Íme, szembe jössz velem, én barátom
és testvéri, mély köszönéssel illetsz.
Nem tudom: ki vagy. Neved ismeretlen.
          Régi napok közt

átcikázva, felkutatom sok éber
emlék zegzugát, de szemed sehonnan
sem tekint felém. Aranyas derűvel
          mégis elém állsz

most a dércsipkés, csoda jégkösöntyűs
fák alatt és mély köszönéssel illetsz.
Törzsed szálas és ruganyos, ruhádon
          átcsap az izmok

játszva rezgő, domboru duzzadása,
mellkasod nyugodtütemű, hatalmas
hullámzása friss levegőt zihál be
          tiszta tüdődre,

szíved lüktet, zengve dobol s piros vért
kerget át ezer szövevények útján
víg ütemre. Bronz-sima, büszkeboltu
          homlokodon szent

értelemnek fénye lobog. Miközben
rámtekint szemed, ragyogó bizonyság
gyúl ki benne isteni lényegedről.
          Oly gyönyörű vagy,

aminő nincs több a világon: Isten
és Anyag tökéletes égi násza!
ritka Gép! vidámerejű, szabad, jó
          csillagos Ember!

S bár nem is tudom nevedet, ma mégis,
mégis ujjongván köszönök, barátom
s elkiáltom: menyire megkívántam,
          bárha vezér, vagy

hős király volnék, seregek királya,
hogy pergő dobok zaja üdvözölne
általam, s dicső lobogó hajolna
          porba előtted...

1931

Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva számos elemmel találkozhatunk, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe hozhatók.

A vers elején a költő leírja a találkozást egy ismeretlen emberrel, akivel testvériséggel és mély köszöntéssel illeti. Ez a rész az emberi kapcsolatok és társadalmi interakciók témakörébe tartozik, és nem direkt összekapcsolható a természettudománnyal.

A második verssorokban a költő emlékeket keres a múltból, de az ismeretlen szemében nem talál semmit. Ez a rész az emlékezet és az emlékek hordozásának témájával foglalkozik, amely nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz.

A harmadik versszakban a költő a természeti elemeket említi. A "dércsipkés, csoda jégkösöntyűs fák" leírásában a költő a jégkristályok és a derült téli időjárás jellemzőit emeli ki. Ez a természeti jelenség a meteorológiával és az időjárással kapcsolatos legfrissebb ismeretekre utalhat.

A következő versszakokban a költő a test és az izmok leírására összpontosít. A rezgő, domboru duzzadás, a nyugodtütemű mellkasi hullámzás és a lüktető szív mind az emberi test biológiájára utal. Ezek a részek összekapcsolhatók az emberi anatómiával és élettani folyamatokkal foglalkozó legfrissebb kutatásokkal.

A hetedik versszakban a költő a szemmel kapcsolatos élményeket írja le. Az "isteni lényeg" ragyog ki a szemében, amely a szemnek az emberi lét mélyebb értelmét reprezentáló képességére utalhat. A látás és a személyiség közötti kapcsolatot a modern kognitív pszichológia kutatási területe fedi le.

A vers utolsó részében a költő elismerését fejezi ki a másik ember iránt és kívánságot fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy milyen lenne valamiféle vezetői vagy hős pozícióban lenni. Ez a rész nem közvetlenül kapcsolódik a természettudományhoz, inkább a társadalmi és emberi gondolkodás rétegére utal.

Összességében elmondhatjuk, hogy a vers leginkább az emberi test, az érzékek és a társadalmi kapcsolatok témaköreire fókuszál. Bár néhány részletben találhatunk kapcsolatot a természettudománnyal, mint például az időjárással és az emberi anatómiával összefüggő részekben, a vers főleg a humán tudományokkal kapcsolatos témákat érinti.

A vers teológiai szempontból meglehetősen kevés információt nyújt, de többféleképpen is értelmezhető.

Elsőként a versben megjelenő ismeretlen ember megjelenhet Jézus Krisztus alakjában, aki az isteni lényeg személyes megjelenítője az emberi világban. Ezt a megközelítést erősíti az a jelző, hogy "aminő nincs több a világon: Isten és Anyag tökéletes égi násza!". Ez kifejezi a keresztény teológia alapvető gondolatát, miszerint Jézus egyben Isten és ember is.

Az is lehetséges, hogy az ismeretlen ember nem Jézust jelképezi, hanem általában az emberi tapasztalatot, valamint a teremtésben benne rejlő isteni jelenlétet. Ebben az értelmezésben a vers az ember által megélt titokzatos isteni jelenlétet és kapcsolatot fejezi ki.

Ha a verset a bibliatudomány szempontjából közelítjük meg, akkor fontos kiemelni, hogy a biblia jelentős része antropológiai és teológiai tapasztalatokra épül, amelyek meglétét vagy megismerését nem mindig lehet pontosan megnevezni vagy behatárolni. Ez a megközelítés hangsúlyozhatja azt, hogy az ismeretlen ember az emberi tapasztalatokban megjelenő isteni jelenlétre utal.

A patrisztika szemléletét figyelembe véve, lehetőség van az ismeretlen embert Isten tükrének vagy képmásának tekinteni, aki az emberi lényeg és az emberi élet mögött meghúzódó isteni valóságot tükrözi. Ebben az értelmezésben a vers arra buzdít, hogy a természetben és az emberben keressük az isteni jelenlétet és megismerődjünk Istennel.

A skolasztika nézőpontjából tekintve fontos kihangsúlyozni az ember teológiai jelentőségét és az emberi értelem szerepét a világ és az isteni valóság megismerésében. Az ismeretlen ember tehát lehet az emberi értelem szimbóluma, amely képes felfedezni és megérteni az isteni jelenlétet a világban.

Különösen a skolasztika kapcsán érdekes az "Anyag és Isten égi násza" kifejezés, amely a skolasztikus gondolkodásban a lélek és a test egységét és kapcsolatát jelenti, hiszen az ember test és lélek egysége szerintük fontos szerepet játszik az isteni jelenlét és megismerés folyamatában.

Mindezek mellett a vers általánosan értelmezhető a természet, az ember és az isteni közötti kapcsolat befogadásáról, megtapasztalásáról és az ember vágyáról, hogy közelebb kerüljön Istenhez. Ebben a szélesebb értelmezésben a vers arra hív, hogy figyeljünk oda arra a titokzatos isteni jelenlétre, amely mindenhol jelen van.

A vers szerzője, Dsida Jenő magyar költő, író és műfordító, a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. A vers megszólítottja egy ismeretlen ember, aki a költővel találkozik, de neve és az előzmények nem ismertek. A költő a találkozás során megfigyeli és beszámol az ismeretlen ember külső jellemzőiről és belső tulajdonságairól.

A vers magyar irodalomtörténeti összefüggései között kiemelkedő a 20. századi modernizmus hatása, melyet a költő lírai hangvétellel, erős érzelmekkel és az ismeretlenre való meglepő, elragadtatott reakcióval jelenít meg. Az ismeretlen ember személye és jellemzése több jelzővel és képi elemmel van ábrázolva, ami a modern költészeti stílusra jellemző.

A versben megjelenő természeti képek, mint a fák, a jégkösöntyűk és a télies táj, hozzájárul a versekben gyakran használt természeti motívumokhoz, melyek érzelmi állapotokat és hangulatokat fejeznek ki. A természetiségi motívumok használata a romantika és a szimbolizmus irodalmi áramlataira utalhat, melyek a természetet és az emberi érzelmek közötti kapcsolatot hangsúlyozzák.

A verse a nemzetközi irodalom területén is összekapcsolható az általánosabb témák és motívumok alapján. Az ismeretlen ember megszólítása és a válasz hiánya egy olyan emberi kapcsolatot mutat be, mely a magányosság és az ismeretlen közti feszültséget ábrázolja. Ezek az emberi kapcsolatok és a társadalmi konfliktusok általánosabb témái, melyek a világirodalomban is gyakran előfordulnak.

A versekben megjelenő lírai megszólalás és az erős érzelmi töltet, valamint az ellentétek mint a Isten és Anyag, vagy a vezér és az ismeretlen ember által képviselt ellentétpárak, szintén összevethetők a világirodalom hasonló motívumaival és témáival.

Összességében tehát a vers irodalmi szempontból a 20. századi magyar irodalom modernizmusának hatását mutatja, de általánosabb témákat és motívumokat is felvonultat, melyek a nemzetközi szépirodalomban is megtalálhatók.