Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
                    Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
                    A heves ifjút!

Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
                    Tíburi forrás:

Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
                    Kérjek-e többet?

Vessen a végzet, valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel
                    Nézek az égre!

Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderült virány lesz
                    Gyenge dalodra.

Essem a Grönland örökös havára,
Essem a forró szerecsen homokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
                    Itt hüves ernyőd.

[1799 körül]

Elemzések

A vers egyéniségét és közlésmódját tekintve a romantikus költészet jellemzőit követi. A költő énje végigkíséri a személyes tapasztalatokat, érzéseket és gondolatokat, melyeket a természettel való kapcsolatában fogalmaz meg. A költeményben a természeti elemek, mint a tenger, a szél és a drasztikus körülmények, mint a Charybdis és a veszélyek, megerősítik a magány és az ehhez társuló küzdelmek témáját.

A magyar irodalom területén a költemény kapcsolódik a korábbi barokk és felvilágosodás korszakok költészetéhez, amelyek a természettel való párbeszédet és a költői személyiség kibontakozását igyekeztek kifejezni. Berzsenyi versében megjelenik a természet romantikus felfogása, a természeti elemek iránti vágyakozás és a harmónia keresése.

A nemzetközi szépirodalom területén a vers hasonlóságot mutathat a romantika korabeli műveivel, például a lírai balladákkal, amelyekben gyakran jelennek meg az emberi én és a természeti elemek közötti konfliktusok és kapcsolatok. A megfelelő költészeti irányzat azonosítása és konkrét kapcsolatok megfogalmazása azonban további kutatást igényelne.

A versben magánhelyzetek, intellektuális gondolatok és a romlatlan természet közötti kontraszt jelenik meg. Megjelenik a romantika alkalmazása is a természet és az érzelem közötti összefüggések kiemelésével. Ezek a romantikus szövegek tipikus jellemzői a szépirodalom számos nemzetközi korszakában.

A vers alapján természettudományos szempontból a következő elemeket emelhetjük ki:

1. Az időjárás: A versben említett "szelek mérgének kiállása" utalhat a viharos időjárásra, ami a tengeren vitorlással hajózó személy számára veszélyt jelenthet. Ezen keresztül hangsúlyozható a természet ereje és az emberi erőfeszítés közötti kontraszt.

2. Tengeri veszélyek: A versben szereplő "sok Charybdis közt, sok ezer veszély" utalás lehet a hajósok számára fenyegető veszélyekre a tengeri utazás során. Ez kapcsolatba hozható az óceánok ismeretével és a korábbi korszakok félelmeivel az ismeretlen és kiszámíthatatlan vizekkel kapcsolatban.

3. Tájleírások: Megemlített városok és tájak (Tarentum, Larissa, Tíburi forrás) arra utalhatnak, hogy Berzsenyi Dániel gazdag természeti környezetben élt és személyes tapasztalatai alapján írta a verset. Ez a természet megfigyelése és leírása a természettudomány előfutára lehet.

4. Kultúrális utalások: A versben szereplő szőlőm és Kalász utalás a mezőgazdaságra, a termelésre és az emberi tevékenységre. Ez a természettel való kapcsolódást és a tudományok aktuális területeibe vágó agrárszakterületek jelentőségét mutatja.

5. Az emberi kapcsolat a természettel: A vers arra a belső elkötelezettségre utal, amit az ember érezhet a természettel szemben. A természeti szépséghez és a béke érzéséhez való kapcsolódás vezethet a természet védelméhez és a természeti erőforrások fenntartható használatához. Ez kapcsolatban lehet a mai fenntarthatóság és környezetvédelem kutatásaival és felfedezéseivel.

6. Művészet és természettudomány kapcsolata: A versben említett "szeretett Szabadság" és "szelíd Camoena" utalhatnak a művészet és a természettudomány kapcsolatára. A művészet lehetőséget ad az embernek, hogy szemlélje és megjelenítse a természetet, és ezen keresztül kapcsolatba lépjen a tudomány legfrissebb felfedezéseivel.

A vers teológiai szempontból több aspektust is érint. Az első sorban található "Partra szállottam" kifejezés metaforikusan utalhat a hitre, a megállapodásra egy fix pontban, ami a vallásos élet alapja lehet. A következő sorokban a "szelek mérgét nemesen kiálltam" kifejezés pedig jelentheti a hitben való kitartást és a nehézségek, kísértések elleni küzdelmet. A "Charybdis" és "ezeregy veszély" említés pedig az emberi élet kihívásaira utalhat, amelyeket a hitben megerősítve lehet legyőzni.

A "Béke már részem: lekötöm hajómat" mondat arra utalhat, hogy a szerző megtalálta a belső békét, és hajlandó lemondani az anyagias világi vágyakról. Itt patrisztikai nézőpontból is értelmezhetjük a verset, hiszen a patrisztikus írásokban hangsúlyozzák az anyagi világ és a szellemi tökéletesedés közti konfliktust. Az "elzárt hely", amelybe a szerző vándorol és a "heves ifjú" elfogadása a spirituális életre való áttérésre is utalhat.

A következő sorokban a szerző összehasonlítja saját földjét Tarentummal és Larissával, amelyek az antik kultúra és gazdagság jelképei voltak. Itt a bibliatudomány nézőpontjáról is megközelíthetjük a verset, hiszen a Biblia hangsúlyozza a világi gazdagságnak a vallásos áldozathozatalhoz való aránytalanságát. A "kies szőlőm" és a "biztató földem", valamint az "elzárt hely" az egyszerűség, a megszabadulás, és a spirituális értékek jelképei lehetnek.

A következő sorokban, a "Vessen a végzet" és a "nehéz szükség ne zavarja kedvem" kifejezések a skolasztika nézőpontjából is értelmezhetők. A skolasztikus filozófiában hangsúlyozzák a szabad akaratot és a külső körülmények befolyását az emberi boldogságra. A szerző itt azt fejezi ki, hogy bárhová vezethetje a sors, de ő az égbolt felé fordul, és boldog lesz.

A vers végén a szerző a "szelíd Camoena"-t említi, ami a görög és római mitológiában a költészet istennője volt. Ez a sor arra utal, hogy a szerző a vallás és a költészet összekapcsolódására törekszik. A Grönlandra és a forró szerecsen homokra való utalás pedig az emberi élet szélsőségeinek elfogadását mutatja, hiszen mindkét helyen találkozhatunk Isten jelenlétével. A "hüves ernyőd" pedig azt jelenti, hogy a szerző találkozott az isteni megtartó erővel, amely védelmet nyújt számára.

Összességében a vers teológiai szempontból kifejezi a szerző hitét és a világi vágyaktól való elszakadásra törekvését. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjairól megközelítve különböző aspektusokat találhatunk, amelyek a hit, az anyagi világ elutasítása és a spirituális törekvés témájával kapcsolatosak.