Sok nagy ember szállt pokolra
Négy-öt ezredév alatt,
Vissza is tért egy vagy kettő,
A nagy többség ott maradt;
Nyaktörő is ez a próba,
Mert a nagy egérfogóba
Könnyű búni, de ki nem.
Herkules volt, úgy beszélik,
E pályán az úttörő,
Noha sajnos egy kutyáért
Oly nemes hév, szent erő...
- - - - - - - - - - - - - -
(Az utolsó évekből)
A vers elején Arany János arról beszél, hogy sok nagy ember szállt pokolra és csak néhányan tértek vissza. Ez a rész utalhat a halál és élet utáni élményekkel kapcsolatos kutatásokra, amelyek a mai természettudományban is zajlanak. Azért tért vissza csak egy vagy kettő, mert a nagy többség ott maradt, lehet hogy ez azzal kapcsolatos, hogy a halál utáni élmények ritkák és csak egy kis része a halálozottaknak.
A következő rész arról szól, hogy a próba, hogy visszatérjen valaki a pokolból, nyaktörő. Ez a rész összefüggésbe hozható a korábbi idézettel, hiszen a halál utáni élmények, az élet és halál közötti átmenet még mindig rejtélyes és nehezen felfogható a tudomány számára. Az egérfogóhoz hasonlítva könnyű bújni, de visszajönni nehéz, lehet hogy Arany János ezzel utal a halál és élet közötti határra, ami átlépése nehéz.
A vers következő része Herkules-ről szól, mint az úttörőről ezen a pályán. Ez arra utalhat, hogy a nagy emberek közül Herkules volt az egyik, aki voltaképpen visszatért a pokolból. Ez lehet, hogy a legfrissebb felfedezésekre utal, amelyek a múltban elhunyt emberek DNS-ét vagy maradványait vizsgálják. Ezen kutatások során lehet, hogy új információk derülnek ki a múltról és ezáltal visszahozzák az elhunyt embereket egy bizonyos módon.
Az utolsó sorok pedig úgy kezdődnek, hogy "az utolsó évekből", ami arra utalhat, hogy a vers végére egy olyan részt tesz, ami a legfrissebb felfedezésekhez kapcsolódik. Sajnos a vers ezen része el van téve, így az összefüggéseit csak találgatni tudjuk.
Arany János "Sok nagy ember" című versét irodalomtudományi szempontból többféle összefüggésben is vizsgálhatjuk.
Egy lehetséges magyar irodalmi összefüggés az, hogy Arany János ebben a versében ismételten a hősöket, a nagy embereket és az ő küzdelmeiket, próbáikat állítja a középpontba. Ez a téma Arany egyik legérdekesebb és leggyakrabban felmerülő motívuma, mely több művében is megtalálható, például a "Toldi" vagy a "Buda halála" című verseiben. Ebben a versben Arany azt a gondolatot fejti ki, hogy a legnagyobb hősök is áldozatul eshetnek, és akár a pokolba is kerülhetnek. Ez olyan magyar irodalmi összefüggés, amely segít a vers értelmezésében és az Arany János művek közötti kapcsolatok feltárásában.
Ugyanakkor a vers nemzetközi irodalmi kontextusban is értelmezhető. Az emberi küzdelem, a hős vállalása és az áldozatvállalás tematikája számos más irodalmi műben is megjelenik, például Homérosz "Odüsszeia" vagy Danté "A pokol" című művében. A vers általános emberi tapasztalatokat és érzéseket fejez ki, ami miatt nemzetközi irodalmi értelművé is válik.
Ezenkívül a vers formai sajátosságaira is érdemes figyelni. A rímek, a ritmus és a nyelvi eszközök használata mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban fontosak. Arany ebben a versben mestere az egyszerű, de rendkívül hatásos verselésnek, amely időtlen és helytől függetlenül élvezhető. A magyar irodalomban Arany János egyik legkiemelkedőbb költője az idősek kora és a századforduló irodalmának, és a szépirodalmi összefüggéseket tekintve is megérdemel nagy figyelmet.
A vers teológiai szempontból azt fejezi ki, hogy sok nagy ember a pokolba szállt, de csak egy vagy kettő tért vissza, míg a nagy többség ott maradt. Ez azt jelenti, hogy sok ember vétett a vallási vagy erkölcsi normák ellen és a büntetést megérdemelte, de csak kevesen voltak képesek megtérni és az elkövetett hibáikat helyrehozni. A próba, hogy az embereknek útját kell keresniük a nagy egérfogónak, vagyis a bűnnek és a kísértéseknek, ami könnyebb aztán, hogy bűnhödnek érte.
A bibliai szempontból a pokol az elítéltek és bűnösök helye, akik nem fogadták el a hitet és nem követték az isteni parancsolatokat. Ezzel összhangban van, hogy csak kevesen képesek megtérni és visszatérni az igaz útra.
A patrisztika a keresztény teológia korai időszakát jelenti, és az első évszázadok tanítóinak gondolatait, munkáit és vitáit foglalja magában. A patrisztikában hangsúlyozzák az elkötelezettséget, a megtisztulást és a megtérés lehetőségét, amelyek a versben megjelennek. Azok, akik megtérnek és helyrehozzák hibáikat, a patrisztika szemszögéből Isten kegyelmét és megbocsátását tapasztalják meg.
A skolasztika a középkori filozófia és teológia iskolája volt, amelyek az újracsiszolás módszereinek alkalmazásával igyekeztek összeegyeztetni a bölcsészetet és a teológiát. A skolasztikus gondolkodásban hangsúlyozták az értelem fontosságát és a logikai érvek alkalmazását a vallási kérdésekben. A versben megjelenő próba és a bűn megtérítése skolasztikus szempontból azt jelenti, hogy a bűnnek van következménye és a megtérés átgondolt és logikusan indokolt döntés, amely segít az embernek újra egységbe kerülni Istennel.
Ezenkívül más vallástörténeti szempontokat is alkalmazhatunk az elemzésben. Például megfigyelhetjük az ókori görög mitológiát, amikor a vers említi Herkulest, az úttörőt, akinek nemes és szent erőre van szüksége egy kutyáért. Ez az utalás arra enged következtetni, hogy az emberi erőfeszítések és hősiesség nem elégségesek a bűn elkerüléséhez vagy a megtéréshez, és hogy csak Isten kegyelme és segítsége lehet képes erre.
Összességében tehát a vers teológiai szempontból azt mutatja, hogy sok ember bűnbe esik, de csak kevesen képesek megtérni és az elkövetett hibáikat helyrehozni. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is utal, amelyek hangsúlyozzák a megtérés és a bűnbocsánat lehetőségét, valamint a bűn következményeit és a megtérés megfontolt döntését.