My hair is gray, but not with years.

BYRON

Évek, ti még jövendő évek,
Kiket reményem megtagad,
Előlegezni mért siettek
Hajam közé ősz szálakat?
Miért vegyülget ily korán e
Lombok közé sápadt levél,
Emlékeztetni a vidor fát,
Hogy majd kiszárad és - nem él!

Nem evvel tartoztok ti nékem:
Kaján elődötök, a mult,
Adós maradt sok szép örömmel,
Míg szerfölött is oszta bút;
Ennek kamatját, jó reményül,
Fizessétek le most nekem;
Ki tudja, úgyis: érem én azt,
Hogy a tőkét fölvehetem?

Vagy épen azt jelenti e hó,
Fürtömre mely szállongni kezd,
Hogy bár rövid volt, vége! vége
Nyaramnak s a tél berekeszt? -
S hogy meg ne essék szíve rajtam,
Ha jókor meglep a halál,
Azért kell, mint az ősz kalásznak,
Megérnem a sarló alá?

Úgy van. Nem évek száma hozza
- Nem mindig - a vén kort elé:
Kevés esztendők súlya szintúgy
Legörnyeszt a mély sír felé.
És nékem e földön teherből,
Bánatból rész jutott elég:
Azzal fölérő boldogságot
Hiába is reménylenék.

Ah! vén vagyok: tapasztalásom
Tárháza megtelt gazdagon:
Ott van, romok közt, életemnek
Vezére, széttört csillagom;
Ott egy szakadt fonál: ez a hit;
Egy csonka horgony: a remény;
Ily gyüjteménynek birtokában
Az ifju hogyne volna vén!

Szétnézek és többé körültem
Nincs a nehány kedves barát, -
Aggódtatóan rám függeszti
Szemét egy könnyező család.
Eleget éltem, hogy utánam
Emlék maradjon itt alant:
Emlékül inséget hagyok s e
Két vagy három boldogtalant!

Szűnj meg, panasz; ne háborogj, szív!
Bűnöd csak egy volt: az erény.
Ha veszteség ennek jutalma,
Jajgassák-é, hogy megnyerém?
Vigasztalásul, annyi szenved,
És szenved nálam annyi jobb;
Miért ne én is... porszem: akit
A sorskerék hurcol s ledob!

(1850 febr. 15)


Elemzések

Arany János "Évek, ti még jövendő évek" című versét irodalomtudományi szempontból értékelve számos összefüggést lehet felfedezni a magyar és nemzetközi szépirodalmi hagyományokban.

A vers kezdete utalás a múltra és arra a tényre, hogy az elkövetkező évek még előttünk vannak. Ez az érvényesülésre váró idő téma gyakran jelenik meg a magyar irodalomban, például Petőfi Sándor "Jövendőt" vagy Vörösmarty Mihály "Szózat" című verseiben is.

Az idősödés és a múlás motívuma Arany János műveiben gyakran visszatér. Az ősz szálak megjelenése a hajában azt jelképezi, hogy az idő múlik és az öregedés állandó jelenség. Ez összefüggésbe hozható például William Shakespeare "Szonettjeinek" és Robert Herrick "To the Virgins, to Make Much of Time" című versével, amelyek szintén a múlás és az idő múlása körül forognak.

A versben említett "ősz szálak" és "sápadt levél" képek a természet és az évszakok változásának szimbólumai. Ez az őszi motívum gyakran előfordul a romantikus irodalomban, például John Keats "Az őszi" vagy Percy Bysshe Shelley "Az őszi eső szelleme" című verseiben.

A következő részben Arany János kifejezi, hogy nem az évek száma, hanem a megélte tapasztalatok súlya hozza el az öregedést és a vén kort. Ez a gondolat az élmények és a bölcsesség jelentőségéről szól, amelyeket szintén megtalálunk a világirodalom többi nagy művében is, például Johann Wolfgang von Goethe "Faust" vagy William Shakespeare "Vízkereszt, vagy amit akartok" című drámájában.

A vers végén a költő reflektál az életének eredményeire és hatására az élők és szerettei körében. Ez a motívum hasonló ahhoz, amit John Donne "Halottakban felejteni fog az élő" című versében találunk, amely arról szól, hogy mindannyiunk emlékei és befolyása tovább él a halálunk után is.

Összességében Arany János "Évek, ti még jövendő évek" című verse sok olyan irodalmi összefüggést és motívumot tartalmaz, amelyek a magyar és nemzetközi szépirodalomban egyaránt jelen vannak. A költő kifejezi az idő múlását, az öregedést és a tapasztalatok súlyának fontosságát, valamint reflektál az élete eredményeire és hatására.

A vers természettudományos szempontból elemzve azt a tényt tárja fel, hogy az idő múlásával változás történik az emberi testben és az emberi életben. Az öregedés, az idő múlása kezdik megjelenni a szereplő hajának őszülésével. Ez összefügghet a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel az emberi öregedés és az idő hatásával kapcsolatban.

Az idő múlása és az öregedés természettudományos megközelítésben a sejtek elöregedésével, az öregedési folyamatoknak a sejtekben zajló változásokkal, valamint a genomikával és a genetikai hajlamokkal van összefüggésben. Az öregedés során az emberi sejtek fokozatosan veszítenek az osztóképességükből, ami az idő múlásával a szervezet funkciók csökkenéséhez vezet. A hajszálak színváltozása, az őszülés szintén a sejtek öregedésétől és a melánintermelés változásaitól függ.

A versben felmerülő kérdés, hogy miért vegyülnek a szereplő hajába ilyen korán az ősz szálak, arra is utalhat, hogy napjainkban is folyamatos kutatások zajlanak az öregedés folyamataival kapcsolatban. A kutatók célja, hogy megértsék az öregedés molekuláris folyamatait, és ennek alapján hatékonyabb megelőzési és kezelési módszereket fejlesszenek ki.

A versben megjelenő gondolatok az öregedés elfogadásával és szembenézésével is kapcsolatban állnak. Az öregedés természettudományos kutatásai és a mai technológiai fejlesztések lehetővé teszik, hogy az emberek hosszabb ideig éljenek egészségesen és élvezhessék az életüket. Az idő múlása és a múlandóság elfogadása az ember részévé vált, de az emberi életet gyakran a remény és a boldogság keresése jellemzi.

Másrészt, a vers felveti az emberi élet véges voltát és a halál gondolatát is. A halállal kapcsolatban a modern tudományban régóta foglalkoznak a kutatók. A halál biológiai folyamatok eredménye, amikor a test már nem képes fenntartani az anyagcserét és a létfunkciókat. Ennek alapján az emberi élet véges és elkerülhetetlenül befut a végállapotba.

Ezen általánosabb értelemben véve, a vers a természettudományos kutatásokra való reflektáláson keresztül együttérzéssel és elfogadással közelít az öregedéshez, az idő múlásához és az élet véges voltához.

Arany János "Évek, ti még jövendő évek" című verse több teológiai témát megérint, így megvizsgálhatjuk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

A vers elején Arany a múltnak szólítja a jövendő éveket, és megkérdezi, miért siettek ősz szálakkal vegyülni a hajába. Ez a kérdés bibliai kontextusban is megérthető. Az Ószövetségben a hosszú élet, az öregkor és a haj fehéredése a bölcsességgel és tapasztalattal kapcsolódik össze. Például a Zsoltárok könyvében a 90. zsoltárban az áll: "Add meghosszabbított kornak a napjait!" (Zsolt 90,10). Arany versében azonban ez a korai ősz szálak bevezetőként szolgál ahhoz, hogy kifejezze a múlt örömeinek és boldogságának veszteségét és a halál felé tartó útot.

A következő sorokban Arany az elődöket, a múltat hívja elő, és megjegyzi, hogy az adósságot, amit szenvedés és bánat formájában hagyott rá, most vissza kell fizetniük. Ez a gondolat a patrisztikus teológiai nézőpontból is értelmezhető. Az egyházi atyák többek között azt hangsúlyozták, hogy a szenvedés és a bűn az ős bukása miatt jutott az emberiségre, és ezeket az adósságokat meg kell fizetni. Arany versében az adósság, amelyet a múlt, az elődök hagytak rá, a szenvedés, a bú és a bánat. Az adósság visszafizetése pedig a jó remény, a boldogság újra megtalálása.

A vers további részében Arany elmélkedik az öregség és a halál kérdésein. Vajon miért kell ily korán megöregednie és elhervadnia, miért kell megélnie a halált, és miért kell megérnie a "sarló" alá? Egyébként ez a gondolat az Ószövetségben is megtalálható. A bibliai könyvek gyakran beszélnek az idő korlátozottságáról és az ember életének sebességéről (pl. Zsolt 103,15-16). Arany versében az öregedés és a halál gondolata kínozza őt, és arra készteti, hogy megkérdőjelezze esetleges életéről alkotott elképzeléseit.

Arany a verse következő szakaszában rámutat, hogy az életből elég súlyos teher és bánat jutott neki. Ez a gondolat szerepel a skolasztikus teológiában is, amely hangsúlyozza az emberi szenvedés és a világ bűnének valóságát. A skolasztika szerint az emberi élet értéke nem a földi boldogságban vagy a világi örömökben rejlik, hanem azzal érhető el, hogy az ember elviseli a szenvedést és fájdalmat. Arany versében az élet töltetében felfedezhető a bánat és a nyomorúság, amelyek szintén az élet nehézségeire utalnak.

Végül Arany kijelenti, hogy bár öreg, rengeteg tapasztalattal és bölcsességgel rendelkezik. Ennek a gondolatnak is hasonlósága van a patrisztikus és skolasztikus teológiához, amelyek mind hangsúlyozzák, hogy a tapasztalat és a bölcsesség értékesek és fontosak az emberi élet útján. Arany versében az öregség és tapasztalat az idő múlásának és a múlt emlékeinek romjai között jelenik meg.

Összességében elmondhatjuk, hogy Arany János "Évek, ti még jövendő évek" című verse teológiai témákat érint, és összefüggéseket mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika mellett. A vers a múlt örömeinek és boldogságának elvesztéséről szól, valamint az idő múlásának következményeiről és az emberi élet nehézségeiről. Továbbá kifejezi az élet súlyát és az öregedésből fakadó tapasztalat és bölcsesség értékét.