A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s iszonyú őrebek őrizék.
A pajkos Szerelem mint kacagott ezen!
Mert ő csak mosolyogva győz.
Féltő! tompa szemed látta-e míveit?
Állítsd meg, nyomorult, a dagadó Dunát,
Gátold meg Boreas vad dühe harcait
S a villám rohanó tüzét!
A tündér Szerelem béfedi a napot
S Argus száz szemeit; majd lebegő Zephyr,
Majd szélvész s fenevad. Fojtva erősödik,
Mint a puskapor és harag.
A vers elején található utalás a "bezárt Danaéra" és az "érctorony és acél-Závárok" a mai természettudománnyal kapcsolatban felfedezett erőteljes védelmi rendszerekre utalhatnak, például a bunkerekre vagy a távirányítással működtetett biztonsági rendszerekre. Ezek a rendszerek az őrizetet és védelmet szolgálják.
A "pajkos Szerelem" a természettudományban található ösztönző erőket jelképezi, amelyek hajtják előre az evolúciót és fejlődést. Az antropológiában és evolúciós biológiában ma is vizsgálják, hogy az emberi viselkedésben milyen szerepet játszik a szerelem és a szexuális vonzerő.
A következő részben a "dagadó Duna" megállítása és a "Boreas vad dühe harcainak gátolása" az emberi beavatkozást és műszaki megoldásokat idézi fel. Kifejezésre juttatja a természeti erők befolyásolásának képességét, ami jellemző a hidroerőművekre és gátakra. A "villám rohanó tüze" pedig utalhat az elektromosság és a villamosság kezelésére vonatkozó legújabb felfedezésekre.
A vers utolsó része a természet erejét és változékonyságát mutatja be, mint például a "tündér Szerelem" és a "majd lebegő Zephyr" (szél) vagy a "majd szélvész s fenevad". Ez az absztrakt kép a természeti jelenségek sokszínűségére és azok kiszámíthatatlanságára utal, amivel a mai meteorológia és a természettudomány is foglalkozik.
Összességében, a vers kifejezi az ember és a természet közötti bonyolult kapcsolatot, és utalást tesz arra, hogy a természet megismerése és befolyásolása az emberi tudomány és technológia fejlődésével egyre jobban lehetővé válik.
A vers egy klasszikus példája a romantikus irodalomnak, amely a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is meghatározó irányzat volt. A romantika időszakában a költők gyakran használtak erős érzelmeket és képi nyelvet a verseikben.
A versben a szerelem jelenségét és hatalmát mutatja be Berzsenyi Dániel. A szerelmi érzés itt a bezárt Danaét jelenti, akit erősen őriznek, azonban a pajkos Szerelem mégis mosolyogva győz. Ez a rész utalhat a szerelem transzcendens, meghatározhatatlan és mindent legyőző jellegére. A romantika korában a szerelem gyakran az isteni és a földi közötti kapcsolatot szimbolizálta.
A második versszakban a költő arra kéri a tompa szeműt, hogy állítsa meg az erőteljes természeti jelenségeket, mint a dagadó Duna és a vad Boreas harcai. Ez a rész a természet erejét és az emberi gyengeséget jelképezi. A természeti elemek fenséges és félelmetes ereje hangsúlyozza a költő sérülékenységét és tehetetlenségét a szeretett személyével szemben. Ez a motívum szintén jellemző a romantikus irodalomra, amely gyakran a természet erejét és hatását használta fel az érzelmek kifejezésére.
A harmadik versszakban a Szerelem továbbra is erősödik és haragszik, és ellensúlyozza a természet erejét. Itt a Szerelem egyfajta fenevadként jelenik meg, amely erőt és szenvedélyt képvisel. Ez a rész összekapcsolja a romantikus érzékenységet és szenvedélyt a nagy erejű és hatékony cselekvéssel. A romlatlan és szenvedélyes szeretet ábrázolása jellemző a romantika korára, ahol a szerelmi érzelmeket gyakran látták a világ megváltó erejeként.
A verset 1804 és 1808 között írta Berzsenyi Dániel, ami azt mutatja, hogy a romantika ezen időszaka hatott rá. A romantikus irodalom jelentős hatással volt a magyar irodalomra és összekapcsolta a magyar költészetet a nemzetközi literatúrával. A romantikus versekben a természet és az érzelmek fontos témák voltak, és a romantikus költők gyakran arra törekedtek, hogy az olvasót a szép és a megható érzelmek iránti vágyra ösztönözzék. A vers ebben az értelemben is illeszkedik az európai romantika tendenciáihoz.
A vers teológiai szempontból több értelmezési lehetőséget is kínál.
Az első sorban szereplő "bezárt Danaé" utalhat a görög mitológiára, amelyben Danaé-t apja bezárja egy érctoronyba, hogy megvédje a szerelmeskedéstől. Ez a metafora a bűnállapota lehet az embernek, akinek szíve és gondolatai ellepik a gonoszság és a bűn. Az "őrebek" és a "závárok" pedig a bűnőzők és a bűnök védelmezőit és magukat a bűnöket jelképezhetik.
A következő sorokban a "pajkos Szerelem" megkacagja ezeket az őrségeket, ami arra utalhat, hogy a szerelem ereje minden nehézségen átsegít, még a legnagyobb akadályokat is elpárologtatja. Ez a szerelem a szeretet és a kegyelem, amely Isten ajándékaként megfosztja a bűntől és megnyitja az embert a boldogságra és a megtérésre.
A második versszakban a "Féltő!" szóval a lírai én az olvasót szólítja meg. Ez a szó utalhat Istenre, mint aki folyamatosan felhívja a figyelmet az ember kötelezettségére, hogy megállítsa a rosszat és megvédelmezze a jókat. A továbbiakban a lírai én kéri, hogy állítsa meg a "dagadó Dunát", ami a bűnöket és a gonoszságot szimbolizálhatja, és gátolja meg a természeti viharokat és a pusztítást, ami az emberiségben és magában az emberben található sötétséget is jelképezheti.
A harmadik versszakban a "tündér Szerelem" azt mutatja, hogy a szeretet és kegyelem létezik a természetben, amelyben Isten jelentkezik. Az "Argus száz szeme" a görög mitológiában Hera hűséges őrjárója volt, amelyek mindent figyeltek és látottak. Itt ez lehet Isten megfigyelő tekintete, aki mindent lát és mindig jelen van. A "lebegő Zephyr" és a "szélvész s fenevad" a természet erejét szimbolizálja, amely lehet segítő és pusztító is, és Isten hatalmát és irgalmát is jelképezheti. A párhuzam a "puskapor és harag" között pedig arra utal, hogy a kiegyenlített erőkben ott lehet a robbanás és a pusztulás veszélye is.
A versben megjelenik a bibliatudomány, amikor az "őrebek" és a "závárok" olyan negatív erőket jelképeznek, amelyek megnehezítik az ember boldogságát és kapcsolatát Istennel. A patrisztika szemlélete szerint a versben megfogalmazódik a bűnállapot és a megtérés lehetősége is, valamint az Istenből eredő szeretet és kegyelem ereje. A skolasztika szerint pedig a versben megjelenik az ember és a természet kapcsolata is, amelyben az Isteni rend és törvény érvényesül.