Ki kétli s kérdi, hogy csak a dicső ész
Emel ki minket a barmok sorából?
Ki kétli azt, hogy minden érdemünk,
Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik?

     Az ész az isten, mely minket vezet,
Az ő szavára minden meghajul,
Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké,
S örök helyéből a tenger kikél;
Ez alkot minden szépet és dicsőt,
Az egyes embert, mint a milliókat,
Ez áldja s égi boldogságra inti.

     Miért utálja hát szövétnekét
Az ember, és mért nem terjeszti fényét
A vak halandók néma éjjelén?
Aegyptus áldott földje kérkedik
Az ész legelső nyílt virágival;
De ott fakadtak egyszersmind azokkal
A hit vakító szentelt maszlagi,
Melyek korunkig hintik mérgöket,
S örök zavarba dönték e világot.
Az ég ürébe felható tudós
Az égi zsákmányt barlangokba zárta,
S az embereknek bábot s vázt vetett,
Melyek vakabbá tették a vakot,
És a lenyügzött józan értelem
A szarvas isten áldozatja lett.

     Így a görög nép s Róma bölcsesége,
Melyet csudálva tisztelünk ma is,
Csak a tudósok székiben lakott:
A nép szemébe nem hatott sugára,
Előtte el volt rejtve mindenütt,
Míg végre a vad barbarok dühétől
A föld szinéről eltörültetett.
Éj födte a föld pusztaságait,
Éj, melybe számos századok merültek.
S ha most azolta kezd is fényleni,
Mely szűk határba önthet áldva éltet,
S az éj csudái mint süvöltnek arra!
S hány népek élnek még ma is körültünk
- Tekintsük által a föld részeit -,
Kik a baromság aklában hevernek,
És semmi isten nem tekint ügyökre!

     Ez istenének a barmot hiszi,
Imádja a föld ocsmány férgeit,
S azoknak embervérrel áldozik;
Emez vakító papjának ganéját
Mint szent ereklyét tisztelvén, eszi;
Amott az odvas fákban éhezik
Az embereknek görhes istene,
S a legnagyobb bűnt batkákért lemossa;
Imitt hamúban kotlik a herélt szent,
S bámészkodása istenné teszi;
Itt a mosódás módja szent titok,
S a fél világot embervérbe mártja,
Mert azt az egyik párt az ujjain,
Másik könyöknél szokta kezdeni,
Melyért is egymást öldözik halomra;
Ott a falukban s városok piarcin
Jár kóborolva a sok meztelen szent,
Szabad kezekkel élelmet rabol,
S az asszonyokba önti szent dühét,
S a férj, az égnek hálát adva, nézi,
Ha hitvesével szent bujálkodik.

     Így a világnak legkiesb vidékit
Ádáz bolondság tölti, ostorozza,
S undok zsiványi barlanggá teszi;
Erynnis üszkét hányja városinkra,
Az öldöklő kést egyiránt fereszti
A reszkető ősz tűztelen szivébe
S az anyja keblén ácsorgó szopóba,
És csontjainkból trónust rak magának,
Melyet dög, inség, sárga félelem
S kínokkal élő bánat fog körül.

     Hol van tehát a józan értelem,
Hol a tudósok annyi izzadása?
Remélhetünk-e vajjon jobb világot?
Gyaníthatunk-e olly időt, mikor
Az ész világa minden népeket
Megjózanít és öszveegyesít,
S kiirt közűlünk minden bűnt s gonoszt?

     Reménylek. Amit század nem tehet,
Az ezredek majd megteendik azt.
De hinnem is kell; mert midőn, barátim!
Buzogni látom lelketek hevét,
Mely e nagy ügyre felken títeket,
S e szent szövetség láncába csatol,
Előre látom: mint terjesztitek
Hazánkban Delphi égi kincseit
S az értelemnek nagy törvényeit;
Előre látom: mint leheltek éltet
A sziklamellbe és a holt agyagba,
S mint jámborodnak a vadállatok
Előttetek, s mint omladoz rakásra
Az ész s igazság mennydörgő szavára
A zordon inség óriási tornya,
S mint hullanak le durva láncai.

     Fogadjatok hát engem is, barátim!
Szent frígyetekbe; íme, esküszöm,
Hogy áldozatlan kézzel nem jövök:
S ha gerlicéim és virágaim
Kedvelni hajlandók az istenek,
Tömjényitekhez szívesen teszem.

[1815]

Elemzések

A vers teológiai szempontból azt fejezi ki, hogy az emberi értelmünk és képességeink Isten ajándékai, és az ész vezet minket. Az emberekben ez a képesség ott van, hogy kitöröljék a butaságot és harmóniában éljenek az isteni akarattal. A versben felmerül az a kérdés, hogy miért utálják vagy hanyagolják az emberek az ész megnyilvánulásait, és miért mindenféle kegyetlenséget követnek el az emberiségnek.

A bibliatudomány szempontjából a vers kifejezi azt a hitbeli meggyőződést, hogy az ész Isten teremtésének része, és hogy az embernek kellene megértenie a világ igazságát és Isten szándékát. Az emberi értelemnek azonban kitérdekelése van és hibásan használják fel, amit a bálványimádásra, az áldozatokra és a vallási vesszőfutásra hoz példákat a vers.

A patrisztika nézőpontjából a vers kritizálja a korabeli vallási szokásokat és az emberi butaságot, ami a hitet torzítja és az ész megszorítását eredményezi. A versben a hitvakítás az isteni igazság megtagadásával és a bűnös tettekkel párosul. Az értelmes emberek feladata, hogy visszanyerjék a valódi hitet és az igazságot.

A skolasztika nézőpontjából a vers a tudomány és az ész hatalmára helyezi a hangsúlyt. Az emberi értelem képes az igazság megismerésére és a vallásos hit igazolására. Ez a hatalom azonban gyakran korlátozott és meghiúsul a butaság és a bűn által, amint azt a versben is láthatjuk. Az embernek azonban folytatnia kell a küzdelmet az igazság és az értelmiség terjesztéséért.

Más nézőpontból nézve, a vers arról szól, hogy az ember szabad akaratával választhat az ész és a bölcselet követése, vagy a butaság és a vallásos elferdülés között. Az embernek döntenie kell a tiszta értelem és az isteni rend megértése mellett, vagy a bálványimádás és a vallási fanatizmus mellett. A vers egyfajta felhívás minden ember számára, hogy kövessék az ész és a bölcselet útját, és hagyják el az alantas és korlátozott vallási vonzatokat.

A versben Berzsenyi Dániel a Pesti Magyar Társasághoz, valamint a magyar és nemzetközi szépirodalomhoz kapcsolódó témákat boncolgat. Az alábbiakban bemutatjuk, milyen összefüggéseket lehet felfedezni a verselemzés során mind a magyar, mind a nemzetközi irodalmi hagyományokban.

Magyar irodalom:

- Stílus és nyelvhasználat: A vers a késő klasszicista stílus jegyeit viseli magán, melyet a sok rímes sor, a szigorú metrikai rend és az emelkedett, lírai nyelvezet jellemzi. A versben használt nyelv magasztos, a világosság és az igazság keresését hangsúlyozva.

- Hatás és befolyás: A versben megmutatkozik az észnek, a tudásnak és az igazságnak mint isteni hatalomnak az egyénre és a közösségre gyakorolt hatása. Ez a gondolat a korai felvilágosodás ideáit tükrözi, melyek a magyar irodalomban is népszerűek voltak.

- Reflektált társadalmi problémák: A versben Berzsenyi kritizálja a korabeli társadalom tagjait és a hiedelmeiket. Bírálja a babona, az ostobaság és a vallási szekták hatását az emberekre, és felszólít a józan ész és a tudás terjesztésére.

Nemzetközi irodalom:

- A görög és a római irodalom: Az idézett versszakban Berzsenyi hivatkozik a görög és a római irodalomra, különös tekintettel a bölcsességre és a tudományra. A görög és a római kultúra nagy hatással volt a felvilágosodás korára és a magyar irodalomra.

- Kultúrakritika: A versben megjelenik a kritika azokkal a társadalmi normákkal és hiedelmekkel szemben, amelyek Berzsenyi szerint visszafogják az embereket és korlátozzák az értelmüket. Ez az irodalomtudományban és az elmúlt évszázadok ideológiáiban a kultúrkritika egyik központi kérdése.

Összességében a versben Berzsenyi Dániel a felvilágosodás korában gyökerező gondolatokat és eszméket tükröz a magyar és a nemzetközi irodalomhoz kapcsolódóan. A vers kritikus és megújító szándékkal fordul a társadalomhoz és a vallási, vallásos hiedelemekhez, és arra ösztönzi az embereket, hogy az ész és a tudás segítségével fejlesszék magukat és társadalmukat.

A PESTI MAGYAR TÁRSASÁGHOZ című vers természettudományos szempontból is értelmezhető. A vers első sorában a költő értetlenkedik azon, hogy miként emel ki bennünket az ész a "barmok sorából". Ez a kérdés kapcsolódhat a modern idegtudományhoz, amelyben a tudományos kutatások az agy működését és a mentális folyamatokat tanulmányozzák.

Az emberi ész az istennek nevezi a költő, és az isten szavára minden meghajol, ami utalhat a modern genetika felfedezéseire. A genetika ugyanis azt tanulmányozza, hogyan szabályozza a gének információcseréje szervezetünk működését, és hogyan alakítják ki a különböző vonásainkat és tulajdonságainkat.

Az ész és a tudomány helyett a versben szereplő hit vak maszlagokat és zavart okoz a világban. Ez összekapcsolható a modern pszichológia és pszichiátria kutatásaival, amelyek azt vizsgálják, hogyan hatnak az emberi gondolkodásra és viselkedésre a különböző hiedelmek és vallási meggyőződések.

A versben említett "barbárok" dühétől a föld színéről az ész visszavonul, ami a természeti katasztrófákkal és a viszonylagos civilizáció hiányával magyarázható. A mai természettudomány kutatásai foglalkoznak a globális felmelegedéssel és az ehhez kapcsolódó természeti katasztrófákkal.

A versben az is megjelenik, hogy a józan értelem elnyomásával és az ostobasággal a világ pogányiságához fordul. Ezt a tudományos racionalitás hiányával lehet magyarázni, amelynek hatásköre területeket, mint a járványok, az antivaxxer mozgalom vagy a tudományos alapú döntéshozatal széles skáláját érinti.

A versben a költő bízik abban, hogy a tudósok szorgalma és fáradozása jobb világot hozhat létre. Ez összekapcsolható a modern kutatásokkal és eredményekkel, amelyek a technológiai innováció, az orvostudomány és az ökológia terén valósulnak meg.

A PESTI MAGYAR TÁRSASÁGHOZ című vers, habár nem közvetlenül utal a legfrissebb természettudományos felfedezésekre, mégis felvet olyan kérdéseket és problémákat, amelyek a mai természettudományos kutatásokkal és felfedezésekkel kapcsolatosak. A versben megjelenő témák összefüggésbe hozhatóak a genetikával, a pszichológiával, a globális felmelegedéssel és a racionalitás hiányával, melyek mind olyan területek, amelyeken a természettudományos kutatások napjainkban intenzíven folynak.