Berzsenyi Dániel Az Esthajnalhoz című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben vannak utalások a természet és az élet titkaira, valamint a boldogságra és az eltemetett titkokra.
A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő elemek és képek a teremtésre és az isteni gondviselésre utalnak. Az Esthajnal képét bíborba öltöztetve, csendességgel és harmattal érzékelteti a természet szépségét és a teremtő isteni kegyelmet. A fáradt szemnek megnyugvást hozó álmok, valamint a szerelem édes titkai pedig isteni gondviselésnek tűnnek, amelyek a lélek megpihenését, boldogságát és a titkos isteni ajándékot jelentik.
A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő titkok és a hold által mosolygó néma lényegében a kinyilatkoztatások és az isteni misztériumok képét festik le. A rózsák titkos nyílásai és a legszebb órák csendes csörgedezése arra utalnak, hogy az isteni bölcsesség és szeretet olyan dolgokat tartogat a lélek számára, amelyeket csak mély titkokban lehet felfedezni. Az eltemetett titok, amelyről nem lehet beszélni, pedig megszimbolizálhatja az isteni misztériumokat vagy a lelki szent tapasztalatot, amelyet nem lehet egyszerűen megfogalmazni vagy kifejezni.
A skolasztika nézőpontjából a versben a titokzatosság és a megérthetetlenség hangsúlyozódik. A vers első sora, "Emeld fel bíbor képedet", valamint a titkokban nyíló rózsák és legszebb órák azt sugallják, hogy az isteni bölcsesség és a teremtés szépsége alapvetően felfoghatatlan és kimeríthetetlen. Az eltemetett titok, amelyet nem lehet kimondani, pedig a misztériumok megismerhetetlenségére és megértésük korlátaira utal.
Más szempontból nézve a vers egyszerűen egy lírai vallomás lehet, amelyben a költő személyes érzéseit és titkait fejezve ki a természet képeivel és képzeteivel. Az Esthajnal, az álmok, a szerelem és a mosolygó hold mind a poéta belső világát tükrözi, ahol boldogság és titok jelennek meg.
Összességében Berzsenyi Dániel Az Esthajnalhoz című verse többféle teológiai értelmezést is lehet kapcsolni. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira hivatkozva a vers a teremtő isten gondviselését, az isteni misztériumokat és az emberi kapcsolatok titokzatosságát boncolgatja. Más szempontból nézve pedig egyszerűen egy lírai vallomás, ahol a természet képei és a költő személyes érzései és titkai jönnek színre.