Mit főz magában Gallia Sándora
S a zordon észak rettenetes feje?
Mely öblöket zár, merre tart s
ront
Anglia
nagy koszorúsa, Nelson?
Nem gondom. Így volt, így marad a világ.
Forr, mint az ádáz tengerek, amidőn
A szélveszek bércodvaiknak
Vas
kapuit s reteszit leszórván
A bús haboknak zúgva rohannak, és
A képtelen harc itt hegyeket temet,
Ott új világot hoz fel; -
egymást
Váltja
örök romolás s teremtés.
Mint a setét völgy csermelye, életem
Elrejtve lappang s halkva csörögdegél
A laurus-erdők szent homályin,
Illatozó
Amathunt ölében.
Nincs itt kegyetlen had s veszedelmes érc,
Melyért halandók véreket ontanák;
Nincs itt gonoszság cimborája,
Sem
nyomorult fene nagyravágyás.
Itt Ámor ápol s píeri gyenge szűz
Nektárpohárt nyujt s ambroziás kebelt,
S a lelkes élet játszva felleng
Hesperidék
bibor aetherében.