A nagy esőzés elállt,
a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm.
Az elefántok készen állnak,
amely percben akarod:
indulhatsz.
Én maradok és mindenre vigyázok:
az illatodra a szobákban,
a lábnyomaidra a tornác előtt.
Esténként elengedem a házőrző
tigriseket,
s a fojtott csendben
a vörös csillagok alatt
mindig újra hallom búcsúszavad.
1930. május 9.
A vers természettudományos szempontból nézve több olyan elemet tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.
1. Az esőzésről és ködpárákról szóló rész arra utal, hogy a költő érzékeli és megfigyeli az időjárási jelenségeket. Ma már tudjuk, hogy az esőzés és a ködpára a víz ciklusának része. Az időjárás pedig a légköri körülmények és a talajmelegedés hatására alakul ki.
2. Az elefántok készen állnak a költő parancsára indulni. A mai természettudományban ismerjük az elefántok társas viselkedését és szerveződését, ahol a vezér hím megadja a jelzést a mozgásra. Ez a viselkedésforma az állatok közötti kommunikációval és társadalmi struktúrával függ össze.
3. A költő kijelenti, hogy ő marad és vigyáz mindenre. Ezzel utalhat a környezetvédelem és a természeti erőforrások megóvása fontosságára, aminek a mai természettudomány eredményei is alapot adnak.
4. Az esténként elengedett házőrző tigrisek jelzik, hogy a költő tisztában van a ragadozó zsákmányállat viselkedésével és szerepével az ökoszisztémában. Az állatok viselkedése és kölcsönhatása a környezetükkel fontos kutatási terület a mai természettudományban.
5. A vörös csillagok alatt hallott búcsúszó egy olyan rész, amelynek kapcsolata lehet a csillagászattal és a világegyetem kutatásával. A csillagok elhelyezkedése és mozgása, valamint a csillagászati jelenségek megfigyelése a modern csillagászat jelentős részét képezi.
Összességében, a vers több olyan elemet tartalmaz, amelyeknek kapcsolata lehet a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, mint például az időjárás, a társas viselkedés, a környezetvédelem, az ökoszisztéma, a csillagászat és a világegyetem kutatása.
A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos értelmezési lehetőség kínálkozik. Az alábbiakban kiemelünk néhány értelmezést és összefüggést a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjairól.
Bibliai értelmezések:
- A versben szereplő "Úrnőm" kifejezés felfogható az isteni irányítás, vezetés vagy isteni szeretet képviselőjeként. Az "Úrnőm" utalhat Istenre vagy a Szűz Máriára, aki a katolikus hagyomány szerint az isteni terv végrehajtásának eszköze.
- Az esőzés és a köd elállása utalhat az ószövetségi Noé történetére, amikor az esőzéssel egy időben elállt a nagy áradat is.
- Az elefántok készen állása és az indulás lehet Isten parancsa vagy hívása, melyet az embernek meg kell hallania és végrehajtania.
- Az "illatodra a szobákban" és "lábnyomaidra a tornác előtt" kifejezések lehetnek a szentély, Isten jelenlétére utaló jelek. Az ember feladata ezekre vigyázni.
Patrisztika értelmezések:
- A patrisztikus gondolkodástól származóan az "Úrnőm" kifejezést a Szűz Máriára is vonatkoztathatjuk, aki az isteni tervben közvetítőként vagy közbenjáróként áll Isten és az ember között.
- Az elefántok készen állása és az indulás utalhat a vallásos élet elindítására vagy a hívő ember életútjára, melyben Isten vezetésére van szükség.
- A tigrisek elengedése és a búcsúszavak hallása lehet isteni védelemre, segítségre utaló jelek, amelyek mindig újra megjelennek és vigaszt nyújtanak a vallásos embernek.
Skolasztika értelmezések:
- A skolasztikus teológia szerint az "Úrnőm" kifejezés főként Istenre vonatkozik, mint a teremtés fő okára és céljára.
- Az elefántok készen állása és az indulás lehet Isten iránti engedelmesség, amikor az ember elfogadja és végrehajtja az isteni akaratot.
- Az esténként elengedett tigrisek és a búcsúszavak lehetnek a próbatételek, nehézségek és kísértések, amelyek mellett Isten mindig ott van és erőt ad a hívő embernek.
Ezenkívül más értelmezések is lehetségesek, például a természettel, az emberi kapcsolatokkal vagy a halállal való összefüggés. Minden értelmezés tárja fel a vers egyedi üzenetét és tartalmát, és lehetőséget ad a teológiai kérdések elmélyítésére és kibontására.
Dsida Jenő Búcsú című versét irodalomtudományi szempontból több szempontból is érdemes vizsgálni. Először is, a versnek a magyar irodalomban és a nemzetközi szépirodalomban is találhatók párhuzamai és összefüggései.
Az első észrevehető motívum a természettel való szoros kapcsolat. A versben a nagy esőzés eláll, és a ködpárák fölszállnak, ami utal arra, hogy a természeti környezet átalakul, és helyet ad a Nyúzó nénné nevezett női személynek és a verse központi hősének, a lírai énnek. Ez a természeti átalakulás olyan motívumokat idéz, amelyek a romantikus irodalomban is gyakran előfordulnak, például a természeti elemek, mint a víz és a köd, melyek általában a változás és az áttetszőség szimbólumai. Ebben a versben ezek a motívumok a vágy és a szerelem kifejezésére szolgálnak.
Kapcsolódik ehhez az is, hogy a lírai én a természeti környezetben marad, hogy vigyázzon a női személyre. Ez a kép általában a férfiak hagyományos értékeit, mint az odaadás és a védelem, jeleníti meg, és gyakran előfordul a romantikus irodalomban is, ahol a szerelemkor vagy a női személy megvédése a férfi kötelessége. A lírai én jelenléte a szobákban és a lábnyomok őrzése a tornác előtt tovább erősíti ezt a képet.
Egy másik érdekes összefüggés a versben található vörös csillagok motívuma. A vörös csillagokat a kommunista szimbólumok között találjuk, és a versben ezek a szimbólumok a búcsúszóvada idézi. Ez a motívum arra utal, hogy a vers témája a válás vagy a búcsú lehet, és az első olvasás során a lírai énnek az elválás vagy a távollét miatti fájdalmára lehet gondolni. Ezzel összhangban áll, hogy a vers címében is a búcsú szó szerepel.
Egy utolsó érdekes megfigyelés az időkohó, amelyben a vers megjelent, és a szövegben szereplő motívumok kapcsolata a politikai vagy történelmi eseményekkel. A vers 1930 májusában született, ezért lehetséges, hogy a politikai és társadalmi változások a szerző gondolatainak vagy érzelmeinek inspirációjával vagy befolyásolásával is kapcsolatban lehetnek. Ez a vers pontosan közlekedik a nyugat-szibériai oroszországi származás politikailag kormányzatta földön való tartózkodásával.
Összességében tehát látható, hogy a Dsida Jenő Búcsú című versnek több összefüggése és párhuzama is van a magyar és a nemzetközi szépirodalomban. A természet, a szerelem és a politika motívumai mind szerepet játszanak a versben, és hozzájárulnak a vers érzelmi és esztétikai hatásához.