Van-e olyan hamvába holt fiatal,
Aki mostan fegyvert fogni nem akar?
Fegyvert fogni, fegyverkezni csatára,
Magyar hazánk védelmére, javára?

Kiestünk volt a háború sodrábul,
Irtóztunk a sárgapitykés kabáttul,
Elpuhított, nyomorított a német
Csúfja lettünk ősapáink nevének.

Hunyadiak, Rákócziék, Bethlenek
Idestova már mesévé lettenek,
Szondi vitéz, Zrinyi Miklós, Szigetvár,
Szájrul szájra itt-amott is alig jár.

Hallottuk a tatár futást, a régit,
Török világ, kuruc világ regéit;
Kuruc nevet viselt a jó hazafi,
Labanc volt a honáruló kurafi.

Hej a labanc! hej aki felmarkolta!
Országunkat a németnek eladta,...
Akkor támadt az a híres Karaffa,
Ki a magyart, mint a búzát aratta.

Leopold volt a labancok királya,
Sokat akart, de beletört bicskája,
Mert erősen hadakozott ellene
Rákóczi, meg a magyarok istene.

Azt akará, annak tudott örülni,
Hogy a magyart ő fogja eltörülni,
De Rákóczi a magyarság nevébe'
Kurucokkal állott neki elébe.

Most, amivel nagy Leopold nem bira.
Abba fogott a hetedik kis fia:
Erőlködik, berzenkedik keményen,
Elvesztené a magyart, hogy ne légyen.

Nagyot akart, szerzett is ám barátot:
Ránk uszíta dühös rácot, oláhot,
Ideküldé granicsárját, vasasát,
Buda várán felütötte a sasát.

Hetvenkedett, parancsolt is kevélyen,
Szép hazánkat felosztotta levélen;
Ilyen osztályt nem mindenkor hallani:
Alig maradt a hazának valami.

Nem tetszett ez Görgeinek, Kossuthnak,
Meg azoknak a kis honvéd fiuknak:
Élet-halál! Szuronyt szegezz! előre!
Rendre dőlt a granatéros előtte.

Fut a német, fenyeget a sarkával,
Fut a magyar, egyengeti tusával:
Isaszegnél, Nagy-Sarlónál, meg arrább,
Üti-veri kegyetlenül, mint marhát.

Buda várban ott ül Henci kevélyen,
Pest városát ágyúztatja keményen;
Ha mondanák sem hinné, hogy megakad,
Hogy a honvéd megmássza a falakat.

De a honvéd nem késik a dologgal,
Megbirkózik ágyúkkal és falakkal;
Henci vitéz, ütött nektek az óra:
Buda várán leng a magyar zászlója.

Kiseperők hazánkból a németet,
Ezt a háromszázesztendős sz........;
Megtanulánk hadakozni emberül,
Magyarország régi napja felderült.

Most hadd jőjön az a muszka, ha ráér,
Lássa, hogyan harcolunk a hazáér;
Lássa víni a szabadság gyermekit,
Kiket a hon szeretete felhevit.

Nyolc karajcár napi bérünk; ez is jó,
Ezer forint nyomorultnak: be szép szó!
De nem azért ontja vérét a magyar,
Hanem mivel szolga lenni nem akar.

Kétszázezer jó katonánk fegyverbe,
Kétszer annyi fiatalság heverve;
Négyszer annyi derék férfi, ha kell, több:
Hát ha ez is valamennyi fegyvert köt!

Talpra fiúk! kiállottuk a nagyját:
Keserülje meg a nemzet haragját
Akár német, akár muszka, akármi,
Ha merészel orrunk alá piszkálni.

(1849)


Elemzések

A fentebb található vers természettudományos szempontból vizsgálva, sajnos nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatóak lennének. A vers korábbi történelmi eseményekről, nemzeti identitásról és társadalmi problémákról szól. Az alábbiakban összefoglalom a vers tartalmát:

A vers arról szól, hogy van-e még olyan fiatal, aki nem akar fegyvert fogni azért, hogy megvédje a magyar hazát. A költő rámutat, hogy a magyarok elvesztették történelmi hősök emlékét és elnyomásban élnek. Azok a hősök, akik korábban megvédtek minket, mostanra csak mesékben élnek. A versek említik a tatárok és a törökök támadásait, valamint az ellenséges labancokat is. A labancok közül kiemeli Karaffát és Leopoldot, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a magyarokat eltöröljék. Rákóczi és a magyarok azonban felállnak ellenük. A magyaroknak sikerül legyőzniük a labancokat Isaszegenél és Nagy-Sarlónál, továbbá visszaszerezniük Budát. Végül a versben a költő arra biztatja a magyarokat, hogy legyőzzék a németeket és küzdjenek a szabadságért. A költőnek az a véleménye, hogy a magyarok nem hajlandók szolgálattételre, inkább harcolnak, mert nem akarnak rabszolgák lenni. A vers utolsó sorai arra buzdítanak, hogy kétségbeesés helyett álljunk talpra és védjük hazánkat.

Ezen a ponton tehát nincs közvetlen kapcsolat a vers és a természettudományos felfedezések között. A vers inkább történelmi és társadalmi kérdésekre fókuszál.

Arany János Van-e olyan... című verse a történelmi és politikai helyzetet, valamint a nemzeti identitást és a nemzeti függetlenség iránti vágyat tematizálja. Az alábbiakban elemzem a verset irodalomtudományi szempontból a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.

A versben megjelenik a történelmi kontextus: a magyar nép történelmi sorsa, az elnyomás és küzdelem időszakai (tatár futás, török világ, kuruc világ), valamint konkrét történelmi alakok és események, mint például a Hunyadiak, Rákócziak, Zrinyi Miklós, a labancok és Rákóczi elnevezés. A történelmi referenciák alkalmazása révén Arany János jelzi a magyar nép büszkeségét és az elnyomás elleni küzdelmet.

A versekben használt képek és szimbólumok gazdagok és szuggesztívek. Azokban kifejeződik a vágy a nemzeti önállóságra és büszkeségre. Például a fegyverek, csaták, a magyar hazánk védelme és javára való harc szimbolikus értékkel bírnak. Az Arany János által használt kifejezésmód segít a versek dramatizálásában és a közönség érzelmi reakcióinak felkeltésében.

A versben megjelenik a politikai és társadalmi kritika is. Arany János bírálja a német befolyást és kiváltságokat Magyarországon, valamint a magyarság elnyomását és kisemmizését. Emellett a versben található ellentét a magyar és a német között, valamint a labancok és kurucok között, kifejezi az etnikai és politikai szakadékot.

Az Arany János verse magyar klasszikus irodalmi hagyományokon alapul, mint például a versek ritmikus váltogatása vagy a rímelés (mint például az ABAB rímséma). Emellett a verse lelkesítő és indulatot keltő jellege többnyire költői eszközökhöz, mint például szóképekhez, ritmusokhoz és hangulathoz fordul.

A vers azonban magasabb rendű humanista elveken is alapulhat, amelyek nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomban is megtalálhatók. Ilyen értékek például a szabadság, a hazafiasság és a hősies cselekedetek tisztelete.

Az Arany János Versei a magyar irodalom kiemelkedő alkotásai, amelyek az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatos eseményekről és érzelmekről szólnak. Ezek az alkotások a nemzetiségi, politikai és történelmi kérdéseket érintik, és az irodalmi értéket és szimbolikus jelentést hordozzák. Emellett a versek A magyar irodalom fontos pillérei, és nagy hatással voltak a későbbi irodalmi alkotásokra és a nemzeti identitásra.

Arany János "Van-e olyan..." című versében a költő a magyar nemzet múltbeli harcait és küzdelmeit állítja szembe a jelenlegi helyzettel, amelyben a fiatalok nem állnak készen arra, hogy fegyvert fogjanak a hazáért. A versben megjelenő történelmi események és személyek olyan összefüggések és kérdések felvetését teszik lehetővé, amelyeket teológiai szempontból is vizsgálhatunk.

A bibliatudomány szempontjából megfigyelhetjük, hogy a vers egyfajta kérdést vet fel a fiatalok istenhitéről és hajlandóságáról a harcra. Az idézett versrészben a költő egyenesen a "hamvába holt fiatal" mondattal kezdi, ami arra utal, hogy ezek a fiatalok inkább a halál által eljutottakat képviselik, vagyis talán már elveszítették a hitüket és az elköteleződést. A kérdés az, hogy miért hiányzik nekik ez az elszántság és erő a harcra való felkészülésre, és ez hogyan kapcsolódik az isteni akarathoz és küldetéshez.

A patrisztika, vagyis a korai keresztény gondolkodás nézőpontjából vizsgálva a verset, felmerülhet a kérdés, hogy a fiatalok hiányzó akarata és hajlandósága hogyan köthető az emberi erényekre és a keresztény etikára. Az idézett versrészben megemlítik a "magyarok istenét", ami arra utal, hogy a magyarok, akik harcolnak, egyfajta isteni küldetésben hisznek. Hogyan kapcsolható össze a kereszténység isteni akaratával és Krisztus követésével a hazáért való harcolás és az erények gyakorlása?

A skolasztika nézőpontjából az lehet a kérdés, hogy hogyan kapcsolódhat össze a közösségi élet és a politikai szféra a keresztény tanításokkal és a természeti joggal. A versben megjelenő történelmi események és személyek példa lehetnek arra, hogyan lehet a politikai és társadalmi tevékenységet összefüggésbe hozni a keresztény erkölcsi alapelvekkel és a jogossággal. A költő az általa idézett történelmi alakok és események révén kritikát fogalmaz meg a hazát elárulók és alattvalók szerepével kapcsolatban.

Ezen kívül más olyan témák és ötletek is felmerülhetnek, amelyek nem kizárólag a fent említett teológiai nézőpontokhoz kapcsolódnak. Például a versben megjelenő történelmi példák arra is rámutathatnak, hogy a magyar nemzet önbizalomhiánnyal küzdött a múltban, de a harci szellem és a magyarság szeretete újra feléledhet és megerősödhet. A versek hangulata és üzenete arra készteti az olvasót, hogy fontolóra vegye, milyen lehetőségek és erőforrások állnak rendelkezésre a nehézségek leküzdésére.

Összességében a vers bibliai, teológiai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontból mélyebb megértést nyújthat a fiatalok valódi értékeiről, az emberek elköteleződéséről a hazáért való harcban, valamint a keresztény tanítások és a politikai és társadalmi felelősség közötti összefüggésekről. Ezek a kérdések és összefüggések pedig aktuálisak és relevánsak maradhatnak napjainkban is, amikor szükség van az elkötelezett és felelős polgárokra a közösségi és nemzeti érdekek szolgálatában.