Az óra lüktet lassu percegéssel,
Kimérve a megmérhetlen időt;
Ébren a honfigond virasztva mécsel,
Homlokra összébb gyűjti a redőt.
Vajúdni meddig tart még e világnak?
Sors! óraműved oly irtóztató:
Hallom kerekid, amint egybevágnak:
De nincs azokhoz számlap, mutató.

Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza...
Mint mélybe indult sziklagörgeteg:
Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah,
Ki mondja meg! ki élő mondja meg!
Vár tétován a nép, remegve bölcse,
Vakon előtte kétség és homály.
Idő! szakadna bár méhed gyümölcse...
Ne még, ne még - az istenért! - megállj.

Oh mert tovább e kétség tűrhetetlen,
A kockarázás kínját érzenünk;
De nyújtanók a percet, míg vetetlen
A szörnyü csont, ha rajta mindenünk.
Egy lépés a gomolygó végtelenbe,
Holott örvényzik a lét, a halál:
És mi fogódzunk a hitvány jelenbe:
Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál!

Még egy kevéssé... De mely kishitűség!
El, el! ne lássam e dúlt arcokat!
Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség,
Bátorságot nekünk mindez nem ad?
Megvert reménnyel induljunk csatába?
Hitben feladjuk már a diadalt?...
Nem, nem! Szivünk egy vértanú imába'
Megedzve, kezdjük a győzelmi dalt!

Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér - a szabadság kovásza -
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártir-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.

Nem mindig ember, aki sorsot intéz;
Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;
S midőn lefáradt az erőtelen kéz,
A végzet tengelye harsog tovább;
Csüggedve olykor hagyja lomha gépűl
Magát sodorni az ember fia:
De majd, ha eszmél s öntudatra épűl,
Feltűnik egy magasb hármónia.

És vissza nem foly az időnek árja,
Előre duzzad, feltarthatlanúl;
Csak szélein marad veszteg hinárja,
S partján a holt-viz hátra kanyarúl.
Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban:
Veszhet közőlünk még talán nem egy:
De szállva, ím, elsők között a sorban,
Vásznunk dagad, hajónk előre megy!

(1861 ápr.)

Elemzések

A vers nem közvetlenül kapcsolódik a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez vagy kutatásaihoz, mivel Arany János a 19. században élt és írt. Azonban, a versben szereplő témák és képek összekapcsolhatók néhány modern természettudományos fogalommal és felfedezéssel.

A vers első képe az óra, amely "lüktet lassu percegéssel" és kiméri a "megmérhetlen időt". Ez utalhat az idő múlásának mérésére és érzékeltetésére szolgáló időmérés technikáira, amelyek ma már sokkal pontosabbak és fejlettebbek az ókor vagy középkor óráival szemben. A versben említett "óraműved" akár a modern óramű vagy atomóra lehet, amelyek az atomok rezgését vagy más fizikai jelenségeket használnak az idő pontos mérésére.

A vers második részében szereplő "istenkéz" vagy a sors ejti át az embert az élet és halál, áldás és átok határán. Ez összefüggésbe hozható a modern orvostudomány halál és élet határvidékével, mint például az újraélesztési technikák vagy a szervátültetések lehetősége.

A vers harmadik részében Arany a "gomolygó végtelen" és a "hitvány jelen" közötti kontrasztot fejezi ki. Ez kapcsolódhat a modern fizika és asztrofizika kutatásokhoz, amelyek a világegyetem mélységeivel és a "végtelennel" és a mikroszkopikus részecskékkel foglalkoznak, amelyek a mindennapi életünkben nem láthatóak, de alapvetőek a világegyetem és az anyag szerkezetének megértéséhez.

A vers utolsó részében a költő a "vissza nem foly az időnek árja" és a "hajónk előre megy" képével azt sugallja, hogy az emberiség folyamatosan halad előre a fejlődésben és az ismeretek megszerzésében. Ez összekapcsolható a modern tudományos és technológiai fejlődéssel, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy egyre mélyebbre hatoljunk a világegyetemben és felfedezzünk új dolgokat.

Összességében, bár a vers közvetlenül nem foglalkozik a mai természettudományos felfedezésekkel, néhány kép és témája összekapcsolható a mai természettudományos ismeretekkel és kutatásokkal. Az időmérés, a halál és élet határvidéke, a világegyetem szerkezete, és az emberiség folyamatos fejlődése mind olyan témák, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel való kapcsolatban állhatnak.

Arany János "Magányban" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, és több összefüggés is található benne a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan.

A vers kezdetén az idő lassú múlásáról beszél, ami arra utal, hogy a világ lassan halad az útján. Ez összekapcsolódik a bibliatudomány nézőpontjával, amely a világot Isten igazságának megnyilvánulásának tekinti, és a teremtéstől az idő végéig tartó folyamatot írja le. A vers további sorai arra utalnak, hogy az ember gondolkodása és aggodalmai vannak a jövőjével kapcsolatban, ami összhangban van a patrisztika és a skolasztika nézetével. Mindkét teológiai irányzat hangsúlyozza az emberi gondolkodás és hittel való kapcsolat fontosságát.

A következő részben a vers azt kérdezi, hogy az élet és halál között milyen kétségek és bizonytalanságok vannak. Ez összhangban van a patrisztika nézőpontjával, amely hangsúlyozza az isteni gondviselés és emberi választás közötti feszültséget. A skolasztika is megfontolja ezt a témát, különös tekintettel a szabad akarat és az isteni elrendelés viszonyára.

A következő részben a vers arra utal, hogy az emberi élet véges és törékeny, míg az örökkévalóság örvénylik a végtelenben. Ez szintén kapcsolódik a bibliatudományhoz, amely hangsúlyozza az emberi élet múlékony természetét és a végső célt a mennyei örökséget. A patrisztika és a skolasztika nézőpontjai is hangsúlyozzák az örökkévalóság és a földi élet közötti különbséget.

A vers következő részében az erőtlenséggel és a csüggedéssel szembeállítja a hitet és a bátorságot. Ez összhangban van a patrisztika nézőpontjával, ami a hit erejére és az isteni segítségre hivatkozik. A skolasztika is hangsúlyozza a hit szerepét a keresztény életben.

A következő rész arról szól, hogy az imák és a véráldozatok nem maradhatnak eredmény nélkül, és hogy az embernek tennie kell a jövőért. Ez összhangban van a patrisztika és a skolasztika nézőpontjaival, amelyek hangsúlyozzák a cselekedetek és az imák fontosságát a lelki és a közösségi életben.

A vers végén a folyamatosság és az előrehaladás gondolata jelenik meg. Ez összhangban van a bibliatudomány nézőpontjával, amely látja Isten munkájának folyamatosságát a világban. A patrisztika és a skolasztika is hangsúlyozza az előrehaladást a lelki érettségre és a jövőbeli örömre való törekvéssel kapcsolatban.

Összességében a vers teológiai szempontból kifejezi az emberi kételyeket, a hit erejét, az emberi felelősséget és az örökkévalóság és a földi élet közötti kapcsolatot. Ezek az összefüggések kapcsolódnak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira, amelyek mind hangsúlyozzák az emberi élet célját és a bírálatról el nem maradt isteni kegyelem fontosságát.

Arany János "Magányban" című versét irodalomtudományi szempontból több összefüggésben is értelmezhetjük mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Témák és motívumok:
- Idő: A versben jelen van az idő fogalma és annak létünk felett való kontrollálhatatlansága. Ez a tema általánosan jelen van a világirodalomban, hiszen az idő és az elmúlás az élet alapvető feltétele és kérdése.
- Magány: A magány a vers központi témája, amelyet a költő az idővel, a sors és az emberi hatalommal kapcsolatba hoz. A magány motívuma gyakran megjelenik a világirodalomban is, mely számos aspektusa szerint boncolgatja az emberi létezést és a társadalmi kapcsolatokat.
- Vágy és remény: A versben a vágy és a remény is megjelenik, különösen a nemzet országépítési törekvéseivel kapcsolatban. Ez a téma számos irodalmi műfajban és kultúrában előfordul, mivel az emberek mindig vágyakoznak a jobb jövő után, és reményt keresnek a nehéz időkben.
- Nemzet és hazafiság: A versben erős hazafias érzelmek nyilvánulnak meg, amikor a költő arról beszél, hogy egy magasabb harmoniát kell elérni a nemzet számára. Ez a téma jellemző a nemzeti irodalomra, amikor a szerzők a nemzet érdekeit és a közösségi élet teljességét kívánják kifejezni.

2. Stílus és forma:
- Verselés és rímelés: Az Arany János által használt verselés és rímelés hagyományos és követi a magyar költészet hagyományait. A négy soros nyolcas és hatos sorok, illetve a rímek felfogása tipikus a költő műveiben és hozzájárul a vers zenei hatásához.
- Nyelvi megfogalmazás: A versben használt nyelvi megfogalmazások, mint például a "csendes földi rög", a "harsog tovább", vagy a "felltárthatatlanúl" színesítik a szöveget és hozzájárulnak az érzelmek kifejezéséhez. A költő nyelvezete ügyesen keveri az elvont és a konkrét képeket.
- Átdolgozás: A versben a költő sajátos hangot és stílust alakít ki, ami jellemzõvé és ismertté teszi műveit a magyar nyelvterületen. Arany János eredeti alkotói módszerrel rendelkezik, és a versei közül sok klasszikusnak számít.

3. Kontextus:
- Korszak: A vers 1861-ben íródott, ami az egész korabeli Magyarország történelmében fontos időszak, a kiegyezés hónapja volt. A vers vélhetően a kor politikai és társadalmi változásaira reagál.
- Személyes tapasztalatok: Arany János személyes élményei és érzései is befolyásolhatták a vers írását. Arany Jánoson keresztül a költő az ő érzéseit kommunikálja, tehát személyesen kapcsolódik a műhöz és az irodalomban szintén vannak jelentősége.

A "Magányban" tehát több fontos irodalmi és társadalmi összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A témák, a stílus és a kontextus mind hozzáadják a vers jelentőségét és általános relevanciáját a költészet világában.