Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
   Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,
A kopja tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
   Ali győzelem-ünnepet űlet.

"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,
   Odaillőt egy huri nyakra!"

"Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant
Zászlós kopiával a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,
   És pengeti, pengeti, sírván."

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
   Meg nem marad itt anyaszülte.

"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E kopja tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
   Odalenn vár mézizü sörbet. -"

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Jézusa kezében kész a kegyelem:
   Egyenest oda fog folyamodni.

"Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
   Ali győzelem-ünnepe van ma!"

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
   Töri Drégel sziklai várát.

"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
   Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"

A vár piacára ezüstüt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos paripái nyihognak alant:
   Szügyeikben tőrt keze forgat.

"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós kopiával hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
   Zengjétek Alit ma helyette!"

Két dalnoka is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
   Vele halni meg, ócska ruhába'!

"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
   Fiaim, hozzá köt a hála!"

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
   Kelevéze ragyog vala balján.

"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört ina, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
   Ali majd haragunni fog érte."

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
   Diadallal várta be végét.

"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
   És börtöne kész Ali úrnak."

Apadjon el a szem, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
   Ki miatt lőn ily kora veszte!

(1856 jún.)

Elemzések

A vers teológiai elemzése:
A versben megjelennek teológiai motívumok és képek, melyek a hit megpróbáltatását, a kegyelem és irgalom jelentőségét, valamint a vallási áhítatot tükrözik.

A vers első részében a "nap" és a "hegy" szimbolikus jelentőséggel bírnak. A nap az Istenség jelenlétét, a kegyelmet szimbolizálhatja, míg a hegy a szentségi hely, az Istennel való találkozás helye lehet. Ezek a motívumok a vallási áhítatot és a hittel való kapcsolatot erősítik.

Az ifjúkori Szondi keresztes háborúban vesz részt, és a versben a harc által jelképezett isteni próbatételekre utal. A harc egy eszköz az emberi hit megpróbáltatására, hogy felismerje Isten kegyelmét és irgalmát. A "hadi kopja" és az "ádáz tusa napja" metaforikus képei a nehézségeknek, a szenvedésnek és a hit próbatételeinek állnak.

A "drégeli rom" leírása a Bibliatudománynak és a patrisztikának is megfelel. A bibliai történetekben gyakran találkozunk a templomok és városok lerombolásával, amelyek az Isten büntetését jelképezik az emberi hatalom és vágyakozás miatt. A patrisztikában pedig az emberi bűn és romlás következményeként jelenik meg a városok és épületek pusztulása.

A versben megjelenik Ali, a pogány uralkodó, aki ellen a keresztesek harcolnak. A skolasztika szerint a pogányok az isteni terv részei, akiknek lehetőségük van az irgalomra és a hittel való megbékélésre. Ezért Szondi nem vár Ali kegyelmére, hanem Isten kegyelmében bízik.

A versben találunk áhítatot és imádságot, amelyek a vallásos élet fontosságát hangsúlyozzák. A versben megjelenő ima a vallási szokások és rituálék közvetítő szerepét tükrözi. A hit általában központi szerepet játszik a költészetben, és a vallási motívumok gyakran felbukkannak a költő műveiben is.

Összességében a vers teológiai szempontból azt fejezi ki, hogy az emberi élet isteni próbatétel, amelyen keresztül a hit megpróbáltatásán keresztül lehet elérni az Istentől való kegyelmet és irgalmat. A vallási motívumok és képek segítenek megmutatni a hit, az áhítat és az ima fontosságát az emberi életben.

A vers első része egy harci jelenetet ábrázol, amely a természeti elemekkel (felhő, nap, hegy) és a hadviselés eszközeivel (kopja, lobogó) kapcsolatos. Ezek a tárgyak és jelenségek természetes elemek, amelyek a természettudomány segítségével megérthetők. A nap ereje és a felhőben tükröződése a napenergia kiváló példája, amelyet a nap működése és a Föld légkörének hatása okoz. A hegyek és az ormok képződése és alakulása a geológiai folyamatoknak köszönhető. A hadviselés eszközei, mint a kopja, a fegyveripar és a metamechanika területeivel vannak összefüggésben.

A vers második része szól a Szondi két dalnokáról, akik lantot tartanak a kezükben és a kopja tövében térdelve állnak. Ez az ábrázolás a zene és a művészet területével hozható kapcsolatba. A zene tudományos szemszögből a hang és a hanghullámok tanulmányozásával kapcsolatos. Az általuk zengedezett dalok kiváló példái a hangkeltésnek és a hangok harmonizálásának. A dalokban megjelenő motívumok és témák közül néhány a természettel, például a rózsákkal és a zöld hegyekkel foglalkozik, amelyek a botanikával és a környezetvédelemmel kapcsolatosak.

A vers harmadik része a Szondiak öröme és a győzelem ünnepe körül forog. A győzelem, az ünnepség és a fieszták természetesen a társadalomtudományokkal kapcsolatosak, amelyek a társadalmi folyamatok és a közösségi élet tanulmányozásával foglalkoznak.

A vers negyedik részében Ali küldötte üzenetet Mártont, az oroszi papot, hogy adja meg a kegyelmet Szondinak. Ez az üzenet tulajdonképpen az emberi kapcsolatok és a társadalmi hierarchia témájával kapcsolatos. Az üzenetet válaszul Szondi elutasítja az urától kapott kegyelmet és inkább Istenhez fordul segítségért, ami a vallástudomány területével hozható kapcsolatba.

Az utolsó részben az álgyúk hangosan dörögnek, a bombák repkednek, és az emberek hadakoznak. Ezek a részletek a fizika, a kémia és az ingenieria területeivel hozhatók kapcsolatba, amelyek a robbanások, a lövedékek és a mechanikai folyamatok tanulmányozásával foglalkoznak.

Összességében a vers az emberi élet különféle aspektusait és a természettel, a zenevel, a művészettel, a társadalommal és a tudományokkal való kapcsolatát mutatja be. A természettudomány legfrissebb felfedezései kapcsán mindenekelőtt a természeti jelenségek és az emberi tevékenységek elemzésére és megértésére gondolunk, amelyeket a vers különböző részeiben találunk.

Az "Szőndi két apródja" című vers Arany János egyik műve, mely kimondottan a politikai elnyomás és a harc témáit dolgozza fel. Az alábbiakban a vers részletes elemzését nyújtom, figyelembe véve mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén tapasztalható összefüggéseket.

A vers kezdő soraiban találkozunk olyan motívumokkal, mint a felhő, a nap és a hadászat, amik az irodalmi tradíciókban gyakran megjelennek. Ezek a motívumok hangsúlyozzák a vers drámai és ünnepi jellegét, valamint a harc erőteljes, felemelő atmoszféráját. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy Arany János a versben egy nép, a magyarok helyzetét szimbolizálja a drégeli rommal, a napra visszasütő fényre és a zászlós kopjára utalva. Ez az összefüggés a magyar irodalom hagyományaiban gyakran megjelenő nemzeti identitás jelentőségét hangsúlyozza.

A költő a versben a két fiatal, a dalnokok, a kisebbséghez tartozó szereplőket helyezi fókuszba. Ők azok, akik a harctér mellett a dalköltemények formájában kifejezésre juttathatják saját érzéseiket és vágyaikat. Ez az összekapcsolása a harcnak és a költészetnek, a közösségi életnek és az egyéni érzéseknek hangsúlyozza az irodalom társadalmi szerepét.

A vers közepe felé haladva azonban az apródok hiánya kerül terítékre, amely arra utal, hogy a saját népi identitásukat, a költői kiállásukat vagy pedig az igazság kifejezését a politikai elnyomás korlátozza. Az apródok hiánya hangsúlyozza az elnyomó rendszer általános romboló hatását és az egyéni vélemény elnyomásának szomorú valóságát mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalomban.

A vers végén az üzenet egyre világosabbá válik. A költő azt fejezi ki, hogy lényegében nem számít az elnyomó kegyelme vagy haragja, mert az igazság és a költészet ereje mindig túlemelkedik azt. Az elnyomottak mindig megtalálják a módját, hogy folytassák az életüket és költészetüket, akár azáltal, hogy megtalálják a szabadságot a hála és a költészet által, akár a harcon való részvétellel vagy az elnyomókkal szembeni dacával. Ez az összefüggés a társadalmi igazságtalansággal és a költői kiállással kapcsolatban általánosan érvényes irodalmi témáknak számít a nemzetközi szépirodalomban.

Összességében tehát Arany János "Szőndi két apródja" című verse számos irodalmi összefüggésre utal mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén. A verse által kifejezett politikai elnyomás és a költői kiállás témaköre széles körben elterjedt és összekapcsolódik az irodalmi hagyományokkal.