Horváth néni felnyöszörög,
vastag varas seb a szája,
enni nem tud, inni nem tud,
még nézni is undor rája.

Csupa varas seb a szája,
csupa vastag seb a teste.
Beszélni nem tud már régen,
véknyan elsirdogál este.

Érintetlenül kerül ki
hűlt kávéja, híg ebédje,
gyűrt ágyában égve fetreng
Isten bélpoklos cselédje.

Mikor éjjel sírni hallod,
jön, hogy a melledet verjed.
Az ápolónővér mondja:
minden seb csak terjed, terjed.

Horváth nénit kenegetik,
csöndes türelemre intik,
majd meggyógyul pár hét múlva...
(Nekem is azt mondják mindig.)

1938

Elemzések

A vers első sorai arról szólnak, hogy Horváth néni egy sebes, elállt szájjal szenved. Ezt a természettudomány szempontjából a szájüreg és az emésztőrendszer betegségeivel lehet összefüggésbe hozni, például torokgyulladással vagy gyomorfekéllyel. A vers többi részében a test többi része is érintett, ami szintén kapcsolatba hozható különböző betegségekkel.

A versben említett Isten bélpoklos cselédje kifejezés nyilvánvalóan a bélférgességre utal, amely korábban sok embert érintett, de a mai természettudományos kutatásokhoz kapcsolódóan tudjuk, hogy megfelelő higiéniás intézkedésekkel elkerülhető.

Az ápolónővér megjegyzése, hogy minden seb terjed, utalhat az olyan betegségekre, amelyek terjedése a modern orvostudomány legfrissebb felfedezéseit is magában foglalja. Ilyenek lehetnek például fertőző betegségek, mint a COVID-19, amelyek könnyen terjedhetnek kontaktussal vagy levegőben lévő cseppekkel.

A vers utolsó részében megemlítik, hogy Horváth néni majd pár hét múlva meggyógyul. Ezt pedig általában a modern orvostudomány és gyógyítási technikák fejlődésének köszönhetjük. A legfrissebb kutatások és felfedezések révén a betegségek diagnosztizálása és kezelése sokkal hatékonyabbá vált a múltban tapasztalthoz képest, így a gyógytávra való kilátás is javul.

A vers teológiai szempontból az emberi szenvedés és az Isten iránti bizalom témáját boncolgatja. A bibliatudomány szempontjából érdekes megfigyelni, hogy a versben az Isten bélpoklos cselédjének nevezett alak fontos szerepet játszik. Az Isten név megjelenése utalhat a patrisztikára, ahol az Isten természete és akaratának megértése központi téma. Az emberek szenvedése és a betegségek kérdése a teológiai vitákban gyakran felmerül. Az Isten bélpoklos cselédje szimbolikus alak lehet, aki a szenvedést hordozza és megmutatja az emberi gyengeséget és sebezhetőséget.

A skolasztika nézőpontjából érdekes lehet a főszereplő Horváth néni állapota. A skolasztika idején az emberi testet gyakran a bűnös állapot jeleként értelmezték, amelybe az ember az ős-bűn következtében került. A versben a vastag sebektől és a képtelen étkezéstől szenvedő Horváth néni testi állapota a bűn következményeként értelmezhető.

Emellett más ötletként is megvizsgálható a vers a szenvedés és a remény témáján keresztül. A patrisztikában gyakran hangsúlyozzák az Isten iránti bizalmat és a reményt, amelyet az ember a szenvedések közepette is megtarthattat. A versben az ápolónővér figyelmeztetése, hogy minden seb terjed, terjed, az emberi gyengeség és a remény hiányát mutatja. Az emberek gyakran várnak gyógyulást és megkönnyebbülést, de néha nem kapják meg a várt segítséget, és ez kétségbeeséshez és hitvesztéshez vezethet.

Összességében a vers a teológiai témákon keresztül képes bemutatni az emberi szenvedés és a hit kérdéseit. Bár a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjait is figyelembe lehet venni az elemzés során, a vers más megközelítések számára is nyitott lehet.

A vers irodalomtörténeti szempontból több összefüggésbe is helyezhető mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként bemutathatjuk a versre jellemző modernista vonásokat. A versben látható a hagyományos versszerkezet felbomlása, valamint az érzelmek és a hangulat koncentrált kifejezése. Emellett a képzetek és a metaforák gazdag használata is jellemző erre a stílusra. Ez összekapcsolható a korabeli európai avantgárd művészet és irodalom irányzataival, mint például a szürrealizmus vagy az expresszionizmus.

A versemberka Horváth néni, mint szereplő is kapcsolható más művekhez és irodalmi alakokhoz. Például a szenvedő, kiábrándult öregember vagy nő képe több irodalmi műben megjelenik, mint például Samuel Beckett "Várakozás Godot-ra" című drámájában vagy a költő Halasi Imre verseiben.

A versben megjelenő képek és metaforák összességében erősizlő hatást keltenek, ami a groteszk irodalom irányzatához köthető. A groteszk művészet és irodalom a valóság torzításán és kifigurázásán keresztül kívánja bemutatni az emberi lét misztikus és abszurd jellegét. Ebben a versben a vastag varas sebek és az undorral való szemlélődés groteszk jelzők példái.

Magyarországi összefüggések közé tartozik Dsida Jenő munkássága a magyar irodalmi kultúrában. Ő a modern magyar líra egyik kiemelkedő alakja volt, és különösen jelentős a XX. század elején. Alkotásai gazdag érzelmi tartalommal rendelkeznek, és a szociális elnyomás, a háborúk és a szenvedés kérdéseivel foglalkoznak.

Külföldön megtalálhatjuk a versben megjelenő szenvedő, elnyomott ember motívumát olyan művekben, mint például Fjodor Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődés" vagy Albert Camus "Az idegen" című regényeiben. Itt is bemutatott groteszk helyzetek és az absurd jellegű életfilozófia jellemzi ezeket az alkotásokat.

Az idősebb nő szereplők képe, akik magányosak és szenvednek, számos szépirodalmi műben felbukkan, mint például Virginia Woolf "A világítótornyok" vagy Gabriel Garcia Márquez "Száz év magány" című regényeiben.

Ezek csak néhány példa az összefüggésekre a magyar és nemzetközi szépirodalomban, amelyek az adott verssel kapcsolatban felmerülhetnek. Természetesen további kutatásra és mélyebb elemzésre lenne szükség ezeknek az összefüggéseknek a teljesebb megértése érdekében.