Vágytam, Juliskám, lakni hozzád,
Számlálgatám az évek hosszát...
(1866 után)
Elemzések
Az adott vers elemzését természettudományos szempontból végzendő, így a szövegben előforduló természeti elemeket kell elemezni. Az első sorban a lakás vágya fogalmazódik meg, ami nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz. Azonban a második sorban megemlített évek hosszát számlálgató személy egyfajta időbeli távolságot jelöl, ami a modern időmérési technikákkal kapcsolatos lehet. Ezek a technikák, mint például a radiokarbon módszer vagy a krónometria, lehetővé teszik az évek pontos mérését és követését. Ez a versidézet tehát indirekt módon hivatkozik a természettudományban használt időmérési eszközökre.
Összességében a vers természettudományos vonatkozásai nem túl hangsúlyosak. Inkább egy személyes lírai költeménynek tekinthető, amely a múlandóság és az idő témáját érinti.
Arany János "Vágy" című verse az irodalomtörténet szempontjából a romantikus költészet jegyeit viseli magán. A romantika a 19. században virágzó irodalmi irányzat, melyben az érzelem és a vágy kiemelkedő szerepet kap. A vers is egy erőteljes vágyról szól, mely az említett Juliskához kötődik. A romantikus költészetben gyakran jelenik meg a női lét ideáltulajdonítása, és ez a vers sem kivétel, hiszen a költő vágyni kíván a nőhöz való közeledésre.
Magyar irodalomban is találhatunk párhuzamokat Arany János verseivel, például Petőfi Sándor "Szeptember végén" című költeményében is fellelhető a vágy motívuma. Mindkét költő a hiányt és a váratlan távolságot helyezi versének középpontjába, ami érzékeny hangulatot teremt.
Nemzetközi irodalom terén is találunk összefüggéseket Arany János "Vágy" című versével. Az angol romantikus költészetben William Wordsworth "I Wandered Lonely as a Cloud" című versében a költő ugyanúgy érzékelteti a vágy és a hiányérzet jelentőségét. A "Vágy" versben szintén megjelenik a végtelent kereső költői lélek motívuma, ami sok romantikus költészetben központi szerepet kap.
Összességében Arany János "Vágy" című verse a romantika hatását viseli magán mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Az érzelmekre, a vágyakra és a távolság által teremtett hiányra való kifejezés a romantika fontos eleme, és mind a magyar, mind a nemzetközi költészetben több hasonlóságot találhatunk.
A vers első sorában a költő egy konkrét személyre, Juliskára utal, akit nagyon vágyott meglátogatni vagy vele együtt élni. Ebben a kontextusban a vágy kifejezi a költő érzelmi állapotát és vágyát az együttlétre.
A bibliatudomány nézőpontjából nézve, a vágy csupán egy olyan érzés, amely az emberi természet része, és nem feltétlenül van összefüggésben vallási vagy teológiai kérdésekkel. Az emberi vágyai általában a földi boldogság felé irányulnak, és nem feltétlenül kapcsolódnak az isteni vágyhoz.
A patrisztika nézőpontjából a vágy szintén a földi vágyak közé tartozik. Az ókeresztény atyák úgy vélték, hogy az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha Istenhez vágyódik és követi őt. A vágyat tehát ebben a kontextusban leginkább Isten iránti vágyként értelmezték.
A skolasztika nézőpontjából a vágy és a szeretet közti összefüggéseket vizsgálják. A skolasztikus filozófia szerint a vágy mindig a jó felé irányul, és az ember vágyik a boldogságra, ami a tökéletességét jelenti. Ez a vágy a természetes vágy, amely mindennél erősebb az emberben, de csak Istenben találhatja meg a végső kielégülést.
A vers más értelmezése is lehetséges lehet. Az emberi vágy és szeretet mindig része az emberi életnek, és ezek kifejezése egy természetes és szükségszerű vágy az emberi kapcsolatokra és szeretetre. Az emberi vágyak egyik legfőbb kifejeződése a költészet és a művészet, amelyek segítségével az ember képes kifejezni a vágyakozását és az érzéseit.
Összességében a vers teológiai szempontból többféleképpen értelmezhető. A bibliatudomány nézőpontjából a vágy általában az emberi természet része, míg a patrisztika és a skolasztika nézőpontjából a vágy az ember Istenhez való vágyódásával és a tökéletességre való törekvésével kapcsolatos. A vers egyszerre kifejezheti a földi és isteni vágyat is, valamint az emberi kapcsolatokra és szeretetre való vágyat.