Ujjongok, ha erre a falura nézek,
havasok illatát szívom
reggel.
Ezüstfátyol
van a szívemen,
s olyan a tündérek arca,
mint egy nagy ünnep.
Az
égő fenyőtobozok füstje
kavargó, könnyű
országút,
azon
megyek fel az égbe
egy kislánnyal, meg egy kicsi
kutyával.
Egyszerre
sötét lesz.
A boglyatetejű házak lent maradnak
a farkasok között.
1929