midőn a szombathelyi táborban commandírozá a nemességet

Árpád virágzó magva te, fő magyar!
Eldődeidnek fegyvere népeket
     Győzött, s hazánkért számtalanszor
          A viadal mezején csatázott.

Ők voltak a harc vérzivatarjain
S a béke napján bölcs vezetők, atyák,
     S kormányra termett őrszemekkel
          Szélveszeket zabolázva tartók.

Melly áldozat volt a vezekényi harc!
Bús tisztelettel könnyezi a magyar
     Négy bajnok Eszterházy véres
          Porba kevert ajakit, halálát.

Láttam tebenned buzgani véreket
S orcádra öntött nemzeti lelköket;
     Láttam szemed villámsugárát
          S ősi dicső vasadat kezedben.

Rémülve megszünt a fene háború.
Int a kegyetlen tengerek istene
     Képével a forró haboknak,
          S tűnik az Oceanus dagálya.

Szép a borostyán s győzödelemszekér.
Szép a vitéznek sebhelye homlokán.
     Félisten, akit nimbuszával
          A hatalom s tudomány ragyogtat.

Minden nagy és szép, mellyet az ó világ
És e jelenkor mívei közt csudálsz:
     Bajnok, dicsőség, fényes ország
          A tudomány gyönyörű gyümölcse.

Ez hozta mennyből földre az isteni
Szikrát, ez oldott a butaság alól.
     A bölcs Athénét s győzhetetlen
          Róma fejét ez emelte égre.

Nézd a virágzó Gallia népeit
S Nelson hazáját - rettegi a világ
     Ez ész s erő két nagy csudáját,
          S hirdeti napkelet és enyészet.

Hát nemzetednek mért fakad ily soká
A rég ohajtott laurus? Ezer nemes
     Vállvetve törtet s gátokat ront;
          Ah, de acélhegyek állnak ellen!

Téged, hatalmas Herceg! az istenek
Fő polcra tettek: véreidet segélld!
     Vidd a dicsőség templomához:
          S ajtaja zára lehull előtted.

[1797]

Elemzések

A vers Berzsenyi Dániel közismert verse, ami Herceg Mihályhoz szól, aki a szombathelyi táborban parancsnok volt és a nemességet vezette. Az első rész a magyar történelemre utal, amikor az Árpád-háznak köszönhetően Magyarország nagy hatalmú és győzedelmes néppé vált. A költő dicsőíti az elődeinket, akik a harcokban megküzdöttek és a béke idején bölcs vezetőkként léptek fel, az ország érdekében. A személyes tapasztalatairól is beszél, amikor láthatta Herceg Mihályt harcolni és a nemzeti büszkeség, a hősiesség tükröződött arcán.

Az utolsó részben a költő általánosítva beszél a nagy és szép dolgokról, amiket az ókori és modern világban csodálhatunk, mint a hősök, a dicsőség és a tudomány. A vers utolsó sorai arra kérik a magyar népet, hogy ne csüggedjenek, hanem törjenek előre és küzdjenek azért, amit annyira vártak. A versben a politika, a történelem és a nemzeti büszkeség motívumai jelennek meg.

Az irodalomtudományi szempontból a vers egyfajta hagyományőrzésre és a nemzeti identitás erősítésére törekszik. Az Árpád-házi vezetők és Herceg Mihály hősiessége a magyarság büszkeségének és nemzeti öntudatának erősítésére szolgál. A vers érzelmeket kelt, és megpróbálja a múlt hőseit megidézni és tovább adni a jelen és a jövő generációinak.

A nemzetközi szépirodalom terén a vers kevésbé ismert, mivel inkább a magyar történelemhez és kultúrához kapcsolódik. Azonban a verselemzés során megfigyelhető, hogy a versekben gyakran előforduló témák és motívumok, mint például a büszkeség, a hősök dicsősége és a nemzeti identitás erősítése, a nemzetközi szépirodalomban is jelen vannak.

Összességében a vers egy olyan történelmi és nemzeti témájú költemény, amely az Árpád-házi vezetők és Herceg Mihály hősiességét ünnepli. Az irodalomtudomány szempontjából kifejezi a hagyományőrzés és a nemzeti identitás erősítésének szükségességét, míg a nemzetközi szépirodalomban olyan témákat és motívumokat mutat be, amelyek a versekben gyakran előfordulnak.

Berzsenyi Dániel Herceg Eszterházy című versében a költő egy történelmi személyiséghez, Miklóshoz szól. A versben megemlékezik a magyar nemesség hősies harcairól és a nagy vezetők, atyák bölcsességéről. A versben kiemelt szerep jut a vitézségnek, a dicsőségnek és az isteni erőnek.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenik a nemzet jelentősége és a vezetők fontossága. Az ószövetségi történetekben is megjelenik, hogy az Isten választott népeit olyan vezetők vezették, akik az ő hatalmát, bölcsességét és akaratát képviselték. A versben is ez a megközelítés érződik, amikor a költő Miklósra az isteni erő és tudomány képviselőjeként tekint.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a keresztény erények, mint például a bátorság, hűség és önfeláldozás. A költő említést tesz a "bús tisztelettel könnyezi a magyar / Négy bajnok Eszterházy véres / Porba kevert ajakit, halálát" résznél, amelyben az Eszterházy család nemesi hagyományaira, az önfeláldozásra és a hősies küzdelemre utal. Ezek az értékek patrisztikus értékrendnek felelnek meg, amelyek jellemzőek a keresztény erénytanra.

A skolasztikus nézőpontból a versben megjelenik a tudás és a bölcsesség. A középkori egyetemek és a skolasztika idején a tudás és a bölcsesség a legfőbb erények közé tartoztak. A versben a költő említést tesz a "Félisten, akit nimbuszával / A hatalom s tudomány ragyogtat" résznél, amelyben a tudományos ismereteket és az isteni hatalmat egyesíti a versben.

Ezenkívül a versben még más összefüggések is felfedezhetők, például a nemzet ereje és a vezér szerepe a történelemben és a társadalomban. A vers a magyar nemzet büszkeségét és hősi múltját ünnepli, és kiemeli a vezető szerepét az azonosítással az isteni erő és tudomány ragyogásával.

Összességében a vers teológiai szempontból azt üzeni, hogy a nemzet vezetőinek hősies küzdelme és bölcsessége isteni erőre és tudományra utal. A versben megjelenik a nemzet megtisztelése és a vezetők dicsősége, ami a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika értékrendjével egybecseng.

A vers elején Berzsenyi Dániel a magyar nemzet dicsőségét és hőseit emeli ki, akik a történelem során győzedelmeskedtek és küzdöttek. Ezt természettudományos szempontból a mai fejlett technológiák és felfedezések kapcsán értelmezhetjük. A modern világban a tudomány és technológia rendkívüli előrelépéseket hozott, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy győzelmesen felvegyék a harcot a különböző kihívásokkal szemben.

A versben említett Eszterházy család tagjai, akik hősiesen harcoltak és áldozatot hoztak a válozrban, tisztességgel kiérdemelték a dicsőséget. Ez összekapcsolható a tudományos kutatásokkal és a megismerés vágyával. Az emberiség számtalan tudós és kutató mindennapi erőfeszítéseivel felfedezésekhez jut és új tudást szerzünk.

A versben szereplő képességek és tulajdonságok, mint a bölcsesség, vezetés és védelem, összekapcsolhatók a modern tudománnyal és technológiával. A kutatók, tudósok és mérnökök vezetik a világot az új felfedezésekkel és technológiákkal, amelyek javítják az emberek életét és megvédik a világot az előttünk álló kihívásoktól.

A versben említett "Oceanus dagálya" lehet az óceánok mélyének megismerését vagy az óceánok ökológiai állapotának megfigyelését jelenteni. Ma már képesek vagyunk mélyebb kihívásokkal szembenézni és azokkal megküzdeni a technológia, az ipar és a kutatás területén, just mint ahogy a versben így fogalmazódik meg.

A versben található metaforák és hasonlatok, mint a vitéznek sebhelye homlokán, a félisten nimbuszával, és a győzedelmes szekerének szépsége, összefüggésbe hozhatók a tudomány legújabb felfedezéseivel és technológiai vívmányaival. Az új felfedezések, mint például a sejtszintű biológiai és genetikai kutatások, a világűr felfedezése, valamint az új anyagok létrehozása és felhasználása mind kiemelkedő eredmények, amelyek elősegítik az emberiség és a bolygónk fejlődését.

Az utolsó sorok arra hivatkoznak, hogy a tudomány és a technológia képesek a dicsőséghez és hatalomhoz vezetni. A dicsőség és hatalom lehet, hogy az eredményeket és elismerést jelenti a tudományos közösségben, illetve az emberiség javára hozott változásokat és fejlődést.

Összességében, a vers helyet ad az emberiség előtt álló kihívásoknak és a természettudományokon keresztül elért előrelépéseknek. A modern természettudomány fontos szerepet játszik a világ megértésében és a fejlesztésében, és újabb lehetőségeket teremt az emberiség számára.