Mint a világnak hajdani díszei,
Csendes meződben rejted el éltedet,
     Hogy ott magadnak s nemzetednek
          Élj Eratód arany édenében,

Kazinczy! s mérész aetheri szárnyakon
Felleng sas elméd Delphi dicső egén,
     A dithyrambok lángkörében
          S a Kegyek életadó virányin.

Plátói nyelved s lelked idézte le
Hozzánk az ép íz szebb geniusszait;
     Nyelved mosolygó Gratiája
          Önti belénk Helikon malasztját.

Pólyádba' paeán rengete tégedet!
Már ott tapodtál sok fene undokat,
     Melyek zavarták Pindusunknak
          Szent ereit s ege tiszta fényét.

Boldog vagy, Áon szűzei kedvese,
S nagy, mint hazádnak legnemesebb fia!
     E két remek dísz kéri méltán
          A Ganyméd poharát az égben.

Te lelkesítéd szunnyadozó erőm,
Kebledbe öntöm zsenge virágimat:
     Iktasd dicsően tört utadra
          Nyomdokidon lebegő Camoenám!

[Végleges formája: 1810]

Elemzések

A vers először is természettudományos képeivel, metaforáival és szimbólumaival hívja fel a figyelmet a természet szépségeire és gazdagságára. A "világnak hajdani díszei" és az "eratód arany édenében" kifejezések arra utalnak, hogy a természet a múltban is lenyűgöző volt, és továbbra is titkokat rejt. Ez a képzet arra utalhat, hogy a természeti világ felfedezése még mindig folyamatban van, és újabb csodákat és titkokat fedezhetünk fel.

A vers második részében a "mérész aetheri szárnyakon" kifejezés arra utal, hogy az elménk képes eljutni a legmagasabb gondolati síkokra és felfedezni a természeti törvényeket. Az "a dithyrambok lángkörében" pedig arra utalhat, hogy a természettudományos felfedezések izgalmas kalandok és új ismeretek felfedezését jelentik számunkra. A "Kegyek életadó virányai" pedig arra utalhatnak, hogy a természeti világ vizsgálata segíthet az élet eredetének és folyamatának megértésében.

A vers harmadik részében a "Plátói nyelved" és a "mosolygó Gratiája" kifejezések arra utalnak, hogy a nyelv és a kommunikáció képes átadni a természeti világ szépségét és üzenetét. A "Helikon malasztja" pedig arra utal, hogy a természeti világ tanulmányozása inspirációt és élményeket adhat számunkra.

A negyedik részben a "Pindusunknak Szent ereit" és az "ege tiszta fényét" élvezhetjük, ami utalhat a természeti környezetünk tiszta és érintetlen állapotára. A verseknek azonban van egy sötét oldala is, a "fene undokak" megjelenése, akik zavart okoznak a természeti erők vagy az ember által létrehozott problémák formájában.

A vers végén a "Ganyméd pohara" metaforájával a természeti és az emberi szépség egységére utal. Ez a kép arra utal, hogy a természeti világ felfedezése és megértése segít az emberiségnek felfelé tekinteni az ég felé.

Összességében a versben a természettudomány és a természeti világ tisztelete és ámulata tükröződik. A vers metaforái és szimbólumai azt sugallják, hogy a természettudományos felfedezések és kutatások fontosak az emberiség számára, és segítségükkel újabb titkokat és szépségeket fedezhetünk fel a természetben.

A vers egy ajánlás, amelyet Berzsenyi Dániel Kazinczy Ferencnek írt. Az ajánlás arról szól, hogy Kazinczy mintegy a világnak hajdani dísze, aki a meződben rejtőzködtél, most fel kell keljen és éltedet kell megosztanod magadnak és az irodalmi közösségnek. A versben kifejezésre jut Berzsenyi tisztelete és hálája Kazinczy iránt, aki a klasszikus irodalmi hagyományokat követve a magyar irodalom újítója és katalizátora volt.

Az első sorokban a klasszikus görög és római kultúra képeit idézi meg Berzsenyi, utalva a világ hajdani díszire, azaz az ókori irodalmi és művészeti remekművekre. Ezzel a képpel azt fejezi ki, hogy Kazinczy hasonlóképpen dicsőséget és nagyságot hozhat a magyar irodalomnak.

A második versszakban Berzsenyi olyan képekkel jellemez Kazinczyt, amelyek a görög mitológiára és a klasszikus irodalomra utalnak. Az "aetheri szárnyakon felleng sas" képe azt jelképezi, hogy Kazinczy elméje magas és dicsőséges, ahogyan az ókori görög költőkhöz és filozófusokhoz társították a sasokat. A "dithyrambok lángkörében" és a "Kegyek életadó virányin" az ókori irodalomban és művészetben szentelt dicséretet és ihletet jelölnek.

A harmadik versszakban Berzsenyi Kazinczy nyelvi és lelki adottságait dicséri. A "Plátói nyelved s lelked" azt sugallja, hogy Kazinczy nyelve és gondolatai a Platói filozófiára és az értelmet szép kifejezésre alapozó klasszikus gondolkodásra utalnak. A "Nyelved mosolygó Gratiája" pedig azt a hatást és mosolyt jelenti, amit Kazinczy nyelve áraszt, ami megérint minket és szép élményt nyújt.

A negyedik versszak arról szól, hogy Kazinczy sikeresen bejárta és megtisztította Pindusunkat, a magyar irodalmi és kulturális tájakat, azáltal, hogy elvetette a rossz ízlést, a rossz költészetet és az életet zavaró negatív befolyásokat. Ezért boldognak és nemesnek tartják, mint Áon szűzei kedvesét vagy hazájuk legnemesebb fiát.

Az ötödik versszak arról szól, hogy Kazinczy inspirálja Berzsenyi erőteljesen és ösztönzi a költőt arra, hogy hozzászóljon az irodalmi színtérhez, és művei, Camoenái, kövessék Kazinczy nyomdokait.

Az ajánlás számos irodalmi utalást tartalmaz, amelyek a magyar és a nemzetközi irodalom hagyományaira utalnak. A versben jelentőségük van a görög mitológiai és irodalmi képeknek, a klasszikus görög és római írók hatásának, valamint az ókori eposzi és költői hagyománynak. Kazinczyt dicsérik, hogy modernizálta a magyar irodalmat és hozzájárult a magyar klasszikus irodalom megújulásához.

Berzsenyi Dániel "Ajánlás" című verse teológiai szempontból megvizsgálva több összefüggést fedezhetünk fel a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A vers első részében a költő arra utal, hogy a világnak hajdani díszei, vagyis a nagy gondolkodók és írók, csendes mezőben rejtegették életüket. Ez a kép a bibliai példázatokban is megjelenik, amikor a bűnbeesett emberpár (Ádám és Éva) elrejti magát a kertben, miután megsértették Isten parancsát. Ez összekapcsolható a bibliatudomány fogalmával, amely a Biblia tartalmának kritikai és történeti vizsgálatával foglalkozik.

A vers második részében a költő Kazinczyt említi, mint a saselméjű Delphil. Ez utalhat az ókori görög filozófiára és vallásra, amelyek sokszor összekapcsolódtak egymással. A patrisztika, vagyis az ókori egyházi atyák tanításai gyakran foglalkoztak a pogány filozófusok és gondolkodók szellemi hagyatékával, és megpróbálták azokat integrálni a keresztény teológiába.

A vers harmadik részében Platói nyelvről és lelkről van szó, ami utalhat az ókori görög filozófia egyik legnagyobb alakjára, Platónra. Platón gondolatai és tanításai nagy hatással voltak a középkori skolasztikus filozófiára, amely az egyházi oktatás és tanulmányok központi eleme volt. A skolasztika is hajlott arra, hogy összeegyeztesse a keresztény hitet a filozófiai és tudományos gondolatokkal.

A vers negyedik részében a költő arról beszél, hogy Pólyába rengete tégedet, vagyis olyan emberekkel találkoztál, akik zavarták a Pindus hegyünk szent erejét és az ég tiszta fényét. Ez utalhat az eretnekek és a máról holnapra hívők elleni harcra, amelyet a patrisztika és a skolasztika is folytatott. Mindkét irányzat hivatott volt megvédeni az egyház hagyományait és hitvallását a tévhitektől és a hamis tanításoktól.

Az utolsó részben a költő Ganyméd poharáról és a lelkesedéséről beszél, amelyet a költő érz a szunnyadozó erőben és amit önt a költészetbe. Ez a lelkesedés és az isteni inspiráció is kapcsolódik a teológiai szempontokhoz, hiszen az isteni kegyelem és ajándék nélkülözhetetlen a hitbeli tapasztalatok és a vallásos költészet megszületéséhez.

Összességében Berzsenyi Dániel "Ajánlás" című verse több teológiai szempontból is értelmezhető. Az összefüggések a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika tanításaival is megfigyelhetők, de a mindennapi vallásos tapasztalatokra és a költészet isteni inspirációjára is utal.