Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
     Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
     S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
     S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
     Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
     Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
     Lollim barna szemöldöke!

[1804 után]

Elemzések

A vers alapvetően egy őszi tájkép leírására épül, amit a természettudomány mai ismeretei nyújthatnak számunkra további értelmezési lehetőségeket.

Az első sorokban megjelennek a liget és bokrok, melyek a hervadásra utalnak. Ma tudjuk, hogy az őszi levélhullás a fák fotoszintézis folyamatának befejeződésével és a klímaváltozással függ össze. A ligetek és erdők színei is megváltoznak az őszi időszakban, amikor a levelek sárga és barna színeket öltenek. Ezt a színpompát a fonákoldalon lévő klorofill mennyiségének csökkenése és más pigmentek, például az antocianinok felszaporodása okozza.

A második versszakban tükröződik a madarak és folyók változása. Az ökológia kutatásai arra utalnak, hogy a klímaváltozás hatására a madárpopulációk, például a gerlice száma változhat. Az édesvízi ökoszisztémák is érzékenyek az évszakok változásaira és a levegő hőmérsékletére. Az őszi hideg és jégképződés, valamint a lehűlő víz miatt a csermelyek aktivitása lelassulhat vagy teljesen megszűnhet.

A harmadik versszak a közeledő télre utal, amikor a hegyek homályba borulnak és a növények virágai elvirágzanak. A túl hosszú vagy szélsőséges hideg időjárás hatására a növények és állatok életciklusa megváltozhat, melyek korábban megjelenhetnek vagy későbbre tolódhatnak.

Az utolsó versszakban a múlás és az idő múlása jelenik meg, ami egy természettudományos nézőpontból az idő múlását, a változást, a múlást és a bizonytalan jövőt tükrözi. A költő saját életkorára utalva megemlíti, hogy már túl van a fiatalabb koron, amikor a szépség és az öröm másképp jelenik meg az életben.

Összességében a vers természettudományos szempontból kifejezi a természet változékonyságát az évszakok és az idő múlása szerint, amely a modern kutatások által alátámasztott tényekkel magyarázható.

Berzsenyi Dániel "A közelítő tél" című verse irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést és jelenséget mutat. Először is, érdemes megvizsgálni a magyar romantika jegyeit, amelyhez a költemény kapcsolódik. A romantika időszakában jellegzetesek voltak az érzelmes és lírai hangvételű versek, valamint a természet képviselte a költői inspiráció központját. Berzsenyi verse is megmutatja ezeket a jellemzőket, hiszen a természet megfakult, elhervadt képe jelenik meg benne, amelyhez elhalványuló szépséggel és tél közeledtével kapcsolódik a költői érzés.

Ezen kívül az alábbi idézetekben található motívumokat nemzetközi szépirodalmi kontextusban is fellelhetjük. A szélfútta rózsaliget vagy a virágok illata például a francia romantika egyik gyakori témája volt, amelyen keresztül a költők érzéseiket, hangulatukat és a természet változásait fejezték ki. A francia költők közül például Lamartine műveiben hasonló motívumokat találhatunk. A "Zephyr" szerepe a francia költészetben is jelentős volt, mint a tavasz szimbóluma, amely a megújulást és a költészet ébredését jelképezte.

A költeményben megjelenő kontrasztok és ellentétek, például a hervadás és a szépség, a bánat és az öröm, a múlás és az időtlenség motívumai is gyakran visszaköszönnek a világirodalomban. Ezek az ellentétek a lét és az idő múlását, valamint az élet szépségét és múlandóságát jelképezik. Például Shakespeare verseiben és szonettjeiben is fellelhetők hasonló ellentétek és kontrasztok.

Az idézetben található lírai én és az önreflexió is tipikusan romantikus motívum, hiszen a költő a természet változásain keresztül saját érzelmeit és életének múlandóságát fejezi ki. Ezen önreflexív és lírai elemek a világirodalomban is gyakran megtalálhatók, például a német romantikában, ahol az élet jelentősége és a múlás filozófiai, lírai kérdéssé vált.

Összességében Berzsenyi Dániel "A közelítő tél" című verse számos irodalomtudományi összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A romantikus motívumok, a természeti képek és a lírai én önreflexiója mind jellemzőek a verseire, és hasonló elemeket találhatunk az európai romantika különböző irányzataiban is.

Berzsenyi Dániel A KÖZELÍTŐ TÉL című versében a költő az elmúlást és az elmúlás okozta szomorúságot festi le őszi és téli motívumokkal. A vers teológiai szempontból azt az érzést hozza át, hogy az emberi élet rövid és múlékony. Az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is vizsgálhatjuk.

Bibliai szempontból a vers kifejezi az elmúlásra való utalást és a földi élet múlandóságát. Az "elmúló élet" téma a Bibliában is szerepel, például a Zsoltárok könyvében olvashatunk arról, hogy az emberi élet gyorsan elmúlik, és mintegy "mint a kis nefelejcs, enyész" (Zsoltárok 103:15). A versben megjelenő őszi és téli képek kifejezik ezt a bibliai elmúlás motívumát.

A patrisztika és skolasztika szempontjából a versben megjelenő természeti képek és motívumok a teremtés és a teremtmények elmúlásának szimbólumai lehetnek. Az őszi és téli képek azt mutatják, hogy a föld és a természet is alá van vetve az idő múlásának, és mindennek véges az élettartama. Ez összhangban van a patrisztika és skolasztika nézetével, amelyekben a teremtmények állandó változáson mennek keresztül, és az időnek van egy lineáris folyása.

A versben az elmúlás és múlandóság érzése visszaköszön a patrisztika és skolasztika szempontjából is fontos eszményekben, mint az elfordulás a földi dolgoktól és az emberi élet közelgő végső állapotának ábrázolása.

Más szempontból is értelmezhető a vers. Például a romantikus szemléletmód is megjelenhet a lírai hangulatban, amely a természetben és az élet múlásában látja az emberi élet mélységeit. Az elmúlás és a múlandóság hatása az ember érzelmi állapotára, a fájdalomra és szomorúságra, ebben az esetben a költőre és talán az olvasóra is hatással van.

Az elemzésünket kiegészíthetjük a modern kontextusba helyezve. A modern életkor azt sugallhatja, hogy az idősebb generációk érzik az elmúlás közeledését, és a fiatalok még csak az élet kezdetét tapasztalják. Ez a vers tehát az idő múlásának élményére való reflexió lehet, és az élet intenzitásának és szépségének méltányolása lehet a gyorsan múló időben.

Összességében tehát a vers teológiai szempontból kifejezi az elmúlás, múlandóság, teremtés és az emberi élet véges voltát. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mellett a romantikus érzelmek és a modern kor reflexiói is jelen lehetnek a költő szavaiban.