Körül a tenger végtelen,
csobog, susog a hallgatag hab.
Jaj-szavak búgnak itt is, ott is,
de tompa mind és fátyolos
és egyre halkabb, egyre halkabb.

A templomtornyok imbolyognak,
tejszínű, ködös, sűrü pára
száll be a házak ablakán
s álmosan készül el a város
a reménytelen éjszakára.

Egy-két alak megy még az uccán,
lépése álom, mese, múlt -
Egyre fáradtabb, csöndesebb lesz
s aztán egyszerre nem is látszik,
ködbe merült, álomba hullt.

Sápadt, szép kicsi leányarcok,
mosolyai egy-egy betegnek -
zsibbadtan, ólmosan szétfolynak
s mint titokzatos boszorkányfüst,
réveteg-lágyan ellebegnek.

Az utolsó fény is ellobban
és vissza nem tér már soha...
Tengerrel, köddel, éjszakával
összecsitulva elmerült az
emlékezések városa.

Elemzések

A vers megjeleníti a "város" és a "tenger" kontrasztját, amely a transzcendens és a földi, múlandó világ közötti ellentétet jelképezi. A tenger végtelen és hallgatag, amely örök és isteni jelentéssel bír a bibliatudomány szempontjából. A "susogó hab" és a "jaj-szavak" azt jelzik, hogy a világban jelen van a szenvedés és a bukás, de ezek csak ideiglenesek és eltűnnek. Ez a gondolat összhangban van a keresztény teológiával, amely hangsúlyozza az átmeneti és korlátozott jellegét a földi életnek.

A "templomtornyok imbolyogása" és a "házak ablakán beáramló ködös pára" a patrisztika nézőpontjából megjeleníti az ember és az isteni közötti távolságot. A köd és a pára metaforái az értelmezés és megértés nehézségeire utalnak. Az álmosan készülő város a reménytelen éjszakára pedig az emberiség bukását és bűnét jelképezi. Ez összhangban van az eredendő bűn tanával, amely szerint az emberi természet hajlamos a bűnre és a bukásra.

Az "álmosan készülő város" és az "álom, mese, múlt" kifejezések a skolasztika nézőpontjából jelzik az emberi létezés múlandóságát és a világi valóság átmeneti jellegét. Az álmos alakok és sápadt, beteg leányarcok képei a vergiliusi álom-észleletekre emlékeztetnek, amelyek az emberi élet múló jellegét hangsúlyozzák. Az "utolsó fény ellobbanása" és az "emlékezések városa" elmerülése azt jelzi, hogy a múlt és a múlt emlékei elhalványulnak és eltűnnek.

Összességében a vers a teológiai szempontokat és az emberi lét múlandóságának és bukásának temaikat hangsúlyozza. A tenger és a város kontrasztja, a szenvedés és bukás jelenléte, valamint az emberi létezés múló jellege mind azt sugallják, hogy a világban jelen van a szenvedés és bukás, de emellett átmeneti és múlandó. Ezek az összefüggések megjelenítik a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait.

A vers természettudományos szempontból több értelmezésre is lehetőséget ad. Az alábbiakban összefoglalom, hogy miként lehet a mai természettudományos felfedezésekhez kapcsolni a verset.

1. A tenger: A versben a tenger végtelen és csobogva, susogva hallgatag habként jelenik meg. A mai természettudományos kutatások számos felfedezést tettek a tengerekhez kapcsolódóan, például az óceánáramlások, a denzi mezoskála jelensége vagy a mélytengeri életformák kutatása. Ezek az ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük a tenger jelenségeit és fontosságát a Föld ökoszisztémájában.

2. A köd és a pára: A verseben szereplő ködös, sűrü pára a várost körülveszi. A klímakutatásnak köszönhetően sokat tudunk ma már a légköri jelenségekről, például a párolgásról, a vízciklusról vagy a felhők képződéséről. Ezek a felfedezések segítenek megérteni a köd és a pára képződésének folyamatát, valamint hatásukat az időjárásra és a klímaváltozásra.

3. Egy-két alak az utcan: A versben említett alakok álmosan, csöndesen és fáradtan haladnak az utcán. A modernebb tudományos kutatások a keringési rendszerrel és a testi folyamatokkal foglalkoznak, ami segít megmagyarázni a fáradtság, a lépések lassulása és más testi tünetek előfordulását.

4. Sápadt, szép kicsi leányarcok: Ezek a sápadt, szép kicsi leányarcok, melyeket a versben említ, lehetőséget adnak arra, hogy az orvostudomány és a biológia területére fókuszáljunk. Ma már a genetika és a sejtkutatás fejlődése lehetővé teszi az egészségi problémák és betegségek jobb megértését és gyógyítását.

5. Az utolsó fény ellobban: A vers utolsó részében az utolsó fény eltűnik és a város elmerül az emlékezésekben. Ez a sor arra utalhat, hogy minden emberi tevékenység és emlék végül egy idő után eltűnik a mindenségben. Az univerzum működését és terjedését vizsgáló modern asztrofizikai kutatások ismerete hozzájárul ahhoz, hogy megértsük az idő és a tér összefüggéseit, valamint a világegyetem végső sorsát.

Ezek csak néhány példa arra, hogy a Dsida Jenő versének természettudományos értelmezése hogyan kapcsolódhat a legfrissebb felfedezésekhez a természettudomány területén. Fontos hangsúlyozni, hogy a vers elsősorban egy költői alkotás, amely több szempontból is megértelmezhető, és nem azonos a tudományos ismeretekkel.

A vers Dsida Jenő "Emlékezések városában" című művének részlete. Az alábbi elemzés az irodalomtudományi szempontból megfontolja és értékeli a versek nyelvi, formai és tartalmi aspektusait, kihangsúlyozva a kapcsolódásokat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers nyelvezete lírai, az érzelmeket és hangulatot hangsúlyozza. A költemény gördülékeny ritmust és rímet alkalmaz, ami hozzájárul a versek hangulatához. Az ismétlődő "jaj-szavak" és a "tompaság" érzettel teli képekkel és atmoszférával járnak.

Az első négy versszakban a tenger végtelen és a csobogó habok képei jönnek létre. Ez a tengeri kép hagyományosan erőteljes és sok érzelemmel telített ikonográfiai motívum a világirodalomban. A "búgó jajszók" képe a szenvedés és fájdalom általános témájára utal, amelyet számos irodalmi műben megtalálhatunk.

A következő versszakokban a város hangulatát és atmoszféráját ábrázolják. Az "imádkozó templomtornyok", a "ködös pára" és az "álmosan készül el a város" képei a romantikus költészet és a szimbolizmus világára utalnak. Ezek az elemek a városi éjszakai hangulatot teremtik meg, amely hagyományos téma a világ irodalmában.

Az "Egy-két alak megy még az uccán" rész az egyén emberi sziluettjeit ábrázolja az éjszakában. Ez a motívum szintén gyakran megtalálható a XX. századi lírában, és a modernizmusra és az elidegenedés érzésére utalhat. Az "álom" és a "múlt" ismétlődése tovább hangsúlyozza az egyén és a múlt kapcsolatának fontosságát.

A vers további részeiben az "ólmosan" és "titokzatos fogalmak" képei jelennek meg. Ezek az ábrázolások további utalások a romantikus lírára és a szimbolizmusra. A "beteg (kicsi) leányarcok" és a "boszorkányfüst" képei a sebezhetőségre és a halál iránti vágyra utalnak, ami sok szépirodalmi műben fellelhető.

Végül a vers befejeződik a "vissza nem tér még soha" képével, ami az elmúlás és az emlékek elvesztésére utal. Ezt követően az "emlékezések városa" mint allegorikus entitás teljesen eltűnik. Ez a kép, valamint az elmúlás és az emlékek elvesztése szintén gyakori irodalmi témaként fordul elő mind a magyar, mind pedig a világirodalomban.

Összefoglalva, Dsida Jenő "Emlékezések városában" verse számos irodalomtörténeti és irodalmi kapcsolatot mutat. A tenger, az éjszaka és a város hangulata hagyományos téma az irodalomban. Az utalások a romantikus lírára, a szimbolizmusra és a modernizmusra szintén hangsúlyozzák a vers költészetét. A képek és a motívumok általában elég általánosak ahhoz, hogy több kultúrához és irodalmi stílushoz kapcsolódhassanak, a lírai és szimbolikus nyelv használatával.