Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyúgalomra készűl.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...
(1878 okt. 10)
Ez a vers Arany János NEM KELL DÉR című alkotása. A vers természettudományos szempontból a következőkkel kapcsolatba hozható:
1. Az őszi lomb sárgulása: A vers említi, hogy az őszi lomb sárgulása nem a dér vagy a fagy következménye, hanem természetes folyamat. A mai természettudományban a növények leveleinek elszíneződése az őszi időszakban a klorofill lebomlása és más pigmentek megjelenése miatt történik.
2. Az aggott fő őszülése: A versben említett aggott fővel kapcsolatban a tudomány mai ismeretei szerint az emberi haj szürkülése az öregedés folyamata, amikor a hajhagymákban lévő melanociták csökkentik a melanin termelését.
3. Nyúgalomra készülés: A versben említett bú és gond nélküli nyúgalomra készülés a stressz és a nyugtalanság hiánya lehet. A modern kutatások szerint a stressz negatív hatással lehet a szervezetünkre, így a nyugalom fontos szerepet játszik a jó közérzetünk és egészségünk szempontjából.
4. Sors ellen való perelés: A vers utolsó sorai arra utalnak, hogy a szegény lomb és fő hogyan perelhet sorsa ellen. Ez a rész a determinizmus vagy a sors fogalmával kapcsolatos, ami a természettudományban a kauzalitás és a determinisztikus világkép alapján vizsgálható. A mai természettudomány a véletlenszerű események és az ok-okozati összefüggések megértésén alapul.
Arany János "Nem kell dér..." című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük. A versben megjelenő motívumok és szimbólumok kapcsolódhatnak mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomhoz.
A vers első részében a dér mint motívum jelenik meg, amely az őszi lomb sárgulásával kapcsolatos. Ez a motívum a természeti változásokat és az elmúlást jelképezi. A dért érheti fagy is, tehát a hideg időjárás, az élet nehézségei és változásai. Ez a motívum a magyar és a nemzetközi irodalomban is gyakran felhasznált jelkép, amely az elmúlást, az élet múlandóságát és a természeti ciklusokat fejezi ki.
A vers második részében az "aggott fő" és a "bú" motívumai jelennek meg, amelyek az öregedést és a nehézségeket jelképezik. A bú és a gond olyan érzelmek, amelyek a korral járó tapasztalatok és a nehézségek eredményeként alakulnak ki. Ez a motívum a magyar és a nemzetközi irodalomban is gyakran felhasznált jelkép, amely az emberi küzdelmeket, az öregedést és a lelkileg nehéz időszakokat jelzi.
A vers végén a szerző arról elmélkedik, hogy az őszi lomb és az öregedő ember hogyan küzdhet a dér-fagy, bú-gond értükkel. Ez a rész a sors és a küzdelem témájára koncentrál, amely szintén gyakran előfordul a magyar és a nemzetközi irodalomban. A próbatétel, a sors és a küzdelem témája az emberi élet alapvető élménye, és rengeteg irodalmi műben visszaköszön.
Összességében tehát Arany János "Nem kell dér..." című versében olyan motívumok és szimbólumok találhatók, amelyek a természeti változást, az elmúlást, az öregedést, a bút és a gondot jelképezik. Ezek a motívumok és szimbólumok a magyar és a nemzetközi irodalomban egyaránt gyakoriak, és az emberi élet alapvető tapasztalatait fejezik ki.
A vers teológiai szempontból azt a kérdést veti fel, hogy miért szükségesek a nehézségek és a szenvedés az ember életében, és miért van jelen ezek a világban. Az alábbiakban kifejtem az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.
Bibliatudomány:
A bibliatudomány a Biblia kutatásában és értelmezésében jártas tudományág. A versben megjelenő kérdésekre a bibliatudósok keresik a választ a Szentírás alapján. A sárguló lomb és az őszülő fő metaforák lehetnek az emberi élet múlhatatlanságának megtestesítői, az idő múlásának és a halandóságnak szimbólumai. Az Egyházatyák és teológusok általában úgy látják, hogy a nehézségek és szenvedések az ember bűnbeesése után léptek be a világba, mert a bűn következményei miatt a teremtett világ is romlottá vált. A versben a szegény lomb és fő, akik a sorsuk ellen perelnek, azt képviselik, hogy az ember próbál küzdeni az életben tapasztalt nehézségek ellen, de azokat legyőzni vagy megszüntetni nem képes.
Patrisztika:
A patrisztika a keresztény egyház atyáinak, elsősorban a 2-5. századi íróknak az írásait vizsgálja és értékeli. A patrisztikában hangsúlyos a megszemélyesítések és allegóriák használata, hogy megértsék és megmagyarázzák a Szentírás üzenetét. A versben megjelenő dér, fagy, bú és gond metaforák lehetnek az emberi életben tapasztalható nehézségek megszemélyesítései, amelyek mindenkivel megtörténhetnek. A patrisztikus teológusok úgy látják, hogy ezek a nehézségek és szenvedések az ember lelki fejlődését szolgálják, segítik az embert megerősödni és a szentéletűvé válni. Az emberi szenvedés lehetőséget ad arra, hogy az ember közelebb kerüljön Istenhez és egyesüljön vele.
Skolasztika:
A skolasztika a középkori keresztény filozófia irányzata, amely a racionalitást hangsúlyozza és az egyházi dogmákat filozófiai és logikai érvekkel igyekszik megérteni és megmagyarázni. A skolasztikus teológusok az ember és a teremtett világ viszonyát, valamint a szenvedés és sors kérdését úgy próbálták megérteni, hogy Istennek tervet kell, hogy legyen az emberrel és a világgal. Az ember és a világ célja a boldogság elérése és Istenhez való visszatérés. A nehézségek és szenvedések pedig az emberi történelem részei, amelyek Isten kegyelmével kísérik az embert a boldogság felé vezető úton.
Ezen nézőpontok mellett egy másik olvasat szerint a vers az emberi természetre és az élet múlhatatlanságára utalhat. A sárguló lomb és az őszülő fő lehetnek az öregedés és a halál ábrázolásai, és a vers kifejezheti azt a felismerést, hogy az emberi élet rövid és múlékony, és senki sem menekülhet az idő múlása elől. Ez a megközelítés tehát az élet véges jellegére és az elmúlásra irányítja a figyelmet.
Ezen összefüggéseket figyelembe véve tehát a vers megerősítheti bennünk a felismerést, hogy a nehézségek és szenvedések elkerülhetetlen részei az emberi életnek, és hogy ezek a tapasztalatok az ember lelki és szellemi fejlődését is szolgálhatják.