A vers egyáltalán nem követi a hagyományos versformát, nincs szabályos rímképlete, sem tagolódása. A vers a XX. század elejének költészeti irányzatába, a szimbolizmusba sorolható. A szimbolizmus a külső valóság helyett az érzelmek, gondolatok és az alattuk meghúzódó rejtett értelmek kifejezését helyezi előtérbe.
Az első sorban a "Be szép is lenne" kezdetű mondat hangsúlyozza a vers központi témáját, miszerint a föld felrobbanása be szép lehetne. A második és harmadik sorában szereplő képek és metaforák egy erős és szenvedélyes érzelmekkel töltött robbanással és annak hatásával, valamint az emberi szenvedélyek erejével kapcsolatban értelmezhetők.
A második versszakban felsorolt érzések és indulatok újabb képekben és metaforákban jelennek meg, például a lángtenger és a sötét világ képei segítségével. Az utolsó sorban a nyugalmat és az örök szoborszerű állapotot jeleníti meg.
A vers egészét tekintve a korabeli irodalomban jelentős szerepet játszó halálvágy és a szenvedélyes érzelmek ábrázolása figyelhető meg. Az élénk képek és a szimbolikus metaforák használata jellemzi a kortárs európai szimbolista költészetet is.
A vers specifikus összefüggései a magyar irodalomban Dsida Jenő költészetével, különösen a szimbolizmussal és a megjelenített tematikával való kapcsolataiban találhatók meg. Az időpont, 1924, a korabeli társadalmi, politikai és irodalmi körülményekben is értelmezhető.
Az összefüggések a nemzetközi szépirodalomban a szimbolizmus és a kortárs európai költészeti irányzatokra vonatkozhatnak, amelyek hasonló témákat, szimbolikus képeket és metaforákat alkalmaztak. A versek általános témái a szenvedélyek, indulatok, halálvágy, élet értelme és az egyéni önmegvalósítás lehetnek. Emellett a versek szerkezeti és stilisztikai jellemzőit, valamint a szimbolikus képek és metaforák alkalmazását is összehasonlíthatjuk más kortárs európai költzetekkel.