Kifelé az évnek a szekere rudja,
Pályáját a nap is csak robotban futja,
Csak azért jő fel, hogy a gondját kivesse,
Ahol a reggel van, ott a dél, az este.

Mehetsz, mehetsz jó év! amit hoztál, vidd el,
Megelégedtem már sovány böjteiddel;
Egy szó nem sok, azzal sem marasztlak téged:
Kivánok jó utat s jó egészséget. -

Mi örömet adtál? Mi emléket hagytál?
Annyit se nekem, mint a tavalyi naptár,
Mely hiába mondja; hogy: "csütörtök, péntek",
Ha egyszer ledobtam, belé sem tekintek.

Menj! hadd tudjalak a többi után sorba,
Legalább nem esett életemen csorba:
A kopár sivatag, hol nem látni zöldet,
Legalább nem hagyja lyukasan a földet. -

(1852)

Elemzések

Arany János "Év utolján" című verse az irodalomtudományi szempontból számos érdekességet tartalmaz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A következőkben bemutatom ezeket a lehetséges összefüggéseket:

1. Magyar irodalom:
- Az "Év utolján" a 19. századi romantika jegyeit hordozza magán. A visszatekintés és az önvizsgálat jelenik meg a versben, amelyek tipikus romantikus témák.
- Arany János a költőnemzedéke (az Arany-korszak) legjelentősebb és legsokoldalúbb tagja volt. Verseiben gyakran érinti az idő múlását, a múlthatatlant keresve.
- Az "Év utolján" verse a táj és az évszakok jelentőségét taglalja. Arany János három évszakot is említ, amelyek metaforikus tulajdonságokkal bírnak.
- A költő játékosan keveri a köznyelvi és a műnyelvi elemeket, ezáltal sajátos stílussal rendelkezik.

2. Nemzetközi irodalom:
- Az "Év utolján" című vers hasonlít a nemzetközi romantikus költészetben megjelenő visszatekintő és meditatív versekre, amelyek az idő múlását és a múlékonyságot feszegetik, például a német költő Novalis vagy az angol költő John Keats műveiben.
- Az idő és az év fordulóját megörökítő versek széles körben elterjedtek a világirodalomban, például William Shakespeare "A téli rege" című darabjában megjelenő téli jelenetek vagy Thomas Hardy "The Darkling Thrush" című versében, amely a 19. század végén játszódik.
- A táj leírása és jelképes jelentősége is gyakori téma a nemzetközi irodalomban, például Percy Bysshe Shelley "Ode a Nyugat-szélhez" című versében, vagy William Wordsworth "A természet" című költeményében.

Összegzés:
Arany János "Év utolján" című verse a magyar és a nemzetközi szépirodalmi összefüggésekben is érdekes elemeket mutat. A romantika jegyeit hordozza magán, a visszatekintés és az idő múlásának ábrázolása dominál benne. Az idő és a táj jelentősége is hangsúlyos a versekben, ami számos nemzetközi költő műveiben is megjelenik.

Az "Év utolján" című vers Arany János egyike a legnagyobb magyar költőinknek, és bár első olvasatra nem tűnik természettudományos témákkal foglalkozónak, mégis több olyan elem található benne, amelyeket kapcsolatba lehet hozni a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első két sorban említett "a szekere rudja" és "a nap is csak robotban futja" a földi rotációra és a Nap körüli pályájára utal. A modern asztrofizika és csillagászat kutatásai lehetővé teszik számunkra, hogy pontosan megértsük, hogyan mozognak a bolygók és a csillagok, és hogyan működik a Nap.

A következő sorok arra utalnak, hogy a Nap felkelése és lenyugvása követi a reggelt, a délelőttöt, az estét. Ezt a jelenséget a helyi földrajzi elhelyezkedés, a forgóföldrajz és az időzónák határozzák meg, amelyeket a 19. században még nem feltétlenül értettek teljes mértékben.

A következő szakaszban a költő megköszöni a távozó évnek az általa hozott dolgokat, de egyúttal megelégedetlenségét is kifejezi azokkal. Ez felidézheti az emberi kíváncsiságot és az emberi vágyat a felfedezésre és fejlődésre, ami a mai természettudományos kutatásokat mozgatja. Az "öreg" böjtekre utalás arra is utalhat, hogy a költő már túljutott az új élmények keresésén és elég idős ahhoz, hogy elégedett legyen azzal, amije van.

A következő rész a múló időről beszél. A "tavalyi naptár" említése arra utal, hogy az idő múlása relatív lehet, a múlt időpontoknak pedig nincs különösebb hatása a jelenre vagy a jövőre. Ez ellentétben áll a relativitáselmélettel, amely szerint az idő eltérő módon múlik az egyes megfigyelők számára.

A vers végén a költő azt mondja, hogy hadd tudja, hogy az év utolsó napjaiban az öregedés nem okozott károsodást. Ez talán utalhat az emberi egészségre és a hosszú életre irányuló kutatásokra, amelyek a modern orvostudományban és élettudományokban zajlanak.

Ezenkívül az egész versben a természet számos motívuma jelenik meg, például a sivatag és a zöldesség kontrasztja, amelyek szintén kapcsolatba hozhatók a természettudományos kutatásokkal és a természeti folyamatok megértésével.

Arany János Év utolján című versének teológiai szempontból történő elemzésekor fontos figyelembe venni az alkotás kontextusát, valamint a szerző vallási és kulturális hátterét.

A vers első részében olyan képekkel találkozunk, amelyek a természet és az évszakok körforgását jelenítik meg. A napot és az évet végigkísérő szekér és a napok hosszúsága összefüggeshető a Bibliában is előforduló idő- és évszámítással. A reggel-esti megemlítés pedig az időbeli elrendezés uralmalelemére utalhat, amely vallási szempontból is fontos téma.

A vers második részében Arany János összehasonlítja az elmúlt évvel, kifejezve elégedetlenségét a múló évekkel kapcsolatban. Ez a rész implicite kritikaként is felfogható, mivel a szerző kevés örömöt és emléket tulajdonít a múlt évnek. Ebből a szempontból a vers patrisztikusan értelmezhető, hiszen a patrisztikus írók gyakran kritizálták a világi dolgokra való túlzott vonzódást, és az idő múló természetét hangsúlyozták.

A vers utolsó részében Arany János a további évek előtt tiszteleg, kifejezve reményét a jövőbeni szerencsére és jó egészségre. Ez a rész összeegyeztethető a skolasztika nézőpontjával, amelyben a remény és a hittel való előrejelzés fontos szerepet játszik. A kopár sivatag képe, amely nem hagyja lyukasan a földet, szintén skolasztikus gondolkodásmódra utalhat, ahol a hit és az erények életünkben való megerősítését és elégedettséget jelképezheti.

Az összefogások és kapcsolódások mellett érdemes megemlíteni, hogy a vers visszhangzhat az ószövetségi könyvek hangulatára, ahol az idő múlását, az elmúlást és az újjászületést gyakran tematizálják. A versben előforduló kifejezések és képek által tehát az ember korlátoltsága, az idő múlása és a remény a teológiai témák, és az elmúlás és az újjászületés központi elemei tárnak elénk.

Mindent összevetve, Arany János Év utolján című verse teológiai megközelítésből értékelhető, mivel az idő múlásának, a reménynek és a múló éveknek való viszonyukat a szerző a természet és környezet képeiből indulva fejezi ki. A vers összefüggéseit megtalálhatjuk a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaira nézve, az ószövetségi könyvek hangulatain keresztül pedig a Biblia egészével is kapcsolatot teremt.