Hogy a szelíden érző szép nemet
Letiltva minden főbb pályáiról,
Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta
A férfitörvény, vajjon jól van-e?
Igen: ha az csak úgy tekintetik,
Mint ösztöninknek szenvedő edénye
S nyers kényeinknek játszó eszköze.

     De hát csak erre vagynak-é teremtve
Azok, kik embert szülnek és nevelnek;
Kik életünknek gyönge bimbait
Dajkálva őrzik forró keblöken,
S véröknek édes nedviből itatják;
Kik szebb korunknak ékes napjain
Rózsás kötéllel kapcsolnak magokhoz
S lelkünket égi érzésben feresztik;
Kik ősz korunkban reszkető fejünket
Ismét ölökbe vészik s dajka-karral
Vezetnek éltünk véghatárihoz,
S ölelve tésznek a halál ölébe,
Míg ott is újra vélünk egyesülnek?

     Oh, nagy s dicső cél van nekik feladva,
S rendeltetésök szebb, mint a miénk!
De mint mehetnek nagy pályájokon
Bevont szemekkel s békós lábakon?
S kivánhatunk-e tőlök oly csudát,
Hogy céljainknak megfeleljenek,
És lelkeinkkel öszvezengjenek,
Ha őket a vak gyermekségbe zárjuk?
A míveletlen föld csak gazt terem:
A lélek is csak úgy emelkedik
A virtusokhoz égi szárnyakon,
Ha delphi isten önt sugárt belé,
Mely úgy kifejti lelkünk díszeit,
Mint éltető nap a virágkebelt.

     Midőn csapongva ömledő dalod
Klavírod érző hangjain lebeg,
Midőn nyilazva repdez ajkidon
Az ihletett szív s nyilt ész lángigéje,
Mely szívet-elmét egyaránt hevít:
Akkor, barátném, akkor érezem,
Mit veszte a föld durva gyermeke,
Hogy a Teremtő legbecsesb alakját,
Kinek kezébe szívünk adva van,
Játéka, kénye rabjává alázta!

     Te megboszúlva méltóságtokat
Kihágsz nemednek szűk korlátiból,
Melyekbe zárva tartja vad nemem;
Kihágsz, s merészen fényesb útra térsz,
Melyen csak a nagy férfinyomdokok
Vezetnek a szép tiltott táj felé;
Hol a vakító fénybe vont igazság,
Ámbár szemünket kápráztatja is,
De megmutatja a virtusnak útját,
Melly halhatatlan istenekhez int;
S hol a poesis nyájas istenei,
Szemünkhez illő földi öltözetben,
Enyelgve zárnak karjaik közé,
S a symboláknak hímes fátyolában
Öleltetik meg a nagyot s dicsőt,
S belénk mosolygják rózsás szájaikkal
Az égi szikrát s égi tiszta kényt.

     Érzed hatalmas ihletésöket,
S hevült kebelt nyitsz szép sugalmaiknak,
S mint a kalitka zárát elhagyó
S ismét szabadban lengő fülmile
Örömre gerjed, s harsány csattogással
Repül az erdők zöld árnyékiba,
S üdvezli a rég óhajtott galyakról
A tarka völgyet s virradó eget:
Meglelkesedve s égi szárnyra kelve
Lengsz vígan Áon szent virúlatin,
Hol a teremtő Pindar díthyrambja
Harsogva zúg le Pindus ormain,
S a gyönge Sappho esdeklő dala
Nyögdelve reszket gyenge húrjain;
Hol új meg újabb szépségek csudáit
Bájolva látja repdező szemed,
Hol új meg újabb zengzetű melosz
Lángolva járja általlelkedet
S zengésbe hozza gyenge lantodat.

     De, oh leányka! még itt nincs határ!
A képzelődés szép játékai,
Az érzemények édes ömledési
Szépítik ámbár boldogságodat,
De nem tehetnek boldoggá magok.
Kettősen érzed a jót és gonoszt,
S a sorsnak ádáz kényén függ nyugalmad.
Nézd a magasban fénylő bölcseséget,
Körülragyogva csillagnimbuszával
Az istenelmek békes sátorában,
Hová nem érhet semmi földi tőr!
Ott, ott tanuld meg a bölcsek nyugalmát
Ismérni, s győzni a föld szörnyeit,
Indúlatinknak pusztító dühét
És a szerencse játékit nevetni,
Használni élted szűk kerületét
S bátran letenni a halál kezébe.

     Int a dicső táj. Járd zengő ajakkal.
Vezessen érző kebled istene.
Ölelje myrtus barna fürtidet.
Az égi Múzsák s Grátiák ölén
Álmodd el élted rózsaálmait,
S védjen Minerva pályád zajjain,
Mint Áriont a tenger istenei,
Midőn zenegve szállt a delfinen.

[1815]


Elemzések

A vers Berzsenyi Dániel Dukai Takács Judithoz címmel jelent meg, és irodalomtudományi szempontból is érdekes elemzésekre nyújt lehetőséget. A következőkben bemutatom a magyar és nemzetközi szépirodalom területén fellelhető összefüggéseket.

Magyar irodalom:
- Berzsenyi Dániel a 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb költője volt. Verseiben a kora romantika stílusjegyei fedezhetőek fel, mint például az érzelmek mélysége és a természetlíra jelenléte.
- A versben megtalálható a női sors és társadalmi korlátok témaköre, ami a romantika időszakában jellemző volt. Ezen belül az anyaság szerepe és a nőknek juttatott társadalmi helyzet is megjelenik.
- Az életút metaforája, amit a versben a teremtés és az öregedés különböző szakaszaival fejeznek ki, szintén egy tipikus romantikus motívum.

Nemzetközi szépirodalom:
- A versben megjelenő motívumok és tematikai elemek hasonlóak lehetnek más romantikus költők, például William Wordsworth, John Keats és Percy Shelley verseiben megtalálhatóakhoz.
- A szép nők megszégyenítése, elnyomása és a társadalom által rájuk helyezett sztereotípiák szintén olyan témák, melyek a romantika időszakában sok író és költő művében szerepeltek.
- A természet és a költészet kapcsolata, valamint a költői ihletés motívuma nemzetközi szinten is gyakran megjelenő elemek.

Összességében a Berzsenyi Dániel által megfogalmazott Dukai Takács Juditoz című vers irodalomtudományi szempontból egy tipikus romantikus műnek tekinthető, melyben a női sors és társadalmi korlátok, az életút metaforája, valamint a természet és a költészet kapcsolata fontos tematikai elemekké válnak. Az irodalomtörténeti vonatkozásban pedig összekapcsolható más magyar romantikus költők és nemzetközi költők műveivel.

A fenti vers természettudományos szempontból több érdekes elemet is tartalmaz.

Az első sorban a "szelíden érző szép" nemet említ, ami a társadalmi nemek és nemek közötti egyenlőség témájára utalhat. Az utalás a férfitörvényre arra hívja fel a figyelmet, hogy vajon helyes-e elnyomni és korlátozni azokat a nőket, akik rendelkeznek érzékenyebb, szelídebb természettel. Ez a kérdés az érzelmek és tulajdonságok tudományos vizsgálatával kapcsolatos, amely a mai napig aktuális.

A második rész a szülők és a nevelés szerepével foglalkozik, amelyet úgy ír le, mint akik gondoskodnak az életünkről és az érzelmi fejlődésünkről. Ez előrevetíti az anyai gondoskodás hatását és a kapcsolatot a gyermek és a szülő között egy pszichológiai és biológiai szempontból. A vers továbbá utal a vérrel való táplálkozásra, ami lehetőséget ad a szóba jövő biokémiai és táplálkozási tudományok kutatására is.

A következő rész arra utal, hogy a nagy cél a nők számára a szépség és a nemes cél elérése. Ez a rész kapcsolódik a nők társadalmi és kulturális szerepének vizsgálatához, és arra utal, hogy a szépség és a virtus együtt járhat.

A vers továbbá a költészetben található ihletett szív és ész lángigéjével foglalkozik, amelyek az emberi tudat és az alkotás kapcsolatára utalnak. Ez összekapcsolható a kreativitás és a természettudományok kutatásával, valamint az emberi érzelmek és inspiráció vizsgálatával.

A vers végén a képzelődés és a bölcselet radikális fontosságáról beszél, ami a gondolkodás és a tudomány iránti vágyra utal. Azáltal, hogy a versekben megjelenik a Kurzaisten és a dicső táj, a költő a természet és az emberi tudás kapcsolatára utal, valamint arra, hogy a tudás és a művészet együttesen hozhatnak boldogságot és megküzdenek a sors ádáz kényével.

Összességében a vers szövege és a benne rejlő metaforák több lehetőséget kínálnak a természettudományos kutatások területére való reflektálásra. A nemek közötti egyenlőség, a szülők és a nevelők hatása, valamint a kreativitás és a gondolkodás a szépség és a bölcselet témái mind olyan területeket érintenek, amelyek az idegtudományok, a pszichológia és más természettudományok kutatási területeit is érintik.

Berzsenyi Dániel Dukai Takács Juditoz című versében teológiai szempontból számos érdekes elem található. A versben megjelenik a női szépség és érzékenység, valamint a férfi törvényhez való viszony kérdése. Az első részben felmerül a kérdés, hogy helyes-e korlátozni a nők szelíd érzékenységét, és a versekben megfogalmazott gondolatokat megvizsgálhatjuk a teológiai szempontból.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő női szépséghez és érzékenységhez kapcsolódhatunk. A bibliai női alakok, mint Dukai Judit, Éva és Mária, gyakran a szépségük és érzékenységük révén váltak kiemelkedő szereplőkké. Az ő történeteik felvetik azt a kérdést, hogy vajon a női szépség és érzékenység milyen végzettséggel és céllal rendelkezik a teremtésben. Az édesanyák szent szerepe is fontos szerepet játszik a bibliai gondolatvilágban, hiszen az anyaság az isteni szerelem és gondoskodás jelképe.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő anyai szeretet és gondoskodás kapcsolódik. Az anyaság az isteni szeretet és odaadás megnyilvánulása, és a versekben megfogalmazott kérdések és gondolatok felvetik azt a kérdést, hogy milyen módon valósítható meg az isteni szeretet és gondoskodás az anyaságban.

A skolasztika nézőpontjából a versekben megfogalmazott eszmék és gondolatok kapcsolódnak a természeti és isteni törvényekhez. A versekben felmerülő kérdéseket a természetszerűség és a morális kötelesség kérdésein keresztül lehet megvizsgálni. Az emberi természet és a társadalmi rend keretei között kell megtalálni az egyensúlyt, és a versekben felvetett kérdések arra ösztönöznek, hogy kérdezzenek és vizsgálják meg, hogy miként lehet a női szépséget és érzékenységet a helyes és természetes keretek között megvalósítani. A vers arra buzdít, hogy keressük az isteni sugallatokat és inspirációkat, és hogy engedjük a művészetet és az ihletet beavatkozni az életünkbe.

Ezenkívül további érdekes megközelítések is lehetségesek. Például a feminista teológia nézőpontjából a versben felvetett kérdések kapcsolódnak a női szerephez és pozícióhoz a társadalomban. A vers arra kér, hogy ne korlátozzuk és ne zárjuk ki a nőket a társadalmi pályákról, hanem engedjük szabadon fejlődni és kiteljesedni.

Összességében Berzsenyi Dániel Dukai Takács Juditoz című verse teológiai szempontból érdekes és mély gondolatokat vet fel a női szépség, érzékenység és anyai szeretet kapcsolatáról. A bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontok mellett további megközelítések is érdekesek lehetnek, mint például a feminista teológia. A vers arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk és mélyebben megértsük a női szépség és érzékenység természetét és szerepét a társadalomban.