Gróf Festetics György hamvaira

Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe
     A szeretett tájék öblei s árbocai.
Nyugszik az ég, lebegő zephyrek ringatva vezetnek,
     Csak kebelem zajlik, s hányja halála jegét:
Hányja, midőn lehajult fővel révedre kiszállok,
     S nyomdokidon, nagy Holt, nyögve előre megyek.
Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez,
     S míveiden lebegő árnyad előmbe tünik.
Látlak, mint öleléd kegyes arccal, nyájas örömmel,
     Akiket a szeretet nyílt kapuidba hoza;
Látlak, mint fogadád, szent csókkal megkoronázva
     A piruló Múzsa gyermeki áldozatit.
Mint Görögországnak nagy démona gyermekalakban,
     Gyermeki játékban alkota embereket,
Úgy te is ősz fővel közibénk enyelegve vegyültél,
     S játszva nyitál pályát isteni célod előtt.
Míg mások honnunk javait vesztünkre kiszórják,
     S a nemzet lelkét s életerét kiölik:
Te közibénk jöttél, s valamerre kifordula arcád,
     Áldást hinte reánk, s életet önte belénk.
Mint egy hősi Pelops, oltárt, pályákat emeltél
     A görög ég, Helikon hajdani isteninek.
Ünnepeket, muzsikát, táncot, játékokat adván,
     A nagyot a széppel kedvesen összekötéd.
A zengőt koszorú emelé és gazdag ajándék,
     Minden ideg kifeszült, s büszke futásnak eredt.
Így alkotta örök remekét amaz égi Lykurgus,
     Amikor összeszedé Ilion énekeit;
Spárta szilaj lelkét, énekre tanítva, emelte,
     S a dalok isteninek áldoza harcaiban;
Így született Hellász, így szülte az élisi pálma
     A csuda helleneket s Pindarus énekeit.
Így született Korybant-zengzetben az égiek atyja,
     Így hordott eledelt nékie méhe, galamb.
A buta nép e zajt látá s Amalthea tölgyét,
     Látni a mennyrázót nem vala néki szeme.
Ámde ki föntjáró elmédnek látta arányit,
     Nyájas alakjaiban látta nagy istenidet. -
Elfolya szép élted, s veled a szép gondolat eltűnt;
     Mint ama gyenge virág, napja lehunyta után.
Eltűntél, de ha majd palotád márványi lehullnak,
     S romjaiból valaha baglyok üvöltnek alá,
Mint a büszke Csobánc szomorú düledékin az útas
     A múlt bajnoki kor képzeletébe mereng:
Így merül el majdan magasabb rémletben az érző,
     Hamvaidon hálát, könnyeket adva, velem.

[1823]

Elemzések

Berzsenyi Dániel ELÉGIA című versének teológiai szempontból történő elemzéséhez számos irányvonalat lehet megvizsgálni.

Egy lehetséges megközelítés a bibliatudomány. A vers keresztény tematikájú, ahol a halott Gróf Festetics György személye jelenik meg. A szövegben gyakran találkozunk vallási szimbólumokkal és képekkel. Például a "lehajult fővel révedre kiszállok" sorban a halál képe jelenik meg. A "szent tetemidhez" való közelség pedig a feltámadás hittel kapcsolatos.

A patrisztika szempontjából a versben megjelenik a keresztény vallás hagyománya. A Gróf Festetics György halotti szertartása és a kegyelettel való viszonyulás a katolikus vallás egyik alapelve. A versben is megjelenik ez a szeretet, hiszen a költő saját halotti szertartást ír le és a halott Gróf Festetics Györgyhöz való közeledését. A patrisztika a halált és a halottakhoz való viszonyt vallási és filozófiai nézőpontból is vizsgálta.

A skolasztika tekintetében, ami a középkori keresztény filozófia korszakát jelenti, a versben az alkotóember és az isteni alkotás közötti kapcsolatot mutatja be. Festetics György tevékenysége és célja a versben a görög mítoszok és hősi tettek megteremtéséhez hasonlít, ami megfelel a középkori skolasztikus gondolkodásnak.

Ezenkívül más irányzatok is értelmezhetők a vers kapcsán. Például a reneszánsz vagy a romantika szempontjából is vizsgálhatóak a vallásos motívumok és az egyéni érzelmek kifejezésének módjai.

Összességében a vers teológiai szempontból azt tárja elénk, hogy a halál felett a vallásos hit rendíthetetlenül áll, és a halott szeretetét és tiszteletét haláluk után is megőrizhetjük. A versegyetemek és a bibliatudomány bemutatása pedig segít jobban megérteni és értelmezni a költő megszólalásának hátterét.

A vers, Berzsenyi Dániel Elegiá-ja, természettudományos szempontból is értelmezhető, főleg a korabeli természettudományos felfedezésekkel összefüggésben.

Elsőként érdemes megemlíteni a verse elején leírt tájképet, a Keszthelyi partot, melynek egyik fő eleme a "lebegő zephyrek", azaz szellők. Ez a vers elején utal a meteorológiai jelenségekre, a szellők alkalmi, lendületes mozgására, melyek egyik oka lehet a napenergia hatása a légkörben.

A vers továbbá említi a "hányást", ami a halála jegét jelenti. Ez metaforikusan a természet sorsszerűleges és szükségszerű folyamataira utalhat.

A következő részben a szerző leírja, hogy a mozdulataiban közelebb kerül a "szent tetemekhez". Ez a rész utalhat az anatómiai kutatásokra és az emberi test megismerésére.

A költeményben említett "Piruló Múzsa gyermeki áldozatai" arra utalhatnak, hogy az ember kutatásai és felfedezései közben nem mindig csak pozitív következményekkel járnak. A természettudományos kutatásokban gyakran áldozatokat hoznak az emberek vagy az élőlények a tudás megszerzése érdekében.

A következő részben a költő arról beszél, hogy Festetics György közöttünk járt és "áldást hintett" és "életet öntött" ránk. Ez utalhat arra, hogy a természettudományos kutatások és felfedezések lehetőséget adnak az élet minőségének és/vagy hosszabb idejének javítására az emberek számára.

A versben továbbá megjelenik a görög mitológia és a görög kultúra. Az említett görög isten, Lykurgusz, az oltárok és pályák emelésével utalhat arra, hogy az ember által alkotott művek segítenek az istenek megelégedésében és kedveznek az embereknek.

Az utolsó részben a költő azt mondja, hogy a szerző összekapcsolja a múltat a jelenkort érintő nyomokkal, ami a múltnak és a jelennek a találkozását, az elmúlt idők emlékének és a jelen érzéseinek érzékeltetésének lehetőségét hordozza. Ez továbbá jelzi a tudományos felfedezések és kutatások által megismert múlt dolgaira, történéseire való reflektálást.

Összességében a vers természettudományos szempontból is értelmezhető és több olyan elemet tartalmaz, amelyek a korabeli természettudományos felfedezésekhez és a természet kölcsönhatásaihoz kapcsolódnak.

Berzsenyi Dániel "Elegy" című versét az irodalomtudomány szempontjából több összefüggés mentén lehet vizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Az első szempont, amelyet érdemes megvizsgálni, az a műfaj. Az "Elegy" egy elegikus költemény, amely a gyász, a halál és az elmúlás témáját dolgozza fel. Ez a műfaj a klasszikus és romantikus irodalomban is jelen van, például latin és görög elegiákból, illetve a romantikus korszakban Keats és Shelley műveiből is ismerjük. Az elegikus költészetben a fájdalom, a veszteség és a múlás érzése dominál, és ezeket gyakran a természeti jelenségek, tájképek, illetve az elmúlt idők emlékei közvetítik.

A második fontos szempont a műben megjelenő motívumok és szimbólumok elemzése. A versben megjelenik a táj és a természet motívuma: a Keszthelyi part, az ég és a zephyrek, az öblek és árbocok, valamint a koszorú és ajándék motívumai. Ezek a motívumok segítik átadni a szerző gondolatait és érzéseit, valamint mélységet és gazdagságot adnak a versnek. A természeti motívumok és tájképek gyakran előfordulnak a lírai költészetben, és szintén megtalálhatók más irodalmi művekben is, például a romantikus költészetben.

A harmadik szempont a vers szerkezetének és a nyelvi eszközöknek a vizsgálata. Berzsenyi versében gyakran használ metaforákat, szóképeket és képzeteket, amelyek gazdagítják a szöveget és segítenek kifejezni az érzelmeket és gondolatokat. Az ismétlések, ritmikus elrendezések és a versforma is fontos szerepet játszanak a vers művészi megformálásában. A vers többek között a ritmikus hexameter verselésmódot alkalmazza, amely a klasszikus görög és római irodalomban is gyakran használatos volt.

A negyedik és végül fontos szempont az irodalmi kontextus vagy hatások vizsgálata. Berzsenyi verse többek között a görög és latin klasszikus irodalom, valamint az angol romantikus költészet hatásait tükrözi. A műben például felmerülnek a görög mitológia és irodalom motívumai (Görögország nagy démona, Pelops, Lykurgus, Hellász stb.). Ez a klasszikus irodalom iránti érdeklődés és hatás azonban nem zárja ki, hogy az elegikus költészetben merüljön el és inspirálódjon más kortárs vagy korábbi költők műveiből is.

Összességében Berzsenyi Dániel "Elegy" című versét az elegikus műfaj, a természeti motívumok és tájképek, a nyelvi eszközök és a műben megjelenő irodalmi kontextusok mentén lehet vizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A vers gazdag és mély érzéseket közvetít, és számos kapcsolatot mutat más irodalmi művekkel és hagyományokkal.