Biborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fü között egy tücsök círipel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most!... valami jóleső meleg
Simítja végig fájó szívemet
Szempilláimat csendesen lezárom...
Langy szellő hozza erdőn, réten át
Az estharangok himnuszos dalát
És imádságba halkul zokogásom.
1923. október 4.
A Dsida Jenő által írt "Estharangok" című vers természettudományos szempontból is érdekesen elemzhető.
Az első sor az "égnek alja" kifejezéssel utalhat az égbolt vöröses színére, ami gyakran a napnyugtával jelentkezik. Ez a jelenség az atmoszféra szóródó fényével magyarázható, amikor a nap sugarai hosszabb útvonalat tesznek meg a légkörön keresztül, és a rövid hullámhosszú, kék fény elnyelődik, míg a hosszabb hullámhosszú, vörös fény továbbhalad.
A második sorban a "mámor" és "alkonyat" szavakkal az esti naplemente hangulatára utal a költő. A természettudomány szempontjából ez arra utalhat, hogy a naplementében szerepet játszik az alacsony szögű fény szóródása és a légkörön keresztül való haladása, amelynek eredményeként bizonyos színek intenzitása csökken, és a napkorong is lelassulhat a bolygóközi közeg hatására.
A harmadik sorban az "alkonyat" jelzőjével a nap lassú mozgására utal a költő, amely lehetőséget ad a szürke felhőnek, hogy lassan eltakarja a napkorongot. A felhők termékennyé teszik a légköri földsugárzást, amelynek eredményeként a napfény közvetlen intenzitása csökken, ami mérsékelt időjárás hatására utalhat.
A negyedik sorban a "fü között egy tücsök círipel" a meleg nyár estéit jeleníti meg, amikor a hangyák, tücskök és más rovarok aktívak. Ez a természettudományos szempontból azt mutatja, hogy az állatvilág aktivitása sok esetben a hőmérséklet, az időjárási viszonyok függvénye.
Az ötödik sorban a költő zokogásáról beszél, amit senki sem hall. Ezt a természettudomány modern aspektusaival összekapcsolva a térhangzások jelenségeivel lehet értetni.
A hatodik sorban pedig az érzéseit egy jóleső meleg érzés simítja végig, amely lehet a napsugarak közvetlen melege vagy a langyos szél. Ez arra utal, hogy a költő a természet bizonyos elemének hatására felmelegszik, ami a hőátadás, a hőmérséklet változásának köszönhető.
A hetedik sorban a szempillák lehunyásával a költő egy fáradt állapotba kerül. Ez a természettudomány szempontjából a fáradtságnak és a nyugalomnak a következménye lehet.
A nyolcadik sorban a "langy szél" jelzővel a természeti elemek közvetlen hatását mutatja be a költő. A szél ereje és hőmérséklete a légáramlások, az időjárás és a természeti folyamatok hatására változik.
A kilencedik sorban az "estharangok himnuszos dalával" a költő a vallásosságot és a természetes hangokat összekapcsolja. A természettudomány szempontjából a hangok terjedésének, frekvenciájának és intenzitásának kutatása lehet ide kapcsolódó.
Végül, a vers dátuma (1923. október 4.) egy modern természettudományos kutatásokkal összefüggő időszakba repít minket, amikor az utolsó száz évben történtek jelentős felfedezések és előrelépések a természettudományok területén.
A vers teológiai szempontból több megközelítést is lehet vizsgálni.
Biblatudomány szempontjából az Estharangok című versben ismerhetjük fel a bibliatanulmányokban gyakran előforduló motívumokat és jelképeket. A "Biborban fürdik már az égnek alja" kifejezés a mennyek országát és az Istennel való kapcsolatot jelképezi. Az alkonyat és a bágyadtan haladó napkorong pedig az elmúlást és a véget jelzik. A szürke felhő eltakarása pedig az elvonultságot és elzártattalást jelképezi.
Patrisztikai szempontból a versben az Isten iránti vágyakozás és törekvés jelenik meg. A fájó szív és panasz kifejezése az emberi szenvedés és Istenhez való könyörgés megnyilvánulása. Az estharangok dalának hallása pedig az istentisztelet, az imádság és az egyesülés érzését közvetíti.
Skolasztikai szempontból a versben megtalálható az érzékiség és értelem viszonyának ábrázolása. Az érzéki világ a vers első részében jelenik meg a "fü között egy tücsök círipel" kifejezésben. Ezt az értelem követi a "zokogásomat senki meg nem hallja" és "panaszomra senki sem felel" kifejezések által. Majd az értelem az imádság és vallásosság révén találkozik az érzékivel a "langy szellő hozza erdőn, réten át" és "az estharangok himnuszos dalát" sorokban.
Egyéb ötletek közé tartozhat még a vers misztikus megközelítése is, ahol a természet és az élet misztikus szimbólumokkal van átszőve, és ezáltal az ember misztikus egyesülését jelzi az Istennel.
Összességében a vers teológiai szempontból a vallási tapasztalatok és a misztikus törekvések kifejeződését mutatja be. A menny, az imádság és az egyesülés az ember és Isten között központi motívumok. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontok pedig különböző megközelítésekkel járulhatnak hozzá a vers értelmezéséhez és elmélyítéséhez.
A vers egyik lehetséges irodalomtudományi aspektusa a magyar szépirodalomhoz való kapcsolódás. Dsida Jenő a 20. századi magyar irodalom egyik jelentős alakja, és ebben a versben is megjelenik a magyar költészet sajátosságai közül néhány.
Az első észrevehető jellemző az a színekkel való játék. A versben a biboros ég, a bágyadtan haladó nap korongja, valamint a szürke felhő mind a hangulatot erősítik a verselemzésben használt szimbolizmus és metaforák eszközeivel.
A vers képi világa is fontos szerepet játszik. A tücsök hangjáról, a fák lombozatjának zúgásáról és a szempillák csendes lehunyásáról írt részek megjeleníthetik a csendet, a nyugalmat, vagy éppen a regenerálódást.
Emellett az alkonyat, the estharangok és az imádkozás motívumai is fontosak lehetnek a verselemzés során. Az estharangok dalának megjelenése vallásosságot, lemondást vagy éppen vigasztalást is sugallhat.
Ezen kívül az időpont is fontos lehetőséget nyújt a verselemzés szempontjából. A vers 1923-ban íródott, ami a kor és környezet hatásait is érdemes figyelembe venni a verselemzés során.
Ami a nemzetközi összefüggéseket illeti, a színekkel való játék, a természet leírása és az égi motívumok keretein belül a vers hasonlóságot mutathat más kultúrák költészeti hagyományaival is. Egyes elemek, mint például az imádság vagy a fájdalom kifejezése, számos nemzetközi költő műveiben is megtalálható.
A vers alapvetően a magyar szépirodalmi hagyományokhoz tartozik, de az elemzés során fontos lehet figyelembe venni a nemzetközi irodalmi összefüggéseket és hasonlóságokat is.