(Fodor Jenő)

Kéne valaki, sokszor kéne:
fiatal hugocska, vagy öreg néne.

Tenne nyakamba talizmán-láncot,
simítana el minden ráncot.

Este, ha némán ágyamba fekszem,
beszélne róla, ki a kereszten

függ, a falon és haldokolva
irgalmat dobál paplanomra.

Irna levelet, meghívót, sürgönyt,
huzná be tétován a csipke-függönyt,

melyen a holdfény suhogva járkál:
ennél a békés, esti homálynál

ne legyen Mindenség, rohanó fáklya,
se kérdés, mely a szíveket rágja,

csak gyermekkor, hova visszamennék,
csak kisszoba, álom, emlék,

s mikor kitör a panaszom sírva,
mondaná: mindez meg volt írva, -

s mikor vad kínnal jajdul az elme,
- tenne úgy, mintha figyelne.

1929

Elemzések

A Kéne valaki című vers természettudományos szempontból a következő friss felfedezésekkel hozható összefüggésbe:

1. Genetika: A versben található öreg néne és fiatal hugocska említése arra utalhat, hogy az öreg néne a genetikai összetevők és a genetikai öregedés tanulmányozásával kapcsolatos legújabb kutatásokra utal, míg a fiatal hugocska lehet a genetikai manipulációk és a genetikai terápia kutatása.

2. Gerontológia: Az öreg néne említése arra is utalhat, hogy a vers összefüggésben lehet a legfrissebb kutatásokkal az öregedés folyamatával és annak megértésével kapcsolatosan.

3. Orvostudomány: A versben említett haldokló alak és a paplanra doboló irgalmat jelző személy az orvostudomány fejlődésére és a betegek életminőségének javítására vonatkozhat.

4. Kommunikáció és technológia: A versben szereplő levelek, meghívók, sürgönyök és a csipke-függöny összekapcsolhatók a modern kommunikációs eszközökkel és technológiával. Ez kapcsolatban lehet a mai távközlési fejlesztésekkel, a digitális kommunikációval és a társadalmi média hatásával.

5. Pszichológia és mentális egészség: A versben megjelenő gyermekkor, álom és emlék említései az emberi pszichével és az emlékezetkutatás legfrissebb eredményeivel függnek össze. A panasz és a jajdulás leírása pedig az ementális egészség kezelésével kapcsolható össze.

Összességében a versben található motivációk és érzelmek természettudományos szempontból is értelmezhetők a ma legújabb felfedezéseivel összefüggésben, mint a genetika, gerontológia, orvostudomány, kommunikáció és technológia, valamint a pszichológia és mentális egészség területén.

A vers teológiai szempontból számos értelmezési lehetőséget kínál. A központi gondolat az, hogy szükségünk van valakire, aki mellettünk áll, támogat bennünket, vigasztal minket és segít átvészelni az élet nehézségeit. A vers elsősorban a keresztény szemléletből közelíti meg ezt a gondolatot.

A bibliatudomány szempontjából a versben a kereszt ábrázolása jelentős. Ahol a "kereszten függ, a falon és haldokolva", az a kereszténység központi jelképe, amelyen Jézus Krisztus megfeszítve haldokolva ment át a kereszthalálon. A versben tehát egyértelműen megjelenik az irgalom képe, ahol Krisztus - aki azért jött a világba, hogy üdvösséget hozzon - dobál irgalmat az ágyra. Ez a kép a kegyelem és megbocsátás szimbóluma, amelyen keresztül valódi vigasztalást találhatunk az életünkben.

A patrisztikai nézőpontban a vers az isteni és emberi kapcsolatot hangsúlyozza. Az "este, ha némán ágyamba fekszem" részben például az imádság és a lelki intimitás képe rejlik, ahol a hívő meghallgatást, vigasztalást és útmutatást talál. A patrisztikában hangsúlyozzák, hogy Isten mindig jelen van az életünkben, és ezáltal megtapasztalhatjuk a kegyelmét és szeretetét.

A skolasztikus nézőpont az érzelmek és a értelem összefüggéseit figyeli. A versben a vágyakozás és a hiány érzése dominál. A "kéne valaki" kiáltás mögött valami hiány, valamilyen hiányérzet rejlik. A versnek ez a része az érzelmi gazdagságra és az érzelmi-szellemi kiegyensúlyozottságra való utalást is jelentheti. A skolasztikus gondolkodás fontos eleme volt az értelem és az érzelem összhangjának megtalálása, hogy harmonikusan éljünk az istenhitben és az életben.

Természetesen más értelmezési lehetőségek is felmerülhetnek, a művészet és a szépirodalom mindig számtalan nézőpontot kínál. Ezek csak néhány példa a teológiai szempontú elemzésekre, amelyeket a bibliai, patrisztikai és skolasztikus gondolkodásra vonatkoztattam. Fontos hangsúlyozni, hogy minden vers és műalkotás többféle értelmezési lehetőséggel rendelkezik, és mindenki személyes érzései és meggyőződései alapján adhatja hozzá a saját értelmezését és interpretációját.

Dsida Jenő "Kéne valaki" című verse számos irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

A vers első sorában megjelenő "kéne valaki" motívum egy olyan vágyat fejez ki, amely az emberi kapcsolódásra, az emberi társaságra való igényre utal. Ez a téma gyakran visszaköszön a lírában, például az expresszionista költészetben, amely hangsúlyozza az egyén magányosságát és az érzelmi intenzitást. Ezen kívül, ezt a vágyat a romantikus költészet is sokszor megjeleníti.

A vers második sorában a "fiatal hugocska, vagy öreg néne" képei megidézik a generációk közötti kapcsolatot, valamint a kor és tapasztalat fontosságát az emberi kapcsolatokban. Ebben az értelemben a vers hasonlóságot mutat például a magyar nyelvterületen ismert Csokonai Vitéz Mihály "Két vén szomorú asszonyhoz" című versével, amelyben a költő megidézi az idős nők keserű sorsát és együttérzést fejez ki irántuk.

A vers harmadik sorában megjelenő "taliszman-lánc" és "ráncok" motívumai az öregedéssel és az idő múlásával kapcsolatos érzéseket fejezik ki. A költő vágyik egy olyan személyre, aki elsimítaná ezeket a ráncokat, és hozzájárulna a költő boldogságához. Ezzel a motívummal a vers hasonlít olyan költők műveihez, mint például a magyar Ady Endre vagy a francia Charles Baudelaire, akik az öregedés és a múló idő motívumait gyakran használták a verseikben.

A vers negyedik, ötödik és hatodik sorában megjelenő képek a vallási motívumokkal és a halállal kapcsolatosak. A falon függő "kereszten függő" személy haldoklása és a paplanra dobálózó irgalmat kifejező kép a vallásos és spirituális témák irányába hajlik. Ez a motívum hasonlít például a magyar Babits Mihály vallásos költészetére vagy a spanyol Luis de Góngora szentekről és halálról szóló verseire.

A vers következő része a levélírás és a csipkefüggöny motívumaival készül. Ezek a képek a lírai én vágyára utalnak, hogy kapcsolatot teremtsen valakivel, és kommunikálni tudjon vele. Ezen motívumok a romantikus és az impresszionista költészetben is gyakran megjelennek, például a magyar József Attila vagy a francia Arthur Rimbaud műveiben.

A vers aztán visszatér a gyermekkor és az emlékek témájához. A költő vágya, hogy visszatérjen a gyermekkori szobájába és az álmok világába hasonló a német romantikus költő Novalis műveiben megjelenő törekvésekhez, akik gyakran a gyermekkor idilli világába menekültek vissza. Emellett a versben megjelenő sírás, panasz és kín motívumai szintén általánosak a lírában, és olyan költők alkotásaiban fordulnak elő, mint például a magyar változatát megtestesítő József Attila vagy a francia Charles Baudelaire.

A vers utolsó soraiban a költő arra vágyik, hogy találjon valakit, akire támaszkodhat, és aki meghallgatja őt. Ezzel a motívummal a költő az emberi kapcsolódás és a szeretet fontosságára utal. Ez a téma számos költő műveiben megjelenik, például a magyar Kosztolányi Dezső vagy a brit William Wordsworth verseiben.