Aki látott is néha engem, felejtse el az arcomat, aminthogy
én is elfelejtem: hitvány, homályos karcolat, melyen át-áttetszőn
keresztül-villan az arc igazi rajza s néha ibolyafény is rezdül,
rajzos betűk mögül kirajzva.

          Csak egy a fontos, ez a fontos, amit kiírtam és kisírtam és ami
megmozdult bolondos szívemben, e tavaszi sírban, s megmozdult és
támadva támadt, kikiáltva, hogy új világ van s új rend van a fakóra
fásult, oszladó testű vén világban.

          Alkonyatok és hajnalok cserélik egymást. Mind erősebben érzem,
hogy én nem vagyok külön. Csak örök acél van és örök kovács és a cél:
összeverődni a természet áldott rendje szerint. S akkor szökken a
szikra és suhog a szél s a szél tovaszökkenti a szikrát, száraz fűbe,
zörgő csalitokba, szomjas erdőkbe és így lobban fel ropogva az eget
aranyozó, isteni tűz.

          A füstje drága, tiszta füst, amint a napsugár ölébe vágyón
felillan: színezüst fonállal csillagok körébe fonódik és piros szívek
panaszát kék illatba fonja s már nem ropog, már nem sziszeg, csak
úszik, mert az ég bolondja.

          Testvérek, szerelmese vagyok a világnak, amelyből vétettem s
amelybe visszatérek: ájultan élek, mint a fán a kérgek alatt a
barnafényű féreg. A föld aranymámorba pólyál, mint jó anyám fehér
keze s a holtsugarú, szende holdnál kristályos lesz e kék zene.

          Ki madarat kínoz és bogarat öl, minden ízével engem átkoz s aki
tébolyultan harmatos virágot csókol: engem ölel magához.

          Káprázatos aranytetők fölött a karom messze nyúlik s villognak
lent a nagy mezők, villog a világ időkön túlig.

          Itt vagyok én, itt vagyok én, eremben hangos, friss haranggal,
indulóval és dythirambbal! Itt jövök én, itt vagyok én és itt
vannak a társaim, velem vannak a társaim, mind éhesen, mézédesen,
erős-huszonkétévesen és úgy kérdezzük a jajgató világtól:

          - Hát van valami, ami lehetetlen?
            Van valami, amit nem lehet merni;
            Van valami, amit nem lehet akarni?

Most mi jövünk. S a mi jövőnk terül ki csillogón a napra, hogy sarjat
hajtson itt a tönk és új legyen itt mától fogva az ember szava és
keresztjük könnyű s ne lássunk senki mást, csak szeretőt és mától
kezdjük újra az időszámítást! - Új hitek, új szó, új fogalmak, új
boldogság és új jelek: Történelem. S a tiszta falvak során megújult
emberek!

          Nekem higyjetek, senki másnak! -: Olyan végtelen nagy a tér
s minden köbcentiméter helye új lehetőség. Visszatér a végtelen
szívünkbe is, amely bár sokat vétkezett lent egyben kitart végsőkig
is: nem ismeri a lehetetlent.

          S ha néha visszajár szavamba kísérteni a régi szomorúság, ne
hallgassatok rám! Olyan az, mint ha győztes tavaszi éjszaka: felénk
csap a hullott, tavalyi lombok édes-kesernyés oszló illata.

1929. V. 27.

Elemzések

A vers az alábbi témákat és elemeket említi, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel:

1. Fény: A versben többször is szerepel a fény, amelynek természete és tulajdonságai a mai tudomány legfrissebb felfedezéseivel kapcsolatosak. Az "arc igazi rajza", amely áttetszőn és ibolyafényben rezdül, utalhat az új fényelvezetes anyagokra és folyamatokra, amelyek a fény fizikai tulajdonságait manipulálják és felhasználják.

2. Természeti rend: A versben szereplő "új világ" és "új rend" kifejezések, valamint az "acélt" és a "szikrát" említő részek utalhatnak a tudományos kutatás és innováció által megtalált új természeti rendekre és folyamatokra.

3. Tűz: A versben szereplő "füstje drága, tiszta füst" és az "isteni tűz" utalhat a tűz kémiai és fizikai tulajdonságaira, valamint az emberi kultúrában betöltött szerepére. A tűzzel kapcsolatos felfedezések és kutatások fontos szerepet játszanak a mai természettudományban.

4. A világosság és a sötétség váltakozása: A versben szereplő "alkonyatok és hajnalok cserélik egymást" rész által utalhat a napvilág és az éjszaka váltakozására, amelyet a mai asztronómia és asztrofizika tanulmányoz.

5. Fenntarthatóság és környezetvédelem: A versben szereplő "testvérek, szerelmese vagyok a világnak" kifejezés és a természet szeretete utalhat a természetvédelem és a fenntarthatóság iránti elköteleződésre, amelyek a mai természettudomány egyik legfontosabb céljai.

6. Az ember és a természet kapcsolata: A versben szereplő "vétettem s amelybe visszatérek" és "áranyos lesz e kék zene" részek utalhatnak az ember és a természet közötti kölcsönhatásokra és az emberi jelenlét hatásaira a természetre. A mai természettudományban fontos kérdés a fenntartható és környezetbarát emberi tevékenység.

7. Technológia és innováció: A versben szereplő "új hitek, új szó, új fogalmak, új boldogság és új jelek" rész utalhat a technológiai innovációra és fejlesztésekre, amelyek a mai természettudományban és társadalomban meghatározó szerepet játszanak.

A vers a teológiai szempontoknak is teret adó, metafizikus gondolatokat tartalmaz, amelyek a vallási hagyományokon és a vallást tudományosan megközelítő irányzatokon keresztül értelmezhetőek.

A bibliatudomány szempontjából az első sorokban található "Aki látott is néha engem..." megfogalmazás biblikus előképe található a 2Korinthus 3:18-ban: "Mi mindnyájan pedig átalakulván [változván] ős dicsőségről ős dicsőségre, amint a Szent Szelében történik, az Úr színe előtt, mint egy tükörbe nézve, átalakulunk abba a képzelembe, aki mindig bennünk él, mivel Jézus Krisztus az Úr" (Károli Biblia). Ez a versrész felvázolja azt a gondolatot, hogy az ember az arculatában hamis, átláthatatlan képet mutat, az igazi arcot csak a Lélek szemén keresztül lehet megismerni.

A patrisztika nézőpontjából a vers megfogalmazza azt a hitet, hogy az ember a természet eredeti rendjéhez tartozik, és csak a tisztuláson és megújuláson keresztül érheti el az örök acélt és az örök kovácsot, melyek a teljesen átalakult természet jellemzői. Az ember a világ egészét szerető testvérként jelenik meg, aki az örök rendet keresi és az életben mindenkiben és mindent szeretetet lát. Ez a patrisztikus gondolat az isteni szeretet és kegyelem közvetítésére és az emberi lélek megtisztulására utal.

A skolasztika nézőpontjából a vers kifejezi a filozófia és teológia által támasztott kérdéseket és elgondolásokat. A versekben megjelenő kétségek ("Van valami, ami lehetetlen?", "Van valami, amit nem lehet merni?", "Van valami, amit nem lehet akarni?") és az új kezdet, a megújult emberek képviselik a keresztény világban is rendkívül fontos kételyeket, kihívásokat, melyek szerepet játszanak a hitelmélet, a vallásfilozófia és a lelkipásztori munka területén.

Más gondolatok szerint a vers a humanizmus és az emberi méltóság témáit is megérinti. Az ember itt a természettel harmonikusan együtt élve képes új jövőt építeni, és megmutatja a védő kapcsolatot állattal és növénnyel. Minden élőlény értékes és része az egész világnak.

A versben megjelenő képek és szimbólumok erősen hatnak az olvasóra, és a teológiai szempontok által hordozott mélyebb jelentésekkel gazdagítják az értelmezést.

A versnek számos irodalomtudományi összefüggése van, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. Témájának és címének (Ének az egész világnak) alapján a vers általános, univerzális üzenetet közvetít, amely a világ egészére vonatkozik. Ez a témaválasztás metafizikai, filozofikus vonatkozásokat hordoz magában, és hasonló üzenethordozó verselveket követ, mint például a világirodalomban a romantikus vagy az abszurd irányzatokhoz tartozó versek.

2. A vers az expresszionizmus és a modernizmus hatásait mutatja. Az expresszionizmussal rokonságban áll az, hogy a költő erőteljesen és intenzíven fejezi ki érzelmeit, szenvedését, reményeit és hitét a változásban és megújulásban. Ugyanakkor a modernizmus az alkotás technikájában is megjelenik, pl. a szókincs és képek használatában, a ritmus és a struktúra szabálytalanításában.

3. A versben megjelenik a természet és az ember kapcsolata, valamint az ember és az univerzum közötti kapcsolat is. Ez a motívum sok szépirodalmi műben előfordul, például a romantika és a természeti líra irányzataihoz tartozó versekben.

4. A versekben szereplő képek és metaforák széles körben alkalmazott irodalmi eszközök. A versekben megjelennek például a természeti motívumok (alkonyatok, hajnalok, szél, fű, erdő stb.), valamint a színek és fények (aranyozó, fonállal csillagok körébe, piros szívek, kék illat stb.). Ezek a motívumok és képek hozzájárulnak a vers érzelmi hatásához és vizualitásához, és számos hasonlóságot mutatnak más irányzatokhoz tartozó versekkel (pl. szimbolizmus, romantika stb.).

5. A versben gyakran jelenik meg az én lírája és a szubjektív hangnem. Ez a szépirodalomban gyakran használt stilisztikai eszköz, például a líra és az intim vallomásos versekben, valamint a modernizmusnak és a posztmodernizmusnak is jellemző sajátosság.

6. A vers több részekből épül fel, amelyek egymás után következnek és részben függetlenek egymástól. Ez a szerkezeti elem a szabad versre jellemző, amely az avantgárd irányzatokban elterjedt a 20. századi irodalomban. Ugyanakkor a versben ismeretesek az irodalom hagyományosabb formái is, például a rímalló struktúra és az ismétlődő szótagok.

7. A versben megjelenő motívumok és kifejezések számos irodalmi hagyományhoz kapcsolódnak, például a biblikus és mitológiai motívumokhoz, a romantikus és szimbolista költészethez, valamint a modernista irodalmi és művészeti mozgalmakhoz. Ez a kapcsolatrendszer a nemzetközi irodalommal és kultúrával szoros összefüggést mutat.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggést mutatnak, amelyeket a vers nyitottabb értelmezése során észlelhetünk. Az irodalomtudományi elemzés továbbalgíthat az adott korszak változásait és hatásait, az alkotást valamely műfajba sorolhatja, és az adott író életművének elemzésére is sor kerülhet.