Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, - most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, -
Krisztus, ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szurnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.

Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és e sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüskeágon,
éjsötét nagy pusztaságon
étlen, szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.

S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.

Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan...
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utólérlek, Krisztusom!

Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz olyan konkrét információkat vagy elemzéseket, amelyek a mai természettudománnyal kapcsolatosak lennének. A vers inkább vallási témákat és érzéseket, valamint a hit és megbocsátás fontosságát hangsúlyozza.

Azonban, ha átvitt értelemben tekintünk a versre, a természettudomány mai legfrissebb felfedezései és megfigyelései során néhány kapcsolódási pontot találhatunk.

A vers elején a sír üres volta megütközteti a kétkedőket és a törvények ellen vétkezőket. Az üres sírgödör arra utalhat, hogy a természettudomány sok esetben meghökkentő és nehezen magyarázható felfedezéseket tesz, amelyek kihívást jelentenek a vallási hagyományokkal és dogmákkal való összhangban.

A versben a személyes bűnöket és hiányosságokat is hangsúlyozzák, ami a modern pszichológiai és neurológiai kutatásokkal és megértéssel összefüggésbe hozható. A tudományban ma is folyamatosan vizsgálják az emberi viselkedést és gondolkodást, valamint a lelkiállapotot, hogy megértsék ezeket a jelenségeket és lehetőséget biztosítsanak az önmegbocsátásra és fejlődésre.

A vers utolsó részében a vers szerzője azt állítja, hogy fennakad a tüskeágon és a nagy pusztaságban, de végül eljut az égi útra. Ez a jelképes útmutató lehet arra, hogy a természettudományban is sokkal nehéz feladatokkal és kihívásokkal találkozhatunk, de a kitartás és állhatatosság segíthet elérni a vágyott eredményeket.

Ez a verselemzés természetesen az átvitt értelemben történik, és nem jelenti egyértelműen, hogy a vers szerzője vagy a versben megidézett témák közvetlenül kapcsolódnak a természettudomány mai felfedezéseihez.

A vers alábbi elemzése a magyar és a nemzetközi irodalomtudomány keretein belül történik.

1. Témák és motívumok:
- Vallásosság és hit: A vers központi témája a húsvét és a bűnbocsánat, amelyek vallási és keresztény motívumok. Az Istenhez való megbánással és feloldozással kapcsolatos kérdéseket boncolgatja.
- Önvád és bűntudat: A költő önmagát bírálja és saját bűneivel küzd. Önvád és bűntudat motiválja a vers hangulatát és tematikáját.
- Szenvedés és remény: A versben a szenvedés és a Krisztushoz fűződő remény kapcsolódik egymáshoz. A költő megfájdulása és önvádja mellett megjelenik a megváltás és a remény motívuma is.

2. Formai jellemzők:
- Verselés: A vers hagyományos rímes formában van megírva, amely sorokra oszlik és rímképleteket alkalmaz.
- Szimbolikus képek és hasonlatok: Az üres sír, a nyirkos és görbe kőszikla, a könnyek és az aranyozott napsütés mind szimbolikus lehetőségeket rejtenek, és hozzájárulnak a vers mondanivalójához.

3. Magyar irodalmi kapcsolatok:
- Vallásos költészet: Dsida Jenő követi a tradicionális vallásos költészeti forma hagyományait, amelyeket például Zádor István vagy Juhász Gyula munkáiban is megtalálhatunk.
- Szenvedélyes líra: A versben megjelenő szenvedélyes és önvádló hangvétel hasonlít Radnóti Miklós vagy Ady Endre lírájára.

4. Nemzetközi irodalmi kapcsolatok:
- Olasz költészet: A versben hivatkozik Jacopo, azaz Dante Alighieri (az olasz irodalom egyik legnagyobb alakja) és Szent Bernát (egy középkori olasz szerzetes) műveire. Ez utalhat a költő ismeretére és az olasz líra hatására.
- Bibliai allúziók: A húsvéti és bibliai motívumok nemzetközi kontextusban is ismerősek és további irodalmi művekben is visszaköszönnek.

Összességében a vers erőteljes vallásos motívumokat és szenvedélyes lírai hangvételt használ, amely kapcsolatba hozható a magyar líra hagyományaival és az európai vallásos költészettel is. A költő szuggesztív nyelvezete és szimbolikus képei erősítik a vers hatását és mélységét.

A vers teológiai szempontból értelmezve, számos bibliai és teológiai témát érint.

A vers kezdő sorai a kétkedést és a bűnt jelölik, ami az üres sírgödör látványával kapcsolatban merül fel. A sír üres volta az evangéliumi történetben Krisztus feltámadását jelképezi, amelyben a kétkedők és a törvény ellen vétkezők is reményt találhatnak.

A következő versszakokban nyíltan megvallja a költő a saját bűneit és gyarlóságait. Megemlíti, hogy gonoszabb a hitvány, áruló és rossz tanítvány, mint az ördög maga. Ez utalhat Júdásra, aki Krisztust elárulta, valamint Péterre, aki tagadta ismeretséget Jézussal. A költő azt vallja, hogy ő maga is ilyen volt, hiszen bűnbe keveredett, annak ellenére, hogy Jézus tanítványaként nőtt fel.

A harmadik versszakban a költő lelkének önvizsgálata következik, amelyben elítéli önmagát a cselekedetei miatt. Megjegyzi, hogy minden tagja, minden mozzanata úgy fest, mint a böjtölés és az önsanyargatás jelei. Egyértelműen rádöbben a bűneire, visszaemlékszik a meggondolatlan életvitelére, és így kéri a megbocsátást és a feloldozást Krisztustól.

A következő versszakban a költő azt mondja, hogy nincsenek számok a bűneinek, azaz nem lehet felmérni őket, de az önmegbántás már nem fájdalmas, hanem örömteli, hiszen azt jelenti, hogy a bűntudat őszinte és a megbánás mélyen gyökerezik benne.

Az utolsó versszakokban a költő megtalálja a hitét és reményét Jézusban. Az üres sírgödör látványa a húsvéti reggelben megváltozik a költő számára. Felismeri, hogy az Úr újra él, és az ő útján jár. Megemlíti a természet szépségeit is, amelyek Krisztus feltámadásának szimbólumai lehetnek. A daloló tiszta lányok és a dicsőség képezi a kontrasztot a költő szenvedésével és megaláztatásával. Végül az optimizmus és a hittel teli remény vezeti a költőt, hogy elérje az égi útját, még ha vérzik is és nehézségekkel találkozik.

Tekintettel a bibliatudományra, a vers több bibliai témát is érint. A feltámadás gondolata és a hitbéli kérdések az evangéliumokhoz kapcsolódnak. A Júdásra és Péterre való utalások a Máté evangélium történeteire vonatkoznak. A bűnbeesés, a bűn és az önmegbánás témái az egész Bibliában jelen vannak, és elsősorban az emberi természetet és Isten iránti megbocsátást mutatják. A vers folyamán az író gyötrelmei és keresése Krisztus felé szintén patrisztikus és skolasztikus gondolkodók eszméire utalhatnak, akik intenzíven foglalkoztak a bűn és a bűnbánat tematikájával.

A vers számos más teológiai nézőpontból is megközelíthető lehet, például a vallási líra, a megtérés vagy a vallási tapasztalat témaköreit is érinti.