Ha nincsen már egetverő
kurjantás és izomerő,
csak ülni kell és nézni ki,
ahogy a szellő repiti
a járdán a hullt levelet
s az égen a fellegeket.

Csak ülni kell és nézni messze,
a Semmi tengerén evezve,
seszínü, álmos, néma habban,
derengő torkú alkonyatban
és azt gondolni, hogy - mese,
lidérc, babona, semmi se.

Szellemet, múltat nem idézni.
Ha ajtót nyitnak, meg se nézni,
csak ülni, mint a holtak álma,
fakult verseket recitálva
forró nyáron, hideg telen,
bámulva és idegtelen...

Kolozsvár, 1927. augusztus

Elemzések

A vers címe "Finita est commedia", ami latinul azt jelenti, hogy "Véget ért a komédia". A vers első sorában található a "hullt levél", ami a természet változását, az évszak váltakozását jelképezi. Az égen a fellegek említése arra utal, hogy a természeti jelenségek megfigyelése a versben fontos szerepet kap.

A második versszakban megjelenik a "Semmi tengerén evezve" kifejezés, ami az űrkutatás és az univerzum kutatása iránti érdeklődésre utalhat. Az "álmos, néma habban" és "derengő torkú alkonyatban" említett természeti elemek a naplementét és az atmoszférát idézik meg.

A harmadik versszakban a költő azt hangsúlyozza, hogy számára nincs szükség múlt idézésére vagy nyitott ajtók nézésére. Ehelyett csak "ülni kell" és hagyni, hogy a környezet hatással legyen rá. A "fakult verseket recitálva" talán arra utal, hogy a természeti környezet inspirálja a költőt, és ezt a természettudomány legfrissebb felfedezéseinek figyelembe vételével jeleníti meg.

A költemény időpontja, 1927. augusztus, a korai 20. századra utal, amikor a modern természettudomány és az űrkutatás kezdett terjedni és felfedezések születtek ezen a területen.

Összességében a vers természettudományos szempontból arra utal, hogy a természeti jelenségek, a változások és a környezet hatása befolyásolhatják az embert és a művészetet. A versben megjelenő elemek a modern természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és irányzataival is összefüggésbe hozhatók.

A vers teológiai szempontból a halandóságot, a lét véges természetét és a múló időt tükrözi. Az alábbiakban bemutatom a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait a vers kapcsán.

Bibliatudomány:
A bibliai szempontból az emberi élet hozzávetőleges időtartama szimbolizálja az örökkétartó isteni lét és a halandó emberi lét közötti különbséget. A versben a költő rámutat arra, hogy amikor az ember már nem rendelkezik azzal az azonossággal, ami az életet jellemzi (akár "kurjantás és izomerő"), akkor csak marad és figyelheti a váltakozó természetet, a hulló levelek és a felhők változását.

Patrisztika:
A patrisztikus teológia hangsúlyozza a transzcendenciát és a véges létbe vetett reményt. Ebben a versben a költő arról beszél, hogy csak ülni kell és nézni a távolba, a "Semmi tengerén evezve". Ez a Semmi lehet a patrisztikus teológia szerint a különbség az örök és a finit világ között, az isteni lényből való kiáramlást jelentve. A vágyakozás a végesből az öröklét felé, a teljesség felé irányul.

Skolasztika:
A skolasztikus teológia hangsúlyozza az ész és a logika szerepét a hitmegértésben. A versben a költő felhozza a babonás gondolatokat (mese, lidérc), és azt mondja, hogy "semmi se". Ez a rész a skolasztikus teológia szkepticizmusára utal, és arra, hogy a végtelen isteni valóság nem felfogható és megérthető az ember által.

Ezen kívül, ha más ötletünk is lenne a vers értelmezésére, azt is megtehetnénk. Például a vers további témákkal kapcsolatos elemzése a teológiában: az istenhit hiánya, az emberi elszigeteltség, a halandóság elfogadása, az idő múlása és annak hatása, a természettel való kapcsolat, az üresség és jelentéktelenség érzése stb. Mindezek az elemzések segítenek mélyebb megértést nyújtani a versben kifejezett teológiai témákról.

A vers elemei és jellemzői:

- Cím: "Finita est commedia" - A cím latin nyelven van, ami az irodalomban és a művészeti világban gyakran használt nyelv, különösen a régebbi és klasszikus művekben. Ez a cím a vers hangulatát és témáját jelöli előre.
- Struktúra: A vers egy négy sorból álló introdikcióval kezdődik, majd egy idézettel folytatódik. A verset további hat három soros versek váltják fel, majd egy utolsó egy soros pontozza ki.
- Rímelés: Az introdikcióban nincs rímelés, de az idézet sorai között és a többi versszakban a rímelés visszaköszön. Az első sorokban az "ő" hangok rímelnek egymással, míg az utolsó sorokban az "a" hangok.

A magyar szépirodalmi összefüggések:

- A vers szerzője, Dsida Jenő a magyar irodalom egyik jelentős alakja, a 20. század eleji avantgárd mozgalom tagja. Az avantgárd irodalom a tradicionális formákkal és konvenciókkal szakított, és új kifejezésmódokat és technikákat hozott létre. Dsida Jenő költészete többek között megjelenítette a szürrealista stílust és a modern városi élet ábrázolását.
- A kolozsvári helyszín utalhat az erdélyi kötődésekre, és az ottani lírai környezetre, amely a 20. században fontos szerepet játszott a magyar irodalomban.

A nemzetközi szépirodalmi összefüggések:

- Az idézetben és a versben általában megjelenő tekerccsel, a semmivel, az evezéssel és az alkonyattal kapcsolatos képek az abszurd vagy abszurditásra utalnak. Ez az irodalmi irányzat a 20. századi európai irodalomban gyökerezik.
- Az idézetben említett "lapos, álmos, néma hab" és "derengő torkú alkonyat" hasonló képek, amelyek az impressionista és szürrealista irodalomra utalnak. Az impressionizmus a 19. századi francia művészeti mozgalom volt, amely arra törekedett, hogy a benyomásokat és az érzéseket tükrözze, míg a szürrealizmus, amely a 20. századi művészeti és irodalmi mozgalom, a tudatalattiból, álomszerű képekből és abszurditásból táplálkozik.
- Az idézet és a vers központi témái, mint az idő múlása, az értelem keresése és a semmi jelenléte, filozófiai témákat tükrözhetnek, amelyek megtalálhatóak a világirodalomban, különösen Nietzsche, Schopenhauer és Kierkegaard műveiben.

Ezen morfológiai és tartalmi elemek kombinációja miatt Dsida Jenő "Finita est commedia" versét a 20. század eleji magyar avantgárd irodalomhoz és az európai modernista irányzatokhoz lehet kapcsolni.