Üdvözlégy, tiszta hó,
végtelen fehérséggel felszikrázva,
sötét, fagyos és hosszú éjszakákon
derengő fénnyel bíztató -
Üdvözlégy, áldott tiszta hó!

Üdvözlégy, némaság,
melyben angyalos pihék szállingóznak
és feszül, lüktet százezer ujjongás
mint égfelé-tárt havas ág -
Üdvözlégy, puha némaság!

Üdvözlégy, sejtelem,
korcsolyázatlan jövendőnk vidéke, messze-érző álmunk
szánkázik néha csendesen -
Üdvözlégy, szűzi sejtelem!

Üdvözlégy, Eljövő,
ki sáros, szürke, sívár világunknak
mondod, takarva bolyhos hermelinnel:
- Aludj, torony! Aludj, tető!
Üdvözlégy, titkos Eljövő!

Szatmár, 1925. IX. 28.


Elemzések

A versnek több összefüggése is van mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Először is, a vers a téli időszak jellemző képeit és hangulatát mutatja be. Ez a téma gyakran szerepel a magyar és a nemzetközi irodalomban is, hiszen a hideg, havas időjárás sok érzést és hangulatot képes megidézni.

A versben megjelenő tiszta hó és fehérség motívuma több magyar költő műveiben is visszaköszön, például Babits Mihály A gólyák című versében vagy Ady Endre A tél közepe című versében. A hó fehérsége a tisztaság, az ártatlanság, a frissesség, de akár a halál szimbóluma is lehet.

A versekben megjelenő némaság motívuma is nagyon jellemző a magyar irodalomban. Például a József Attila Őszi alkony című versében vagy Kosztolányi Dezső Aranykoporsó című versében is megjelenik a némaság hangulata.

A sejtelem motívuma a versekben utal a jövőre, melyben valamilyen titokzatos és még felfedezetlen lehetőséget vagy veszélyt sejtünk. Ez a motívum szintén gyakran felbukkan a magyar irodalomban, például Eötvös József Fohász című versében vagy Nagy László Sejtelem című versében.

Az Eljövővel szembeni vágyakozás, az új kezdetre való várakozás szintén gyakran megjelenik a magyar irodalomban, például Radnóti Miklós A világ közepe című versében vagy Nagy László A tavasz köszöntése című versében.

A nemzetközi szépirodalomban is megtalálhatók hasonló motívumok. Például William Wordsworth magasztos természeti képekkel teli verseiből ismerős lehet a hó és a fehérség motívuma. Emily Dickinson verseiben gyakran jelenik meg a némaság és a titokzatosság másként, de hasonlóan hatásos módon. Percy Bysshe Shelley olyan versekben kifejezett vágya a változásra és az új életre, mint például az Oda a Nyugathoz.

Összességében tehát a vers az időjárás, a természet, a némaság, a sejtelem és az új kezdet motívumait dolgozza fel, melyek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban is gyakran előfordulnak.

A versben a természettudományos gondolkodást és a természeti jelenségek megfigyelését érzékelhetjük.

A vers kezdetén a tiszta hó fehérségének leírása arra utal, hogy a költő figyelmet fordít a fizikai jelenségek megértésére és az anyagi világ tulajdonságaira. A "végtelen fehérség" kifejezés a hó kristály szerkezetét és az általa kibocsátott fényt is jelzi, amihez a modern természettudományban az optika és a fénytan kapcsolódik.

A következő sorokban a versben megjelenik a némaság motívuma, amely az akusztikai jelenségekkel és a hangterjedéssel hozható kapcsolatba. Az "angyalos pihék szállingózása" lehet utalás a hólepte táj hanghatására és a hangok visszaverődésére a hófödte tájban. A "százezer ujjongás" utalhat a természeti jelenségek zajaira és a táj élőhangszer módjára való működésére.

A következő szakaszban a versben a költő sejtető jellegű utalást tesz a jövőre, ami a természettudományos kutatások előrelépéseivel, a technológiai fejlődéssel és az eljövendő felfedezésekkel kapcsolatosra is lehet gondolni. Az "érző álmunk" lehet utalás a tudományos vizsgálódások intuíciói és a képzelet ereje által vezérelt kutatásokra.

A vers utolsó részében pedig egy titkos Eljövő szólal meg, aki a költő szerint üzen a világnak. Ez az Eljövő lehet például a modern kozmológia vagy asztrofizika felfedezéseire, amelyek rámutatnak a világegyetem titkaira és az emberi élet szerepére az univerzumban. A "sáros, szürke, sívár világunk" lenyomata lehet a modern városi élet és a természeti környezet pusztulása, amelyre a természettudomány segíthet alternatívák találásával.

A vers tehát több elemet tartalmaz, amelyek kapcsolódhatnak a természettudományhoz, az anyagi világ jellemzőihez, a természeti jelenségekhez és az előrelépések lehetőségéhez. Az 1925-ös írás tehát egyrészt visszarepít bennünket egy korba, amikor a természettudomány még nem érte el mai fejlettségi szintjét, másrészt talán sejtet valamit a jövőben bekövetkező tudományos felfedezésekről és fejlesztésekről.

Dsida Jenő Jövendő havak himnusza című vers teológiai szempontból is felfogható. A versekben megjelennek olyan motívumok és gondolatok, amelyek kapcsolatba hozhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.

A versek első részében, az előző sorokban megidézett hó isteníthetősége és áldott volta jelenik meg. Ez a megközelítés kapcsolódik a bibliatudományhoz, mivel a Bibliában is több alkalommal megemlítik a hó tisztaságát és az isteni kegyelemmel való párhuzamot. Például a Zsoltárok könyvében olvashatjuk, hogy "Mondják meg nektek: űsszehasonlíthatatlan bűnökben születtettem, anyám méhében tisztára mosott az Isten." (Zsolt 51:7) Tehát ahogy a hó tiszta, úgy tisztíthatja meg Isten a bűnös embert is.

A második részben a némaság szerepel, ami az angyalos pihékkel való szállingózáshoz kapcsolódik. Ez a motívum kapcsolódik a patrisztikához, mivel a patrisztikus szerzők gyakran beszélnek a nyugalom és a csend fontosságáról a spirituális fejlődésben. Például, Szent Ágoston a "Belső ember" című művében leírja, hogy a lelki csend az isteni jelenlétben segíthet az embernek megismerni önmagát és az Isten szeretetét.

A harmadik részben a sejtelem és a jövendő szerepel, amely összekapcsolódhat a skolasztikával, amely az értelem és a tudás tanulmányozásával foglalkozik. A skolasztika hangsúlyozza a megismerés fontosságát és az előretekintést a jövőre. A versben tehát a sejtelem és a jövendő metaforikusan jelenik meg, mint egy korcsolyázatlan vidék, amelyen már láthatóak a jelek és az álmok, de még nem teljesen világosak.

A vers utolsó részében az Eljövő szerepel, aki a sáros és szürke világot takarja bolyhos hermelinnel. Ez a motívum vélhetően kapcsolódik a bibliai messiás-várakozáshoz és az Ószövetség próféciáihoz. A Bibliában számos helyen találhatunk utalást az eljövendő Krisztusra, aki beavatkozik a világ eseményeibe és megteremti az új és jobb rendet.

Összességében tehát a vers teológiai szempontból számos motívumot és gondolatot tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával. Ezek a motívumok és gondolatok segíthetnek az olvasónak megérteni és értelmezni a versben megjelenő isteni megnyilvánulásokat és reménységeket.