Allegoria

Volt egy anyának (így szól a rege)
Két szép leánya, édes gyermeke.
Az egyik felnőtt szűzek dísze már,
Dús szőke hajjal, mint a napsugár,
Szemében, a menny távol kéke, mélye
Alatt, rejtelmes, égő szenvedélye;
Arc és idom, szendén borult kebel
- Szobrász minőt márványra nem lehell; -
Míg zárt tökélyben ott áll az egész,
Mintegy magából ellebbenni kész.
Kis húga pajzán, dőre, csacska gyermek;
Ki játszva ingerel, bosszantva nyer meg:
Omló hajának éjszin fürtiben
Nagy szenvedelmek láza még pihen:
De már tüzével, öntudatlanul,
A szem sötétje játékot tanul;
Nem ég, de már gyujt; a vér-elfutottan
Piros arc és ajak majd csókra csattan;
Nem vágyni - bírni késztő az alak:
"Várj, lepke, várj rá! hisz' elfogjalak!..."
Könnyelmü, csalfa, játszi, tetszi, testi,
Az élet-inger duzzadt színe festi.
Két vérrokon, de oly más-más elem:
A Színművészet, s nénje: Költelem,
Kézen soká az ifjabbik leányt
Vezette nénje gondos őr gyanánt.
Elvitte Hellas omladékihoz,
Hol oly örömmel, annyit álmodoz;
Mutatta néki az apák erényét,
Szeplőtelen dicsőség tiszta fényét;
A hőst, ki vív honáért, s aki hal:
Zrínyit, Keményt, a két Hunyadival.
És járt vele magános útakat,
Hol bérci csermely könnyez és szakad;
Tanítá, mit zeng a szellők sohajja,
Miért pirul az ég rózsás karajja;
Madár a lombon mennyi bút nyögell,
Mitől hasad meg fönt a bérckebel;
A holdas éj miért oly sápatag,
Szélcsöndben is mi rezzent ágakat; -
Tanítá néki: a bűn mily galád; -
A hon szerelme szózatos dalát; -
S mind, amiért ő lelkesül maga,
Utánarebegte öccse ajaka.

De nőtt a gyermek, s a hiú dalon
Elfogta benső titkos únalom.
"Mit nékem - így pöröl - bérced, köved!
Miattam a nap szállhat s feljöhet...
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

(1862 körül)

Elemzések

A vers elején egy anya két lánya kerül előtérbe. Az egyik lány dús szőke hajjal, gyönyörű arccal és tökéletes testalkattal rendelkezik, és a menny távolságát sugallja. Itt az emberi test és testiség szépsége van hangsúlyban, ami az emberi test természettudományos vizsgálatának egyik alapköve lehet.

A másik lány játékos és pajkos, és már látszik benne a serdülőkor szenvedélye. Ő az "élet-inger duzzadt színe"-ként jelenik meg a versben. Ezzel a lány karaktere a természeti élettel, az élőlényekkel való kapcsolatot, a természeti folyamatokat és az élet folyamatát hozza kapcsolatba.

A vers további részében a két lányról és viszonyukról olvashatunk. Az idősebb lányt a Költelem metaforájával, a színművészet megtestesüléseként jeleníti meg a költő. Ebben a részben a művészet, a kreativitás és az emberi elképzelések megjelenítése hozza kapcsolatba a természettudományt. Az idősebb lány vezeti a fiatalabb lányt az apák erényeinek, a hősök cselekedeteinek megismerésére. Ebben a részben az emberi cselekedetek, a hősök és az elkötelezettség a nemzeti ügyek mellett kapcsolódhat a társadalmi és politikai tudományokhoz.

Később a fiatalabb lány viszont unalmát fejezi ki és arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ő maga számára mi a fontos. Ez a rész a személyes fejlődés és önkifejezés tematikáját hozza kapcsolatba a XXI. századi pszichológia és szociológia legújabb eredményeivel.

Mindezek mellett a versben szerepel még számos természeti motívum, mint például a bérci csermely, a holdas éj, az ég rózsás karaja stb., amelyek a természet folyamataira és jelenségeire utalnak. Ez összekapcsolható a geológiai, hidrológiai és csillagászati felfedezésekkel és kutatásokkal.

Az idősebb lány és a fiatalabb lány karaktere és viszonya a természettel és a művészettel a legfrissebb természettudományos felfedezésekkel és rendszerekkel kapcsolódhat össze, amelyekben az emberi test, az élet, az elkötelezettség, a személyes fejlődés és az önkifejezés kulcsfontosságúak.

Arany János "Testvéri ünnep" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva, számos összefüggésre lehetünk figyelmesek mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Egy lehetséges összefüggés az allegorikus jelleg. Az "Allegoria" alcím utal arra, hogy a vers egy allegóriát alkot, ami egyfajta szimbolikus történetet vagy képet mutat be. Az allegorikus stílus számos irodalmi műben megtalálható, például Dante "Isteni színjátékában", Shakespeare "Szentivánéji álomban" vagy Goethe "Faust"-jában.

A versben szereplő karakterek és helyszínek is hasonlóságot mutathatnak más művekhez. A két szép leány, az egyik felnőtt szűz és a másik pajzán, dőre gyermek, hasonlít a jó és rossz karakterek ellentétére, ami sok irodalmi műben megjelenik. Például a középkori moralitásokban vagy a romantikus regényekben gyakran találkozhatunk ilyen karakterekkel. Emellett a Hellas omladékai, a bérci csermely és a holdas éj is gyakran előforduló motívumok a romantikus és lírai irodalomban.

A versben szereplő témák és érzelmek is hasonlóságot mutathatnak más irodalmi művekhez. A versben megjelenő erények, dicsőség és hazaszeretet motiváló erőként jelennek meg, ami számos irodalmi műben központi téma. Az érzelmek ábrázolása szintén tipikus a romantikus irodalomban, ahol a szenvedély, vágy és szerelem fontos szerepet kap. Az érzelmi belső világ ábrázolása és az érzelmes dalok jelenléte szintén hasonlóságot mutat más romantikus művekkel.

Végül, az időbeni elhelyezkedésre is érdemes megjegyzést tenni. A vers 1862 körül készült, ami a költői életkorában esett a kiegyezés után. Ez a verseinek hangulatára és tematikájára is hatással lehetett, és kapcsolatot teremthet más kortárs vagy azelőtti irodalmi művekkel. Az időbeli kontextus szintén fontos szerepet játszhat az irodalomtudományos elemzésben.

Ezen példák alapján láthatjuk, hogy Arany János "Testvéri ünnep" című verse számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom terén. Az allegorikus jelleg, a karakterek és helyszínek hasonlóságai, a megjelenő témák és érzelmek, valamint az időbeli kontextus mind hozzájárulnak a vers irodalomtörténeti elemzéséhez és meghatározásához.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggést mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A vers elején bemutatott két leányalak a testvérek közötti különbséget szimbolizálja. Az idősebb leány szépsége és tökéletessége a szimbóluma lehet az emberiség ősállapotának, az emberi természet tökéletességének, amelyet az isteni teremtés alkotott. Érett és mély szenvedélye a kísértésekkel és megpróbáltatásokkal való küzdelemre utalhat, amelyek az emberi életben jelen vannak. Az idősebb leány tökéletesen tükrözi az isteni teremtés eredeti célját és a mennyország eszményét.

A fiatalabb leány, aki mindig játszik és játszik a vágyakozás tüzével, a bűnös emberi természetet szimbolizálja. Bár megmaradtak a szépség nyomai, és vágyakozás van szemében, viselkedése veszélyes és csábító lehet. A versben a fiatalabb leány érzéki élvezetekre és ösztönökre vonatkozó utalásokkal jelenik meg, amelyek a bűn és a bukás alapvető témáit képviselik.

A versben említett "Színművészet" és a "Költelem" szavak a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika fogalmaira is utalhatnak. A színművészet az emberi erőfeszítést és tehetséget szimbolizálhatja, melyeket az ember a mindennapi életben alkalmazhat, hogy az isteni teremtés tökéletességével és szépségével megfeleljen. A "Költelem" pedig a költészet és az irodalom erejét és hatását jelképezheti, amelyekkel az ember közelebb kerülhet az istenihoz és jobban megértheti az isteni tervet és üzenetet.

A vers másik értelmezése az emberi természet átalakulása és a megtérés témájára épülhet, amely a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjából is fontos témák. Az idősebb leány a megtérés és a szent élet képviselője lehet, míg a fiatalabb leány az istentelenséget és a bűnben élő embert szimbolizálhatja. A vers kifejezheti az emberi lélek növekedését és érlelését az isteni kegyelem hatására, valamint az emberi lélek küzdelmét a bűn uralma felett és a megtérés jelentőségét.

A verse alapján úgy tűnik, hogy Arany János szembenéz a bűnnel és a bűn következményeivel, és rámutat a megtérés és az istenszeretet fontosságára az emberi életben. Azonban a konkrét teológiai értelmezések és összefüggések több értelmezést is lehetővé tesznek, amelyek további elemzéseket igényelnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika refrénjei alatt.