Köszönjük, boldogúlt, példátlan munkádat,[1]

Mellyel fényesbítni akarád hazádat.
Szomorún vádoljuk a fekete halált,
Mely nemes pályádnak legdivatján talált,
S mely, midőn általad Árpád nemzetének
Sírba dűlt nagyjai életre jövének,
S midőn elméd nékik nevet s laurust oszta,
Téged az éltető szellőtől megfoszta.
De tűrd el a csapást, dicsőűlt hazafi,
Él még érdemidnek egy tudós atyafi,
Ki, midőn a görög s római nagyokat
Leírván, mustránkká csinálja azokat,
Szentebb tűztől égvén, felhozza a fedett
Sírból magyarinkat, s általok tégedet.
Majd mikor fiaink rólok emlékeznek,
Téged testvéreddel hálálva neveznek.
Máris dicsekednek Debrecen hantjai,
Hogy itt nyugszik a mást éltető Budai.
Én is megnyugtató örömmel telek el,
Hogy lantom íly becses nevekről énekel:
S midőn laurust fűzök hív tanítóimra,[2]
Édesen eszmélek bimbós napjaimra.

[1]   Megboldogúlt t. t. Budai Ferenc úr a régi magyar nagy embereknek életét és tetteit leírta a b c szerént azon könyvében, melyet a kólikából hirtelen történt halála miatt ki nem adhatván, tudós testvérje, t. t. Budai Ézsajás úr, a históriának és literaturának Debrecenben professora, fog a tanúlt világgal maholnap közleni. Erre a munkára amilyen nagy szükségünk volt, olyan nagy hálával tartozunk mind a megboldogúlt szerzőnek, mind az azt világra bocsátandó professor úrnak

[2]   Budai Ferenc úr volt a deák tudományokban, különösen pedig a magyar történetekben meghálálhatatlan tanítóm közönségesen: valamint prof. Budai Ézsajás úr magánosan a poézisban. Ezzel dicsekedni országosan is szerencsémnek tartom

Elemzések

A vers alapvetően egy köszönetnyilvánítás Csokonai Vitéz Mihály részéről Budai Ferencnek. Az első sorban említett "példátlan munka" valószínűleg Budai Ferenc által írt könyvre utal, amelyben leírta a régi magyar nagyemberek életét és tetteit. Ezt a könyvet Csokonai Vitéz Mihály hihetőleg megboldogultnak nevezi, mivel a vers Budai Ferenc halála után íródott.

A következő sorokban a fekete halálra utal, ami valószínűleg a pestisre utal, amely az egyik legelterjedtebb epidemiák közé tartozik. A vers arra utal, hogy a fekete halál végzett Budai Ferenc nemes munkájával, és elveszítette az elméjét.

A vers további részében azt mondja, hogy a tudósoknak meg kell tűrniük ezt a csapást, és említi, hogy még van egy tudós atyafi, aki még életben van. Ez a atyafi a vers szerint a görög és római öreg nyomdokain haladva feltámasztotta a magyarokat, és általuk Budai Ferencet is.

A versben említett "Debrecen hantjai" arra utalnak, hogy Budai Ferenc Debrecenben van eltemetve, és azok a templomi sírok büszkélkedhetnek vele, akiket a felemelő Budai éltetett. A vers azt fejezi ki, hogy a költő örömét találja ezekben az említett nevekben és a régi napjaiban, amikor lombosak voltak.

A vers végén említett "hív tanítók" valószínűleg Csokonai Vitéz Mihály korábbi tanáraira utal, akiknek ő boldogan fűz laurust. Szintén említi "bimbós napjait", amely arra utal, hogy a költő még fiatal és virágzó. Ezzel a sorral a verse pozitívan zárul, és a költő bizakodva és boldogan gondol a jövőbe.

Mivel a vers nem tartalmaz konkrét természettudományos fogalmakat vagy felfedezéseket, nehéz lenne azt természettudományos szempontból értelmezni. Azonban a versben megemlített haláleset és a tudós atyafi szerepvállalása a régi magyar nagyemberek bemutatásában egyfajta történeti és történelmi kutatásra utalhat, amely ma is releváns marad a magyar történelem és a tudományos kutatás szempontjából.

Csokonai Vitéz Mihály "Budai Ferencre, halála után" című versét irodalomtudományi szempontból is értékelhetjük. A következőkben bemutatok néhány lehetséges összefüggést mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Magyar irodalom: A versben Csokonai Vitéz Mihály Budai Ferencre emlékezik halála után. Ebben a költeményben megjelenik a magyar irodalom hagyományaihoz való viszony jelentősége. Csokonai azzal fejezi ki hálaérzetét, hogy Budai Ferenc nagy munkával emlékekbe vési a hazai nagyemberek életét és tetteit. Emellett az is megjelenik a versben, hogy a magyar irodalomnak szüksége van a történeti tanulmányokra és a poézisra is.

2. Történeti hátterek: A versben az Árpád-ház korából származó nemesekre való utalás is megtalálható. Csokonai megemlékezik arról, hogy Budai Ferenc által az Árpád-nemzetség nagyjai újra feltámadnak a leírásokban. Ez a magyar történelemre való utalás hangsúlyozza a nemzeti identitást és a múlt iránti tiszteletét.

3. Nemzetközi szépirodalom: A versben Csokonai a görög és római nagy alakok és történelmi személyek említésével kívánja hangsúlyozni Budai Ferenc érdemeit és munkásságát. Ez a klasszikus antikvitásra való utalás, mely a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordul, rámutat a magyar irodalom kapcsolatára a világirodalommal.

4. Barátság és kötődés: A versben megjelenik az író és barátja közötti kötődés is. Csokonai köszönetet mond Budai Ferencnek, valamint tiszteletét fejezi ki testvére, Budai Ézsajás iránt is. A barátság és kötődés témája széles körben megjelenik a világirodalomban is.

5. Tematikus elemek: A versben megjelenik a halál és az emlékezés témája is. Csokonai a verseiben a halál és az elmúlás problémájával foglalkozik, és itt is kiemeli Budai Ferenc életművének fontosságát és az ő örökségét.

Az irodalomtudományi elemzés során tehát fel lehet tárni a vers történeti és mindennapi kontextusában rejlő összefüggéseket, valamint fel lehet hívni a figyelmet a magyar és nemzetközi irodalomhoz kapcsolódó elemekre is.

Az adott vers Csokonai Vitéz Mihály Budai Ferenc halála után írt köszönetnyilvánítás. A versben a költő elismerést és hálaérzést fejez ki Budai Ferencnek az általa végzett munkáért, amellyel megkísérelte boldogabbá tenni hazáját. A költő bánatát és elkeseredését is kifejezi a fekete halál, vagyis a járvány miatti elvesztés miatt.

A vers teológiai szempontból számos érdekes nézőpontot és összefüggést is felvillant. Az alábbiakban részletesen megvizsgáljuk ezeket a szempontokat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjairól.

Bibliatudomány: A bibliatudomány általában a Biblia szövegének vizsgálatával és értelmezésével foglalkozik. A versben nincs konkrét bibliai hivatkozás, azonban az általános keresztény elveket és értékeket fel lehet fedezni a költő szavai mögött. Például a költő háláját és megbecsülését fejezi ki Budai Ferenc iránt, és ebben a kontextusban a "megváltó" érzelmek is felmerülhetnek, ami a kereszténység alapvető fogalma.

Patrisztika: A patrisztika az egyházi atyák tanításait és gondolkodását tanulmányozza. A versben megjelenik a költő tisztelete és megbecsülése Budai Ferenc iránt, aki egyaránt volt tudós és atyafigura a debreceni közösség számára. Ez a tisztelet és hálaérzet magára a munkájára és hozzájárulására utal, amelynek hatására az ő elődei és társai feltámadnak, sőt, még a költőt is megemlékezik róluk.

Skolasztika: A skolasztika a középkori keresztény filozófia és tudomány rendszerét jelenti. A versben nincsenek explicit skolasztikus elemek, de az az elgondolás, hogy a tudósok által megírt művek és az életre hozott személyek hatalmas hatást gyakorolhatnak a jelen és jövő nemzedékeire, összekapcsolódik a skolasztika által hangsúlyozott tudás és az annak átadására való törekvés gondolatával.

Ezen kívül, a versben az is megfigyelhető, hogy a költő általánosan vallásos gondolatokat is kifejez, például az élet és halál, a hálál és a köszönetnyilvánítás témájában.

Összességében, a vers teológiai szempontból a hálára és a tiszteletre, valamint a tudás és írás hatalmára fókuszál. Ezt a perspektívát a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika is támogatja, bár konkrét hivatkozásokat nem találhatunk a versben.