Híves, borongó őszi nap;
Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab,
Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán...?
Maradj Homér, fénydús egeddel,
Maradj te most!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Mert fájna most felhőtlen ég,
Mosolygó, síma tengerarc,
Élénk verőfényes vidék -
Óh, fájna most nekem e rajz!
Kék fátyol messze bérc fokán -
Arany hajó, mely futva szegdel
Bibor habot... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Ott kéken a Zeüsz-lakta domb;
Itt zölden a nyájas sziget;
Fölötte lomb, alatta lomb,
Árnyas berek, zengő liget, -
Hullám-mosott gazdag virány -
Fehér juhak s tulkok sereggel -
Minő kép ez!... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Füst koronáz erdőt, bokort,
Vendégies hivójelül;
Hősek családja, víg csoport,
Áldoz, toroz máglyák körül.
Lantszóra lejt ifjú, leány;
Kettős pohár, mézízü nedvvel,
Vigan forog... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

S ha zúdulnak véres csaták,
Szabadságért nem küzdenek,
Mert elnyomás, népszolgaság
Előttük ismeretlenek.
Törvényök nincs - boldog hiány!
A vének élőszája rendel
Igazságot... Jer. Osszián
Ködös, homályos énekeddel.

Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű csoda,
Többé se napfény, sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Egyhanguság, egyformaság;
A nappal egy világos éj;
Nem kék az ég, nem zöld az ág,
Menny, föld határán semmi kéj;
Csak sír az égbolt ezután
Örök unalmu lanyha cseppel,
Mig szétolvad... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Óh jer, mulattass engemet,
Hunyó dicsőség lantosa;
Érdekli mostan lelkemet
Borongó ég, kihalt tusa,
Emlékhalom a harc fián,
Ki az utolsók közt esett el;
Remény nélkül... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Felhőid és zúgó szeled,
A zizegő haraszt, mohar,
Magános tölgy a domb felett,
Bolyongó tűz, hullámmoraj -
Ez, amit lelkem most kiván!
Enyésző nép, ki méla kedvvel
Multján borong... Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Kinek sötétes éjjelen
A hős apákhoz költözött
Daliák lelke megjelen,
Alánéz bús felhők között
És int feléd: "Jer, Osszián,
A holtakat miért vered fel?
Nincs többé Caledonián
Nép, kit te felgyujts énekeddel."

(1850 okt.)

Elemzések

Arany János "Ősszel" című versét teológiai szempontból is meg lehet vizsgálni. A versben megjelenő motívumok és szimbólumok bibliai és vallási vonatkozásokkal is rendelkezhetnek.

A bibliatudomány például a Jeremiás könyvében található verseire alapozhatja az elemzést. A versben megjelenő természeti jelenségek, mint a "felhőtlen ég" vagy a "napfény, vihar", amik eltűnnek, utalhatnak a Jeremiás könyvében megtalálható prófétai szavakra, amik Isten haragját fejezik ki a gonoszság és az istentelenség miatt.

A patrisztika, a keresztény egyház első századaiban kialakuló teológiai irányzat is értelmezheti a verset. Például a "harc fia" motívum a keresztényi hitben Jézusra utalhat, aki az emberek bűneiért halt meg. Az "elnyomás, népszolgaság" említése pedig arra utalhat, hogy az emberek képtelenek megismerni és elfogadni Isten szeretetét és az ő törvényeit.

A skolasztika, a középkori filozófia és teológia mozgalma is értelmezheti a verset. Például a "szétolvadó" szó használata utalhat a skolasztikus gondolkodásmódra, mely a világmindenség harmóniáját és rendjét hangsúlyozta. A versben megjelenő homály és köd szimbólumai pedig a középkori gondolkodásban gyakran az ismeretlent és a váratlanságot jelentették.

Emellett más nézőpontokból is értelmezhető a vers. Például a romantika szemszögéből megnézve a természeti képek és a vágyakozás utalhat a romantikus érzelmekre és az emberi vágyakozásra a természeti szépség és a múlt iránt. A nacionalizmus szempontjából pedig a Caledonia nevének előhozása az egyik lehetséges interpretáció, amely a skótok és a skót nemzet szerepét hangsúlyozza.

Összességében a vers teológiai szempontból is értelmezhető, különösen a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika kontextusából. Az elemzés során a motívumok és szimbólumok bibliai és vallási vonatkozásait lehet kiemelni, és ezáltal jobban megérteni Arany János verseinek mélyebb jelentését.

Arany János Őszi című verse irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi területen. Az alábbiakban néhány fontos kapcsolódási pontot emelünk ki:

- Nyomokban található benne romantikus jegyeket, amelyek az európai romantika jellegzetességei közé tartoznak. Ilyen például a természet hangulati megjelenítése, a ködös, homályos képek használata, valamint a természet és az emberi érzelmek közötti kapcsolat kiemelése.

- Az Őszi verse többek között lírai hangulatával és visszafogott költői nyelvezetével emlékeztet a korai angol romantikára és a lake-i költőkre, mint például William Wordsworthra vagy Samuel Taylor Coleridge-re. Az ő műveikben is megtalálhatók azonos hangulati elemek, és sokszor az emberi érzések és a természet közötti kapcsolatot helyezik előtérbe.

- Arany János az Őszi verseben többször is utal az ókori görög és ókori írországi hőskölteményekre, mint például Homérosz vagy Osszián műveire. A görög mitológiai motívumok és a kelták hősi legendái gyakran inspirálták a romantikus írókat, és Arany is úgy tűnik, hogy ezekhez a hagyományokhoz nyúlt ide.

- A verse Arany saját korának társadalmi és politikai viszonyaira is utal. Az Ossziánhoz intézett szólítás mögött a múltba való menekülés vágya rejlik, amelyre utalhat a korabeli politikai elnyomás és a népszolgaság ismeretlensége is. Ez a társadalmi kritika és a politikai problémák művészi megjelenítése pedig számos kortárs európai irodalmi műre jellemző.

- Végül, de nem utolsósorban, az Őszi című versben megjelenő lírai én költői hangjának és érzékenységének a szubjektivitása kapcsolódik a számos korabeli európai irodalmi irányhoz, mint például a szubjektív lírához, a belső világ megjelenítéséhez és az individualizmushoz.

Ezek az összefüggések azt mutatják, hogy Arany János Őszi verse mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom jelentős alkotása, és számos fontos motívumot és jellemzőt mutat, amelyek a kortárs európai irodalom általános tendenciáival és stíluselemeivel kapcsolatosak.

A vers természettudományos szempontból legfőképp a természettel kapcsolatos képekkel és motívumokkal dolgozik. Az alábbi elemzés a versek sorrendjét követve fogja áttekinteni ezeket a szempontokat.

Az első versszakban a borongó őszi nap kerül ábrázolásra, ami a természeti változásokat jelzi. Az únalom, a madár, a hallgatás és a fázás motívuma már az állatvilághoz kapcsolódik, amely sok esetben érzékeny a környezeti változásokra.

A második versszakban a fájó érzésekkel ellentétben a felhőtlen ég, mosolygó tengerarc, verőfényes vidék szerepel, amelyek a természet szépségét ábrázolják. Az Arany hajó motívum itt még csak a képzelet szintjén jelenik meg.

A harmadik versszakban a Zeüsz-laktató domb, nyájas sziget, lombos területek árnyékolt berekkel, zengő ligettel jelennek meg. Ezek a természeti képek az idillikus tájképet erősítik.

A negyedik versszakban az erdőt és bokrokat koronázó füst, valamint a máglyák körül táncoló vidám csoportok motívuma jelenik meg. Ez a rész a természeti és az emberi tevékenység együttesét mutatja be.

Az ötödik versszakban a fejlődés hiányából adódó állapotok, a szabadságért való küzdelem hiánya kerül ábrázolásra. Ez a rész lehetőséget ad a társadalmi, politikai gondolatokra és a társadalomtudományok megközelítésére.

A hatodik versszakban a természet hanyatlása, a természeti csodák elhalása kerül ábrázolásra. A napfény, a vihar, a madárdal és a délibáb hiánya a természeti változásokat jelzi.

A hetedik versszakban az egyhangúság és az unalom motívuma jelenik meg, amely az emberi élet és a természet közötti kapcsolatot feszegeti.

A nyolcadik versszakban a versek szerzője Ossziánra, a skót hősre hivatkozik. Ez a rész a múlt és az emlékezet fontosságát hangsúlyozza, amely a történettudományhoz is kapcsolódik.

A kilencedik versszakban a természet hangulata, a domb feletti magányos tölgy, a tűz és a hullámok morajának motívuma jelenik meg. Ez a rész a hangulat és az érzelmek természetes megjelenítését mutatja.

A tizedik versszakban az elhunytak szerepe, az Osszián és az ő hős apákhoz költözött lelkek motívuma jelenik meg. Ez a rész lehetőséget ad az őseink tiszteletére és a történelem jelentőségére.