Nagyságodnak kárpitokkal,
Keresztekkel, csillagokkal
     E napon udvarlanék.
Tisztelkedném kösöntyűkkel[1]
És reá smaragd betűkkel
     Juliánát metszenék:

Concertekkel ekhóztatnám
És ágyukkal durrogtatnám
     A Dunának partjait;
Pompáznám örömportákkal
S tűndöklő tűzi-munkákkal
     Buda s Pest piaccait:

Sőt még többet is mívelnék!
De sem tőlem ki nem telnék
     Ilyen pompa, ilyen kincs;
Sem Nagyságod grófi telke,
Kincstárja és nemes lelke
     Ilyeknek híjával nincs.

Én bővölködöm versekben;
Nagyságod pedig ezekben
     Mindég nemes kedvet lél.
Méltán is; mert kit lantjára
Clió vészen, nap módjára
     Fénylik az s mindenha él.

Sok gyémánt jelek elvesztek,
Léthét ússzák sok keresztek,
     Sok oszlop a porba űl;
Ellobban Stuwer remekje,
S a Hayden bájos énekje
     A szellőkön elrepűl.

De a múzsáknak szózatja
A sírt is megrázkodtatja
     S életet fúvall belé:
A virtus nevét felfogja
S örök trombitán harsogja
     A nap két háza felé.

Kit Bellóna babérjával,
Kit a polgári cserfával
     Jegyez ki a tisztelet,
Hogy az érdem templomában
Tűndököljenek sorjában
     Feltördelt sírjok felett.

Nagyságod kegyelmes férje
És méltóságos testvérje,
     Kik hazánk múzsáinak
Óltárokat építettek,
Részesivé ekképp lettek
     Olympus tornácinak.

Hogy pedig e dicső tájon
Az ő húgok is sort álljon
     A héroinák között,
Nagyságod tisztelt fejére
A Clió egyik testvére
     Egész tavaszt kötözött,

Kin az ősz a kikelettel,
A morál a szép képzettel
     Atyafias láncot von;
Mint ágán a narancsfának
És képén a Gráciának,
     Vagy pedig Nagyságodon.

[1]   Kösöntyű Monile, Torques, Armband, Halsband, Aranylánc, Karkötő, Nyakbavaló. Régi magyar szó

Elemzések

A vers Csokonai Vitéz Mihály Gróf Széchényi Ferencnének című műve, amely irodalomtörténeti szempontból a 18. századi magyar irodalomhoz tartozik. Csokonai a felvilágosodás korszakában alkotott, és műveiben az újabb stílusirányzatokat, mint például a klasszicizmust és a rokokót próbálta alkalmazni.

A versnek a szépirodalomban is jelentős helye van. Az alkotásban megjelennek a klasszikus szépirodalmi motívumok és eszközök, mint például a művészi pompával teli képek (kárpitok, csillagok, smaragd betűk), a hangulat (pompázás, tűndöklés) és a zenei elemek (koncertek, lant). Ezek mind a szépirodalom eszköztárához tartoznak, és az olvasót magával ragadják, érzelmeket keltve és elgondolkodtatva.

A versben Csokonai saját verseit és költői hivatását emeli ki. Írásainak ereje és jelentősége azonosítja őt az antik múzsákkal és a nagy klasszikus költőkkel. Ez a magasztalás nemzetközi irodalomtörténeti összefüggéseket is felvet, hiszen az antik költők és a nagy világirodalmi alakok, mint például Shakespeare vagy Milton, iránti tisztelet hagyományosan általános és elterjedt gondolkodás az irodalmi kánonban.

A vers vége felidézi a múzeumokban és templomokban található művészeti alkotásokat, például a Bellóna és a Grácia szobrokat. Ezzel az egysorosban Csokonai összekapcsolja saját dalát és irodalmi tehetségét az antik és a keresztény művészeti hagyománnyal, amelyek mind a nemzetközi irodalomtörténeti kontextus részei.

Összességében elmondható, hogy a vers magyar és nemzetközi szépirodalmi kontextusban egyaránt értékelhető. Csokonai alkotásai és költői hivatásának méltatása az irodalomtörténetben szép hagyományokkal rendelkezik, és a klasszikus szépirodalmi motívumokat és eszközöket alkalmazza, amelyek nemzetközi irodalmi művekben is előfordulnak.

A vers első részében Csokonai Vitéz Mihály a természettudományos ismeretekkel és technikákkal kapcsolatos elemeket használja a pompás udvarláshoz. Például említést tesz a csillagokról, amelyek a csillagászat legfrissebb felfedezéseivel hozhatóak összefüggésbe. Emellett megemlíti a kereszteket is, amelyek a geológia és archeológia területén is fontos szerepet játszhatnak, hiszen az ásatások során kerülnek elő ezek az objektumok.

A második részben a természeti jelenségek és technológiai fejlesztések kapnak helyet. Például a Dunának partjainak durrogtatásán keresztül a robbanások fizikája és a műszaki fejlődés, mint például a lőpor felhasználása említhető. A tűzi-munkákkal való pompáznak pedig a kémia és a tűztechnológia terén elért eredményeket vonhatjuk be.

A harmadik részben a költő arról beszél, hogy még több mindent tennék a tisztelet kifejezésére, de azok a dolgok, amiket a gróf tartalmaz, elérhetetlenek számára. Ezt összekapcsolhatjuk a mai társadalomban elérhető gazdasági lehetőségekkel és a technológia által felkínált korlátlan lehetőségekkel.

A negyedik részben a költő a saját képességeit és tehetségét emeli ki, és azt mondja, hogy minden alkalommal képes ezt a kreatív energiát megmutatni. Ez összefüggésbe hozható a modern pszichológia és az agykutatás legfrissebb eredményeivel, amelyek azt mutatják, hogy a művészeti tevékenység pozitív hatással van az agyra és a lelki egészségre.

Az ötödik részben a versben olyan dolgokat említ, amelyek elvesztek vagy elpusztultak az idők során, mint például drágakövek vagy műalkotások. Ez arra utalhat, hogy a természettudomány által felfedezett dolgok idővel elavulnak vagy eltűnnek, de a művészet és a kreativitás ereje örök és megrázkodtatja a múltat és a jelenkorat.

Végül a vers utolsó részében a költő olyan személyeket említ, akiknek megérdemelt tisztelet adódott az érdemeikért és az általuk alkotott műveikért. Ez összekapcsolható a modern tudományos kutatások eredményeivel, amelyek felismerik és elismerik azokat, akik jelentős eredményeket értek el a tudomány területén.

A versnek egy hűséges udvari költészet jellegű alkotásnak tekinthetjük. Teológiai szempontból nem tartalmaz explicit vallásos vagy istentiszteleti témákat, azonban a vers néhány fogalmát és metaforáját teológiai kontextusban is értelmezhetjük.

A bibliatudomány nézőpontjából néhány bibliai motívumot találhatunk a versben. A "Keresztekkel, csillagokkal" és a "sírt is megrázkodtatja" kifejezések a keresztény vallás által alkalmazott jelképek és szimbólumok használatát mutatják. A kereszt és a csillagok a hívők számára Isten kegyelmét, szeretetét és üdvösségét jelképezik, míg a sír megrázkodtatása az apostoli hitvallásban megfogalmazott Krisztus feltámadásának hitezésére utal.

A patrisztika felől közelítve a versben látható a költő és a nagyságos hölgy közötti hierarchikus viszony, amely a keresztény kultúrában hangsúlyozottan jelen volt. A költő alázatosan és tiszteletteljesen közeledik a nagyságos hölgyhöz, ahogy az emberi létben való alázatosságot és tiszteletet tanítják az apostolok és a szent atyák írásaikban.

A skolasztika szemszögéből vizsgálva a versben megfigyelhetjük az intellektuális és érzelmi tartalmak együttes jelenlétét. A vers méltó ünnepléseket és szertartásokat ígér az arisztokratikus nőnek, amelyekkel megpróbálja kifejezni szeretetét és tiszteletét. A skolasztikus gondolkodás kiemelte az értelem és az érzelem összekapcsolását, mely az emberi életet gazdagítja és Isten közelébe vezeti.

Másik értelmezési lehetőség az, hogy a versben a grófné és a gróf közötti udvariasság és szokott mindennapok között a költő igyekszik kifejezni, hogy a verseivel mindig megpróbálja örömöt szerezni a grófnénak, és tiszteletét kifejezve halhatatlanságra szólítja azokat. Ez az istentiszteleti és liturgikus jelleg, melyben Isten és az ember közötti kapcsolat kifejeződik.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a vers általában az udvari költészet szokásainak megfelelő, tiszteletteljes és pompás nyelvezettel íródott alkotás. Bár nem tartalmaz explicit vallásos elemeket, teológiai kontextusban értelmezve is számos érdekes és releváns összefüggést találunk benne a bibliai, patrisztikus és skolasztikus megközelítésekkel.