S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
mennyi a vér! --
szakadjon a véres ének!

Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:

én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érezni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezrek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!


Stílusok

S ha kiált az ajkam, akkor is,
e zord, zord március időszakában,
mérges izgatással betöltve belül
a fák, a harcos márciusi
inni való
sós, vérrel átitatott széltől mámorosan,
a felleg alatt,
a rettenetes malom sodrában:

ha szétszaggat ajkam, akkor is,
ha vérében habzik a dal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak ízét
a kín ízén
csak érezni tudnám, akkor is
mennyi a vér! --
szakadjon a véráztatta ének!

Most hősöket kell dícsérni, Uram!
óriások vak diadalát
énekelnem, gépeket, vad
munkára kábulva a porrá tett
ágyúk forró torait:
de nem győzelmi ének az énekem,
acél talpai a taposó diadalnak
nem tisztelem én,
sem a kegyetlen pokoli malomot:

mert rejtek élet száz szele, március
friss vér�zgalma nem rendezi géphalált
énekelni, malomokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem száradt forró vért:
s ha ajkam ronggyá szakad, akkor is
e sós véres szélben,
a felleg alatt,
a rettenetes Malom sodrában,

mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
törtetőn összezúz, érczabolát,
a mult acélos hiteit,
s lélekkel a testet, kétszeres halállá
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi,
és egy nemzedéket egy kerék-
forgása megsemmisít:

én mégsem a gépet énekelem
márciusban, most amikor
a levegőn, a szél erején
ízlelni nedves leheletét
véreink nedvének, drága magyar
vért italának:
nekem amikor ittam e sós levegőt,
sebesült szájam és a szók
most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március időszakában,
szél rohamozza a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a gépet, a vak hőst,
kinek minden léptével a halál jár,
tekintetétől kábul a szó,
kezének nyomása rabszolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

aki először kimondja azt a szót,
aki először vállalja mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, amire százezrek
vártak, lélegzetrabló, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon alleluja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
soha ne nézzünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdezzük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!


Elemzések

A vers elején a költő csodálja a márciusi időjárást, a vad, vad márciusi évadot, amelyben az izgatott fák és a harci márciusi szél izgalomba hozzák. Ez a természetre utaló rész a friss felfedezések között az időjárás dinamikájával kapcsolatos elemeket sorolja fel.

A "szörnyű malom" metafora a természeti jelenségekre, mint például az évszakok változása, az idő múlása és az emberi élet körforgása is utalhat. A malom témája és a borzalmas hatása arra emlékeztet, hogy bizonyos természeti erők sötét, de mégis szükséges dolgokat hoznak létre.

A vers továbbá említi a hősök diadalait és a gépek erejét. A természettudomány fejlődése során a technológiai vívmányok és az emberi képességek növekedése lehetővé tette az óriások és az ádáz gépek létrehozását. Az vers azonban kritikusan áll az ilyen diadalmenetekhez, mivel azt állítja, hogy az élet és az emberi szabadság értékesebb, mint a gépek és a győzelmek.

A költő kiemeli, hogy az élet értéke túlmutat a gépek erején és a győzelmeken. A verse hangsúlyozza a természet és az emberi életek védelmét, és azt sugallja, hogy a gépek és a háborúk hatalma nem számít annyira, mint az emberi boldogság és a béke megtalálása.

A versben az időjárás, a természeti erők és az emberi életek kapcsolata a leginkább észrevehető. A költő azt sugallja, hogy a természet ereje és a természeti tényezők megváltozása közvetlen hatással van az emberi életekre és a társadalmi változásokra. Ezen túlmenően, a vers végén a béke és a békés megoldások jelentősége hangsúlyozódik, ami korunkban egyre fontosabbá válik a fenntartható fejlődés és a természeti erőforrások megőrzése szempontjából.

A vers Babits Mihály "Húsvét előtt" című költeménye. Az alábbiakban elemzem az irodalomtudományi szempontokat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Stílus és forma: A vers metrikus formával és rímképletekkel rendelkezik. A sorok hossza és ritmusa megegyezik egymással, ami lendületet és folytonosságot ad a versnek. A rímsorok és az ismétlődő refrén hatékonyan hangsúlyozzák a vers üzenetét.

Motívumok és szimbólumok: A versekben számos motívum és szimbólum található, amelyek az irodalmi hagyományokra és az általános emberi tapasztalatokra utalnak. A "szörnyű malom" motívuma jelképesen a hatalommal és az elnyomással hozható összefüggésbe, míg a "vér" és a "béke" motívuma az áldozatvállalás és a változás szimbóluma.

Témák és érzelmek: A versben felsejlik a márciusi forradalmak eseményeinek hatása, és az ezzel járó érzelmek és szenvedések. Babits Mihály az emberi szenvedést és áldozatot állítja szembe a győzelem és hatalom epikus énekével. Hangsúlyozza a béke és megértés fontosságát, valamint a múlt feletti áttörést.

Irodalmi kontextus: Babits Mihály verseit több irodalmi korszakban és irányzatban lehet megfigyelni. A szimbolizmus, az európai modernizmus és a klasszikus líra hatásai is érezhetők műveiben. A versben látható utalások az irodalomtörténetre, például a hősök és a diadalmak dicsőítése, a gépek és gépek kritikája, valamint a béke és változás motívumai.

A vers alkalmazza az epikus és a lírai elemeket, a belső monológ és a személyes tapasztalat ábrázolásán keresztül érzelmi hatást kelt. Az irodalomtudományi szempontok alapján a vers a forradalmi időszakok, az egyéni és társadalmi szabadság keresése, valamint az áldozatvállalás és a változás témáit és motívumait dolgozza fel.

Babits Mihály "Húsvét előtt" című versében a költő teológiai szempontból a béke és az emberi szenvedés témáját boncolgatja. A vers tartalmaz bibliai és vallási motívumokat, jelzi a költő vallási érzékenységét és az emberi sors megértését a vallási kontextusban.

A versben felmerül a hősök dicsőítése és az emberi alkotások (gépek, ágyúk) elismerése, de a költő nem ezekről szóló éneket énekel. Fontos a költő számára az emberek szerelme, életek és a friss vérizgalom, valamint a védelme a géphez viszonyítva. Ez a rész a bibliatudomány és az emberi szenvedés témájához kapcsolódik.

A versben felmerül az emberi élet értéke és a halál jelentősége. Az emberi életet a géphalállal szemben állítja, előtérbe helyezve az embereket és életüket. Ezt a részt tovább lehet gondolni a patrisztika nézőpontjáról, amely a keresztényi szemlélet alapján fontosnak tartja az emberi lélek és test kapcsolatát, valamint a halál utáni életet.

A versben a költő kifejezi azt a vágyát, hogy egy új időszak következzen, ahol a béke véget vet a nép szenvedésének és lehetősége nyílik a megújulásnak. Ez a rész a skolasztika nézőpontjához kapcsolódik, amely a középkori teológiában hangsúlyozza a világ megújulását, az emberi szenvedés megszűnését és a hangsúlyt helyezi az isteni segítségre és a reményre.

A vers vége felhívja a figyelmet a megbocsátásra és a szeretetre, valamint a világban meglévő negatív elemek helyett a pozitív dolgokra. Azáltal, hogy virágot ültetünk a bűnösnek, szeretettel és megértéssel fordulunk a világ felé, lehetőséget teremtve a megújulásra és megbékélésre. Ez a rész visszautal a Biblia tanításaira, amelyek az emberek közötti szeretet és megbocsátás fontosságát hangsúlyozzák.

Összességében Babits Mihály verse teológiai szempontból a béke, az emberi szenvedés, az emberi élet értéke és a remény témáját boncolgatja. A versben felmerülnek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai, amelyek mindegyike hozzájárul a vers mélyebb jelentésének és mondanivalójának megértéséhez.