Ballada

"Hová, hová, édes férjem?"
"Megyek a csatába:
Galambócon vár a török,
Ne várjon hiába."
"Megállj, megállj; édes férjem!
Ne menj még csatába:
Befordulok egy kicsinyég
Öltöző szobámba."

"Én kegyesem, szép hitvesem,
Ellenemre jársz-é?
Sima vállad, puha kebled
Töri az a páncél;
Félve tartod a nagy kardot
Remegő kezedben:
Mit keresnél, gyönge asszony.
Véres ütközetben?"

"Azt keresem, hiv magyar nő,
Véres ütközetben,
Hogy lehessek, élve, halva,
Mindig közeledben:
Súlyos a kard, de nehezebb
Százszor is a bánat;
Jobban töri, mint a páncél.
Kebelem utánad."

Gyöngyös arany fejkötőjét
Sisakkal borítja,
Karcsu fűzött selyem vállát
Páncélba szorítja;
Kardot is köt: bársony övre
Gyémántos fogantyút,
Pici piros csizmáira
Szép ezüst sarkantyút.

Csalogatja csemegével
Muci paripáját;
Lebke szellő lebegteti
Tengerzöld ruháját;
Széles uton, poros uton
Felleget ver a ló,
Csillámlik a... villámlik a
Fényes acél patkó. -

"Fogadj Isten, húgom asszony,
Itt az ütközetben;
Nyilat ugyan, amint látom,
Hoztál szép szemedben -"
"Uram király, Zsigmond király
Nem oly divat már ma
Nyillal lőni, mint felséged
Fiatal korába'."

Galambócot a Dunáról
Ostromolni kezdik;
Folyamon is, szárazon is
Egyre törik, vesztik.
Elől, elől Rozgonyival
Kedves élet-párja,
Hiv szerelme, szép Cicelle,
Szentgyörgyi leánya.

Pogány török a Moráván
Érkezik új haddal:
"Most vitézek! hajós népek!
Közül-akarattal!"
Maga vivé Rozgonyiné
Ellenök a gályát,
Követi a sok dalia
Lobogós ruháját.

Szól az ágyu - szokatlanul
Durva ozmán fülnek;
Hajóira tűz-kanócok,
Koszorúk repülnek;
"Vizet! vizet!" a pogányság
Orditoz hiában;
Mind odaég, bár van elég
Víz a nagy Dunában. -

Maga Murad ezt a dolgot
Nem veszi tréfára,
Közeledik nagy hadával
Törökök császára;
Százezerre megyen serge,
Sok basával, béggel,
Török, tatár - spahi, jancsár,
Válogatott néppel.

Kár volt neked, Zsigmond király
Mindjárt megijedned,
Gyalázaton a pogánytól
Egér-utat venned,
Fut a farkas néha-néha,
De szikrázó foggal;
Népedet te átkeletted
Szökve, mint a tolvaj. -

Spahi, jancsár, utóhadnak
Ered az inába:
Sok rohan ott éles tőrbe,
Még több a Dunába;
Gyalogszerrel a király is
Csak nehezen futhat;
Jó Rozgonyi karja, kardja
Csinál néki utat. -

"Hej! ki hozza, kormányozza
Ide azt a gályát?
Vagy már senki meg nem menti
Magyarok királyát?"
"Én, én hozom, gyönge asszony,
Hajómat az éjben:
Ülj fel uram, Zsigmond király,
Te is, édes férjem!"

Lászlóvárott a magyarság
Vala bátorságban.
Híre futott a csatának
Széjjel az országban.
Egy árva szó sem beszéli
Zsigmond győzedelmét;
Mind a világ, széles világ
Rozgonyi Cicellét.

(1852)


Elemzések

Az Arany János által írt "Ballada" című vers természettudományos szempontból nem túl sok friss felfedezéssel kapcsolatos. Azonban, a versben megjelenő természeti elemek és az emberi cselekedetek természethasználati vonatkozásai, illetve a történelmi események nehézségei és kihívásai is nagyon fontosak.

Például, a versben megjelenik a Dunai folyó, ami a Duna felől érkező török haddal kapcsolatban jelenik meg. A történetben láthatjuk, hogy mennyire fontos szerepet játszanak a természeti adottságok, mint például a folyó és a hajók a csatába való bejutás szempontjából. Emellett a versben jelen vannak az állatok, mint a galamb és a ló, amelyek a környezet és a természeti környezet szerves részét képezik.

A versben megtalálhatóak továbbá a természet és az emberi tevékenység kontrasztjai is. Az emberi tevékenység, mint a háború és a csata, ellentételezi a természet békességét és szépségét. Az emberi erőfeszítések és cselekedetek, mint az ostrom és a harc, állnak a természettel, mint a fák, a virágok és az állatok, mellett.

Bár a vers nem hoz kapcsolatba közvetlenül a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, mégis rámutat arra, hogy mennyire fontos a természeti környezet megóvása és a természeti erőforrások fenntartható használata a történelem során is. A környezetünk védelme és a természeti erőforrások fenntartható használata még mindig aktuális és lényeges témák napjainkban is.

A vers Arany János egyik balladája, amely a középkorban játszódik és egy hölgy, Rozgonyiné történetét meséli el. Az irodalmi elemzésben a következő összefüggésekre térnék ki:

1. Történeti és kulturális kontextus: A vers a középkorban játszódik, és bemutatja a törökellenes harcot és a női hős szerepét a csatában. Ez a kontextus fontos a történelmi irodalom és a középkori témájú szépirodalom területén.

2. Ballada forma: A vers egy ballada, amely a népi epika és a dal hagyományát követi. A ballada szerves része a korabeli folklór és népi hagyomány. Az irodalomtudományban fontos beszédmód, amelynek elemzése kifejezi a romantikus irodalom hatását.

3. Női hős: A vers fókuszában a női hős, Rozgonyiné áll, aki bátor és hűséges a férjéhez. A nők erős karaktere és szerepük ábrázolása kiemelkedő jellemző a női irodalom és a feminista irodalom területén.

4. Romantikus elemek: A versben található romantikus elemek, mint a szerelem, az áldozatkészség és a hűség, fontosak a romantikus irodalom és a romantikus költészet elemzésében. A romantikus irodalomra jellemző az érzelem és a természet iránti kötődés, melyek mind megtalálhatóak ebben a versben is.

5. Változatos verselési forma: A vers különböző verselési formákat használ, mint a rímes sorok egymásutánja és az egyszerűbb struktúrájú versszakok. Ezek az irodalmi technikák és eszközök fontosak a költészet és a hagyományos versforma elemezésekor.

6. Politikai és nemzeti üzenet: A versben a támadó török ellenség és a magyar hős előírja a nemzeti identitást és a magyar történelmet. Az irodalmi elemzés során fontos szempont a politikai és társadalmi vonatkozások elemzése, különösen a nemzeti irodalom és a történelmi irodalom területén.

Összességében ez a vers elemzése az irodalomtudomány szempontjából számos lehetséges összefüggést vizsgál, amelyek a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is fontosak. A történelmi, kulturális, balladikus, romantikus, női irodalom és nemzeti irodalom kérdéseinek felvetése sok lehetőséget nyit az elemzéshez.

Arany János "Rozgonyiné" című balladája teológiai szempontból is kapcsolódik a vershez. A balladában a férj indul a csatába, amit a felesége megpróbál megakadályozni. A feleség azonban elhatározza, hogy követi férjét a harcmezőre, nyilvánvalóan történeti hűség és elkötelezettség miatt. A vers során a feleség megkockáztatja életét és testi kényelmét annak érdekében, hogy ott legyen férje mellé. Ezt a cselekedetet erős vallásosságának és hittel való kötődésének tulajdoníthatjuk.

A bibliatudomány nézőpontjából, a versben a feleség szerepe hasonlítható az asszonyokhoz, akik kísértik a férjeiket Isten szolgálatába, ahogy az Ószövetségben is található példákra a Biblia számos helyén. Az asszonyok ilyen jellembeli példaképet tartottak azért a hívek és a keresztyének között.

A patrisztikus nézőpontból, a vers a feleség hősiességét és önfeláldozását emeli ki. Az egyháztanítók írásaiban gyakran sulykolták a keresztyének számára azt az erényt, hogy kövessék Jézus Krisztust és szeretteiket a hitben. Az írások azt tanítják, hogy erényes cselekvésekkel és áldozatvállalással kövessék az Istent.

A skolasztikus nézőpontból, a versben megfigyelhető a férj és a feleség közötti egyenlőtlenség is. A nő kérni próbálja férjét, hogy maradjon otthon és ne menjen a csatába, de a férfi figyelmen kívül hagyja a felesége kéréseit és kitart a döntése mellett. A skolasztikus gondolkodásban azonban az asszonyokat gyengeség és alárendeltség jellemzi a férfiakhoz képest. Azt a hagyományt követi, amelyben a férfinak kell vezetnie és a nőnek engedelmeskednie. Ebben a nézőpontban az asszonyoknak inkább a családi életben és a háztartásban kell érvényesülniük.

Más szempontból pedig a vers olyan témát is érint, amely a teológiai gondolkodásban is megjelenik, és az a kérdés, hogy milyen szerepet játszik az emberi akarat és a sors az események kimenetelében. Itt azt látjuk, hogy a férj elindul a csatába, de a felesége nemcsak hogy nem próbálja megakadályozni, de követi is. Ez a döntés önmagában is érdekes teológiai perspektívából, mert azt sugallja, hogy az emberi akarat is befolyásolja a sorsot és hogy az isteni akarat mellett a szabad akarat is jelentőséggel bír.