Jer, Daphne! hol e nyers patak
     A bércből kiforradoz,
S mohosult kősziklafalak
     Közt a völgyre szakadoz;

Hol jegenyék hajladoznak
     Égig nyúlt sudárokkal,
S bokros tölgyek árnyékoznak
     Terebély zöld ágokkal:

Ott függesszük szemeinket
     Az ég dicső képére,
Ott nyissuk meg szíveinket
     A szépnek érzésére.

Nézd, már a nap sugárai
     A hegyekbe merülnek,
S Hesper piruló lángjai
     Alkonyaton derűlnek.

Égi bíbor festengeti
     Az aranyos felhőket,
Esti szellőcse lengeti
     Az illatos ernyőket.

A setét bükk felett ragyog
     A hold csendes fényében,
S rózsabokrok közt mosolyog
     A patakok tükrében.

Nézd, minő mennyei szépség
     Nyílik meg most előttünk,
Minő mennyei csendesség
     Lelke lebeg körültünk.

Elysium kiessége
     Mosolyogva tér hozzánk,
S az istenek békessége
     Nyugalmat harmatoz ránk.

Illy szent csendesség ölében
     Hallgatott minden, s így állt,
Midőn gyöngyház-szekerében
     Anadyoméne szállt.

Cynthia így ragyogtatta
     Latmus virulmányait,
Hogy Endymionra rakta
     Isteni szűz karjait.

Oh Daphne! a szép lelkeknek
     Legkedvesb ünnepe ez,
Hol a forró érzelmeknek
     Lángja önként gerjedez.

Hol a szív önként megnyílik
     A gyönyörű érzésre,
S Plátó karján emelkedik
     Égi lelkesedésre.

Hol lelkünk legszebben derűl
     Eredeti fényében,
S legtisztább örömbe merűl
     A természet ölében.

Szíved haszontalan eped
     A földi vak lármában,
E szentséget nem lelheted
     Semmi tündér hivságban.

Ott a dicső természetet
     Gyarló ecset majmolja:
Itt a csuda szépségeket
     Alkotó kéz rajzolja.

Ott a bölcset elkábítja
     A balgatag sokaság:
Itt az észt s szívet megnyitja
     A józan magányosság.

Ott az érzékeny szeretőt
     Csapodár kar öleli,
Nem talál rokon-érezőt,
     Nyúgodalmát nem leli:

Itt az ég örömét ússza,
     Melly úgy buzog keblében,
Mint a kies Arethusa
     A hold ezüst fényében.

[1797-1802 között]


Stílusok

Jőjj Daphné! hol ez a patak csendül,
A berkekből föltörő serceg,
Mely elválaszt a hegyek halmától,
Köztük a zöld völgyben meredezvén.

Ott hintázzák a nyárfák lágyan
Magasra nőtt, sűrű ágaikat,
S a tölgyek bokros árnyékot vetnek,
Zöld lombjaikkal teret nyerve.

Ott lógassa szemét az ember
Az ég rendkívüli képeire,
Ott nyitogassa szívét a szépségre,
Az érzés ihletésére ott legyen.

Lásd, a napsugarak már belemélyednek
A hegyek gerincébe,
S Hesperus lángjai elpirulnak
Az alkonyat derűjében.

Az ég bordó színe festi
Az aranyfelhőket,
Az esti szellő lengedez
Az illatos esernyőkben.

A sötét bükk ragyog,
A hold csendes fényében,
A rózsacsokrok mosolyognak
A patakok tükrében.

Lásd, mekkora mennyei szépség
Nyílik most előttünk,
Mekkora mennyei csendesség
Lebeg körülöttünk.

Elysium boldogságában
Mosolyogva jön hozzánk,
S az istenek nyugalmat hint ránk,
Hűvös harmattal áldoz meg bennünket.

Illy szent csend öleli
Mindenki hallgat,
Amikor a gyöngyöző Anadyomene
Köveken, hintón előttünk vágtat.

Cynthia világítja meg így
Latmus virágos mezőit,
Endymion alája teszi
Istennői karjait.

Oh Daphné! a legszebb ünnep
A szép lelkeknek ez a nap,
Ahol a láng az érzelmekben
Szabadon fellángolhat.

Hol a szív önként kinyílik,
A gyönyörű érzés hatására,
És Platón karjaiba emelkedik,
Mennybéli leleményességgel.

Ahol lelkünk legtündöklőbben ragyog,
Eredeti fényében,
S a legtisztább örömbe merül
Az anyaöleben.

A szíved hiába sóvárog
A földi vak zajban,
Ezt a szentséget nem találod meg
Sehol semmilyen tündér csalásban.

Ott a dicső természetet
Utánozza a művészi ecset,
Itt a csodálatos szépségeket
Az alkotó kéz szereti.

Ott a bölcset megtéveszti
Az ostoba tömeg,
Itt az értelmet és a szívet megnyitja
Az épelméjű magányosság.

Ott a érzékeny szeretőt
Hűtlen kar öleli át,
Nem talál rokonszenvezőt,
Nyugalmát sehol nem találja.

Itt az ég örömét ússza,
Mely úgy pezseg keblében,
Mint a készen álló Arethusa
Az ezüst holdfényben.


Elemzések

A vers alapvetően egy természeti képet és az azt körülvevő csendet és szépséget ábrázol. Azonban, a mai természettudományos felfedezések tükrében is ki lehet emelni néhány elemet a versből.

- Az egyik ilyen elem a vers elején említett "nyers patak", amely a körforgásos mozgást, vízkörforgást idézi meg. A modern hidrológia ismerteti az édesvíz keringését a Földön, beleértve az esőzéseket, víztesteket és párolgást.

- A versben leírt jegenyék és tölgyek is összefüggésben lehetnek a modern botanikával. A természetvédelem és biológia tanulmányozza az egyes növényfajok jellegzetességeit, életciklusát és ökoszisztémában betöltött szerepüket.

- A versben megjelenő napfény és alkonyati színek összekapcsolhatók a fizikával, amely tanulmányozza a fény terjedését, törését és megnyilvánulását a különböző színekben.

- Az égi jelenségek, mint a hold és az esti csillagok is összefüggésbe hozhatók az asztrofizikával és a csillagvizsgálattal. Az asztrofizika kutatja az égitesteket, azok keletkezését, működését és viselkedését a világegyetemben.

- A versben megjelenő "Anadyoméne" és "Cynthia" nevek utalhatnak a mitológiára, amely számos természeti jelenséget, mint a hold, a nap és a csillagok eredetét az isteni szereplőkkel és történetekkel magyarázza.

Tehát a mai természettudományos felfedezések szempontjából a versben található természeti elemek kapcsolódást mutathatnak az asztrofizikához, hidrológiához, biológiához és fizikához.

Berzsenyi Dániel Az Est című versében teológiai motívumokra és összefüggésekre ismerhetünk rá. Az költemény első sorában a természeti elemek, például a nyers patak, a kősziklafalak, a jegenyék és tölgyek, valamint az ég dicső képe jelennek meg. Ezek a képek az isteni teremtésre való utalást jelenthetik, vagyis a teremtő Isten műveit tükrözik. Az ég dicsőségét és a természet szépségét figyelhetjük meg ezekben az elemekben.

A versben megjelenik az alkonyat, ami az esti időszakot jelképezi. Az alkonyat az örök békesség és harmonikus egység idejeként is értelmezhető, amelyet a vers hangulata is sugall. Az alkonyatot jellemzi a nap sugárainak merülése a hegyekbe, a Hesper piruló lángjai, az esti szellők lengése, és a hold csendes fénye. Ezek a képek az est pátoszának megjelenítését szolgálják, és metaforikusan az isteni jelenlétet is hordozzák magukban.

A versben megjelenik továbbá az "Elysium kiessége", amely a mennyország elérhetetlenségét jelképezi. Az Elysium, vagy az Elysion, egy görög mitológiai hely, amelyet a jó lelkű halottaknak tartottak fenn. A mennyország képét, mint a békesség és nyugalom helyét tárja elénk a költő. A "istenek békessége" pedig arra utal, hogy az isteni jelenlét a természet harmatoz, vagyis nyugalmat és békét ad az embernek.

A versben szereplő mitológiai elemek, például Cynthia (a holdszűz), Endymion (aki az örök nyugalom jelképe), és Anadyoméne (aki az újjászületés motívumát képviseli), tovább erősítik a vers teológiai vonatkozásait. Ezek a mitológiai alakok a görög vallásban szerepeltek, de a versben az isteni jelenlét és a természet szépsége által nyújtott nyugalmat és örömet fejezik ki.

A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait figyelembe véve is számos összefüggést találhatunk a vers és a teológia között. A bibliatudományban, azaz a Szentírás elméletében a teremtés és a természet szépsége Isten igazságát, bölcsességét és jelenlétét tükrözi. A patrisztika (az első évszázadok kereszténységét kutató irányzat) szerint Isten teremtette a természetet és az embert az ő képére, és a teremtésben felsejlik Isten misztériuma és jósága. A skolasztika (a középkori teológiai irányzat) pedig a természeti világ és a vallás közötti összefüggéseket vizsgálta, és kiemelte az érzéki tapasztalat és a hit közötti kapcsolatot.

Összességében a vers teológiai szempontból a teremtés, az isteni jelenlét és a természet szépsége témakörére koncentrál. A természeti elemek és mitológiai alakok segítségével jelképesen fejezi ki az isteni jelenlétben megnyilvánuló békét, nyugalmat és örömöt, valamint a szív önkéntes megnyitásának és a lelki derűnek fontosságát. A vers a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívájából is megközelíthető, és további összefüggéseket fedezhetünk fel benne a teológiai gondolkodásmódhoz kapcsolódóan.

A vers irodalomtörténeti kontextusban értelmezve, azt láthatjuk, hogy Berzsenyi Dániel Az Est című verse egy tipikus klasszikus természeti líra alkotás. A versben megjelennek olyan motívumok, mint a természet, a hegyek, a fák és a víz, amelyek a romantika korai időszakára jellemzőek. A versek a természet szépségét és az ember természethez való kapcsolatát egyesítik, és arról szólnak, hogy az ember a természet közelségében találhatja meg az örömöt és a lelki békét.

Az Estben megfigyelhetők olyan elemek, amelyek a magyar irodalomhoz köthetőek. Például a Berg- és Völgy-alkotás az Alpok és a Szép teremtett világ tájképi költeményeihez kapcsolódik. A versben a magyar természet szépségét és a magyar nyelvet a természettel való kapcsolat bemutatására használják. Emellett a két versszak közötti párhuzamok és ellentétek is jellemzőek a magyar lírára.

A nemzetközi szépirodalom területén a versben megjelenő motívumok és témák számos alkotásban megtalálhatók. Például a romantikus líra több másik költőjénél, például William Wordsworth-nál, Percy Bysshe Shelley-nél vagy John Keatsnél megtalálható a természeti elemek használata és a természet és az emberi lélek kapcsolata. Tartalmilag hasonló verseket találhatunk Friedrich Hölderlin-nél a német irodalomban és Alexander Pushkin-nál a szláv irodalomban.

Az Estben megjelenő művészi képek és allegóriák is felidézhetik az ókori görög és római mitológiát. A versben például a Daphne és Anadyoméne karakterei jelennek meg, amelyek az ókori mitológiában megjelenő istennők. Ez összekötheti Berzsenyi költeményét a klasszikus görög és római irodalommal, és a művészi hagyományok közötti kapcsolatot jelzi.

A vers rímképlete, nyelvezete és formai szerkezete is jellemző a korai romantika költészeti stílusaira. Az egyszerű, tiszta nyelvezet, a rímek és a szabályos struktúra mind a kor költői irányzatainak megfelelnek. A formai struktúra elemzése további összefüggésekre világíthat rá a korabeli és a nemzetközi költészettel.

Összességében Az Est egy tipikus klasszikus romantikus természeti líra alkotás, amely a magyar irodalomhoz és a nemzetközi szépirodalomhoz egyaránt kapcsolódik. Az alkotásban megfigyelhető motívumok, témák és formai jellemzők a romantika korai időszakához köthetők, és összekapcsolódnak más korabeli és nemzetközi költői művekkel.