Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél - Nyomorúvá gyötre százados rabságod, Láncaid lehulltak s im azontúl soká Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye, Kialudt, kiégett vulkán vagy ma, - benned És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna, Megesett, - ha nem is, amit érdemeltél, - II Avagy a történet nincsen-e megirva, Fájdalom s gyalázat? igen, elfeledted, Szív valál a multban, mely szünetlen vertél, (1848 nov.)
|
Elemzések
A vers természettudományos szempontból nézve kevés direkt kapcsolódást mutat a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. A vers főként Erdély múltjára és jelen helyzetére fókuszál, és az emberek cselekedeteit és sorsukat elemzi.
Azonban, lehetőség van néhány összefüggést találni a vers és a természettudomány között. Például, a versben említett vulkán és a szikra megjegyzése utalhat a geológiai folyamatokra és az energiaátvitelre. Az emberi test és az idő múlása is természettudományos kérdésekkel kapcsolatosak, mint például a sejtek öregedése és a biológiai órák.
Továbbá, a versben az idő is szerepet játszik, ami a természettudomány egy fontos eleme. Az idő múlása, az emlékezés és az időbeli változás mind olyan témák, amelyek a fizikában, az asztrofizikában és a földtudományokban is fontos szerepet játszanak.
Összességében azonban a versnek nem a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel van szoros kapcsolata, inkább az emberi élet és sors témáival foglalkozik.
Arany János "Erdély" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból több összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers kezdő szakasza a sors által elszenvedett keserűséget és nyomorúságot hangsúlyozza. Az első négy sorban az Erdélyi szabadság elvesztése és a rabság tapasztalata fogalmazódik meg. Az idegen hatalom képtelen volt lemásolni, vagy közömbösnek tetteti magát.
A második szakaszban az elnyomott és elfeledett múlt nyomait idézi fel. Arany emlékeztet arra, hogy Erdély magasztalt hőseit, mint Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen elfeledték, pedig korábban Erdély a szabadság jelképe volt. Az idő múlása miatt Erdély múltjának hatalma megkopott.
A költemény azt mutatja be, hogy Erdélynek már nincs ereje, sem szabadsága, amit előzőleg birtokolt. Az elnyomás és a tehetségetlenség képe jelenik meg, ami miatt Erdély már nem képes szabad lenni. A vers azt hirdeti, hogy a zsarnokasság már megtanulta, hogy Erdély nem tud szabad lenni.
Ezen keresztül Arany János megjeleníti a magyar történelmet és a nemzetközi szépirodalmat is. A történeti vonatkozások és a szabadság elvesztésével kapcsolatos témák széles körűek és megfelelnek a romantikus és tragikus elemeknek, amelyek jellemzőek a nemzetközi irodalomra is.
Azonban a vers nemcsak a magyar történelmi összefüggésekhez kapcsolódik, hanem általánosabb értelemben is érvényesíti az emberi tapasztalatokat és az általános elnyomást. Ezért az eredeti tartalom és a művészi kifejezésmód kombinációja miatt a költemény képes azonosulni más nemzetközi irodalmi alkotásokkal is, amelyek hasonló témákat dolgoznak fel.
A vers, Arany János ERDÉLY című műve, teológiai szempontból több aspektust is megvilágít.
Elsőként érdemes megvizsgálni a szabadulás és rabság motívumát. A vers elején a szerző a sors által rátermett szenvedésre és nyomorúságra utal, amiket Erdélynek el kellett viselnie. Ez a rabság motívuma, amely összefügg a bibliai szolgálat és szabadság témájával. Az Ószövetségben is vannak olyan történetek, amelyekben Isten népét rabszolgaságban tartották, majd szabadulnak. Ez a Biblia történeti részével való összefüggést jelzi.
Másodszor, a versben említett erődszerű tört erő és esetleges szabadság egymástól való elválasztása hangsúlyozza a szellemi és fizikai rabság kettősségét. A versben az Erdély lábának félve való lépegetése utal a meggyötört és meghurcolt szellemi és lelki állapotokra. Ebben az értelemben a versek gyakran használnak bibliai párhuzamot, hogy kifejezzék az egyéni és kollektív szenvedést és vágyakozást a szabadság iránt.
Harmadszor, a versben megemlített láng és hamu képezi a vallásos és erkölcsi aspektust. A láng a lelki erőt, a szenvedélyt és az isteni jelenlétet szimbolizálhatja, míg a hamu a béketelen és reményvesztett állapotot jelképezi. A versekben a hamut gyakran szellemi és lelki halálhoz, a megromlás és a bűn következményeihez kapcsolják.
A versben említett történetek, mint például Bocskai, Rákóczi és a többi hős emléke, a patrisztika tanításaival is összefügghetnek. A patrisztika felfogása szerint a történelem Istentől vezetett folyamat, amelyben Isten akaratának beteljesítése történik. Az ilyen hősök és mozgalmak megjelenése és hatása azt mutatják, hogy az emberek által hajtott cselekedetek és a kegyelem közös munkájából származnak. Ezek az események tehát teológiai értelemben Isten akaratának kifejezői lehetnek.
Végül, a skolasztika szempontjából a versben megjelenő Erdély állapota és szenvedései az isteni gondviselés és az emberi választásszabadság problémájához kapcsolódhatnak. A skolasztika tanítása szerint az isteni gondviselés akaratának beteljesülése nem korlátozza teljesen az emberi akaratot, és az ember szabadon dönthet egy adott helyzetben. Nyilvánvaló, hogy a versben bemutatott Erdély könnyen összekapcsolható az ember szenvedéseivel és korlátozott cselekvőképességével.
Összességében tehát a versen keresztül a teológiai látásmódon, a bibliai tanításokon, a patrisztikus és skolasztikus teológián keresztül árnyalódik a kép Erdélyről, mint szimbolikus entitásról, amelyet a sors és a történelem sújtott és formált. A vers által felvetett kérdések és motívumok számos vallásos és teológiai perspektívából árnyalják a szöveget, és lehetővé teszik a versben rejlő mélyebb jelentés felfedezését.