(Fodor Jenő)

Az ég csodás, csiszolt opál,
a szél kis felhőt fújdogál.
Lefojtva gajdol száz torok
s vacognak a sikátorok.

Itt is lesem, ott is lesem:
Hol van az én szerelmesem,
ki elbecéz, csacskán nyafog
és jó meleg karjába fog?...

Itt is futok, ott is futok, -
ki tudja, hogy hová jutok,
ki tudja, hogy hol alszom el,
hogy hol pihenne harcom el?

Ki fél a téltől s élni fél,
feje fölött a tél ítél,
hideg, hóvalfútt alkonyon
ordas szaglássza majd nyomom.

Nincs élelem, csak félelem,
már a remény sem él velem,
vigyázza, zárja száz lakat
az estbe tespedt házakat.

Csak hallgatok és ballagok
s a fénnyel mázolt ablakok
szeme oly búsan simogat,
mint csillagfény a sírokat.

Itt is lesem, ott is lesem:
Hol van az én szerelmesem,
ki férfivággyal megtelik
és elringatna reggelig?...

1929

Elemzések

A vers, Dsida Jenő Kesergő, az emberi szenvedés és elhagyatottság érzését fejezi ki. A költő egyedül és múlt nélküli állapotban érzi magát a világban, amely körülötte záródik és ellene fordul. A vers teológiai szempontból értelmezve felfed néhány összefüggést a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

A bibliatudomány a Bibliát vizsgálva próbálja megérteni Isten üzenetét és szándékait. A versben megjelenő szenvedés és elhagyatottság a bibliai emberkép fogalmával kapcsolódik össze. Az ember a bűn miatt elhagyatottnak érzi magát, és Isten távolságtartásának tapasztalatától szenved. Az énekben megjelenő kérdések (Hol van az én szerelmesem?) a Isten keresését és az emberi kapcsolatot Istenhez való vágyat kifejezik.

A patrisztika, azaz az ókori keresztény gondolkodók tanításai szintén fontosak a vers megértése szempontjából. A patrisztikus teológia hangsúlyozza a kapcsolatot Isten és az ember között, valamint az emberi választ Isten szeretetére. A költő folyamatosan keresi az égi szerelmesét, és vágyik rá, hogy megtalálja Isten karjainak melegét. Ezek az érzelmek az emberi lélek vágyait és Istenhez való kötődését fejezik ki.

A skolasztika, a középkori filozófia és teológia irányzata, a racionalitást és a logikát helyezi előtérbe. Annak ellenére, hogy a vers nem közvetlenül kapcsolódik a skolasztikához, értelmezhető a költő által megfogalmazott dilemmák és ellentmondások vizsgálatában. A költő kérdéseket tesz fel az emberi helyzetéről és a végzetéről, és felveti a létező és az abszolút közötti különbségek kérdését.

Összességében, a vers teológiai szempontból az emberi szenvedés, elhagyatottság és Istenhez való kapcsolódás témáit tárja fel. Ezen keresztül megértést és rezonanciát kínál a bibliatudomány, patrisztika és skolasztikai szempontokkal.

Dsida Jenő Kesergő című versét a következőképpen elemezhetjük irodalomtudományi szempontból:

Formai jellemzők:
- A vers szabályos rímeléssel és ritmussal rendelkezik, a négy soros strófákat az ABAB rímképlet jellemzi. Ez a klasszikus strófaszerkezet a magyar irodalomban és a világirodalomban egyaránt gyakori.
- Az időmértékes versformában íródott vers, ami a magyar költészet tradícióinak megfelelő. Az ütemelemek és a rímek segítségével érvényesül a költemény zeneisége.

Tartalmi jellemzők:
- A versben az emberi létfilozófia elemzése és egyéni tapasztalatok, érzések kifejezése történik.
- A természeti elemek, mint az ég és a szél, a szépség és a változatosság szimbólumai. Ezt a motívumrendszert a világirodalom számos művében megtalálhatjuk.
- A vers egy vándorló, elveszett ember történetét meséli el, aki szerelmesét keresi. A szeretet, az elvágyódás és a hiány érzése szintén gyakran megjelenő motívumok a nemzetközi irodalomban is.
- Az idő és a természet közti kölcsönhatás, a létfilozófia, a halál és az elmúlás szintén fontos témák a nemzetközi irodalomban, amelyeket a versben is megtalálunk.
- Az emberi sors megváltoztathatatlansága, a balsors, a kilátástalanság és a remény hiánya olyan témák, amelyeket a magyar és nemzetközi szépirodalomban is gyakran feldolgoznak.

Stilisztikai jellemzők:
- A vers könnyed, lírai stílusban íródott, amely sok klasszikus szépirodalmi műre jellemző.
- Az égi és természeti képek, valamint az érzelmek és hangulatok aprólékos leírása erősíti a lírikus hatást.
- Az erős metaforák, például a "szél kis felhőt fújdogál" vagy a "hideg, hóvalfútt alkonyon ordas szaglássza majd nyomom" tovább színesítik a költeményt és gazdagítják a képi világát.

A Dsida Jenő Kesergő című vers számos irodalmi összefüggést hordoz mind a magyar, mind pedig nemzetközi szépirodalom terén. A klasszikus formai jellemzőkön kívül a verselemzés során kiemelhetők azok az univerzális témák, mint a szerelem, a természet szépsége, az emberi sors és az idő múlása, amelyek szinte minden időszakban és kultúrában megjelennek az irodalomban.

A vers természettudományos szempontból történő elemzésekor érdemes figyelembe venni a következőket:

- Az ég csodás, csiszolt opál: Az ég megjelenése itt egy csodálatos, csiszolt opálhoz hasonlít, ami arra utalhat, hogy Dsida Jenő képes volt az égbolt szépségét és változatos színárnyalatait észlelni és megörökíteni. A modern technológiáknak köszönhetően ma is számos új felfedezést teszünk az égi jelenségekkel kapcsolatban, például az űrteleszkópok segítségével.

- A szél kis felhőt fújdogál: A szél itt egy kis felhőt fújdogál, ami a légáramlatok és a felhők közötti kölcsönhatást jelzi. A modern meteorológiai kutatások és mérések lehetővé teszik, hogy jobban megértsük a szél mozgását és hatásait.

- Élelem és félelem: A versben a fojtogató gajdolás, a sikátorok vacogása és a hideg, hóvalfútt alkonyon való szaglásszás mind a természeti körülményekhez és az emberi élet túléléséhez kapcsolódik. A modern természettudományok előrehaladása lehetővé tett olyan tudás szerzését, amely megkönnyíti az élelemtermelést és a tudományos alapokon nyugvó öngyógyítási módszerek kidolgozását a különböző környezeti kihívásokkal szemben.

- A természeti környezet hatása az emberre: Az évszakok váltakozása és az emberi élet változó körülményei a téma, ami a természettudományi kutatások legfrissebb eredményeivel is kapcsolatba hozható. Ma már többet tudunk az éghajlatváltozás hatásairól és az emberi tevékenység hatásáról a környezetre és ezáltal az ember számára felmerülő veszélyekről és kihívásokról. A modern technológia és a természettudományos kutatások hozzájárulnak az éghajlatváltozás monitorozásához és a fenntartható megoldások kidolgozásához.

- A költő érzékelése és hangulata: A versben bemutatott képek, hangulatok és érzések mind olyan tényezők, amelyeket a természettudományi kutatások friss felfedezései is inspirálhatnak. Az égbolt szépsége, a szél és a felhők közötti kölcsönhatás, a természeti környezet hatása az emberre mind olyan témák, amelyekkel a modern kutatások foglalkoznak, és amelyekre a költő is reflektál a verseiben.

Összességében tehát a vers természettudományos szempontból olyan témákat és elemeket tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatók a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, például az égi jelenségekkel, az éghajlatváltozással és a környezeti hatásokkal.