... És ha megoldás már nem lenne más,
Nyugalom-folyó partjára feküdnék.
Csobog a nagy víz és zizeg a sás.

Csaló, játékos, távoli nagy élet
zaját hallgatom kövült nyugalomban
és jégpáncélos szívem meg se dobban.

Sötét álmom lesz testemen a pólya:
Leszek ismételt, ködös ószövetség,
akit Mózesül tettek a folyóra.

Éjjel nevető csillagokat nézek,
sellő-hadat, mely a folyóra jár
és ringat, renget lágyan a kosár.

Fáraó lánya eljön csolnakán,
ébreszt, bubusgat, csókol és dalol
és én mosolygok, mintha hallanám.

Keserű, szelíd ajkam szögletére
elkésett csókot csurgat majd a Hold:
virrasztott éjek vigasztaló bére.

Hitet talál a kétkedő Tamás,
új tízparancsról álmodozik Mózes...
És zúg a folyó és zizeg a sás...

Elemzések

A vers természettudományos szempontból vizsgálva, számos kapcsolódási pontot találhatunk a tudomány legújabb felfedezéseivel és megállapításaival.

Az első sorban a "megoldás" szó utalhat a modern tudomány eredményeire és a technológia fejlesztéseire, amelyek segítségével a korábban megoldhatatlannak tűnő problémákra választ találhatunk. Ez azonban ellentétben áll a versben leírt nyugalomra vágyással, ami szintén aktuális témája a mai társadalomnak, ahol az emberek egyre inkább stresszel teli életet élnek.

A második versszakban a "csaló, játékos, távoli nagy élet" kifejezés széles értelmezési lehetőséget rejt magában. Erre például gondolhatunk az élőlények titokzatos viselkedésére és adaptációjára, amely számos esetben megtéveszti a kutatókat. Az "kövült nyugalom" és "jégpáncélos szívem" metaforái pedig arra utalhatnak, hogy az emberi szív - és ezzel az egész test - olykor hideg és merev is lehet.

A harmadik versszakban a "sötét álom" és "leszek újra az ószövetség" kifejezések arra hivatottak, hogy a múltba tekintsünk vissza, és az addigi tudásunkat és ismereteinket új szempontok alapján értelmezzük újra. Ez szorosan kapcsolódik a természettudományok történetéhez és a felfedezések folyamatosan fejlődő jellegéhez.

A következő versszak a "nevető csillagokat", a "sellő-hadat" és a "Fáraó lányát" említi, amelyek mind természettudományos módszerekkel is vizsgálhatóak. A csillagok tanulmányozása az asztrofizika és az űrkutatás területe, míg a sellő-had és a Fáraó lánya alapja lehet az evolúció és az állattani kutatásoknak.

A következő versszakban a "mosolygok, mintha hallanám", "keserű, szelíd ajkam szögletére" és a "csurgat majd a Hold" kifejezések általános érzelmeket és tapasztalatokat jelenítenek meg, amelyeket a természeti környezet hatására élünk meg. Például a holdfény és a természet nyugtató hatása a modern pszichológiai kutatások tárgya lehet.

A vers utolsó sorai, a "hitet talál a kétkedő Tamás, új tízparancsról álmodozik Mózes" utalnak az emberi hit és hitetlenség témájára, amelyek mind a vallástudomány és a pszichológia tárgykörébe tartoznak.

Összességében tehát a vers számos olyan elemet és témát tartalmaz, amelyek kapcsolatba hozhatóak a mai természettudományos felfedezésekkel és az emberi tapasztalatokkal.

A Dsida Jenő által írt "Kitéve" című vers teológiai szempontból is értelmezhető. A verse vallásos és spirituális elemeket is felvonultat, amelyeket a bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika nézőpontokból is vizsgálhatunk.

A vers első soraiban a költő elkeseredetten állítja, hogy már nincs más megoldás számára, mint a nyugalmas folyó partján feküdni. Ez a kép a bibliai segítségért való vágyakozást fejezi ki, amelyben az ember a megoldást egy külső, természeti erőben keresi.

A második versszakban a költő elmerül a természetben zajló élet hangjaiban, elszakadva a világi játékoktól. Ez utalhat arra, hogy a természetben megtalálja a lelki nyugalmat és harmóniát, és találkozik a transzcendenciával, ami nagyon fontos a teológiai vizsgálódás szempontjából.

A következő versszakban a költő sötét álmáról beszél, amely testén pólyaként van jelen. Ez a kép egy új ószövetségi jelkép lehet, mely az újjászületést jelképezi, és rámutat az ember kapcsolatára Isten által teremtett világgal.

A következő versszakban a költő a csillagokat és a sellő-hadat említi, amelyek a folyón járnak. Ez a kép arra utalhat, hogy a természet jelenségei Isten általi művek, és az ember Isten jelenlétét tapasztalhatja meg ezeken keresztül.

A vers folytatásában a fáraó lánya megjelenik, és ébreszti, bubusgatja, csókolja és dalolja a költőt. Ez az isteni gondviselésről szól, amely megszólítja a hívőt, hogy közelebb kerüljön Istenhez.

A következő versszakban a költő a Hold csókjairól beszél, amelyeket a keserű és szelíd ajkain érzékel. Ez a kép a lelki békét, vigasztalást és egyfajta misztikus kapcsolatot jelképezi.

A vers befejező sorában a hitetlen Tamásról és az Új tízparancsolatról álmodozó Mózesről beszél. Ez az utolsó két sor arra utal, hogy a hitetlenségből is lehet hitre találni, és hogy Isten mindig új lehetőségeket és útmutatást ad az embereknek a kapcsolatuk erősítésére.

A verse tehát teológiai szempontból a hívő ember személyes kapcsolatát és kitartását Isten iránt mutatja be, valamint azt, hogy a természet és az élet mindig lehetőséget ad az Istennel való találkozásra. A bibliai szimbólumok, a patrisztika és a skolasztika tanításai is áthatják a verset, amelyek hozzájárulnak a mélyebb teológiai értelmezéshez.

Dsida Jenő "Kitéve" című versének irodalomtudományi elemzése az alábbi szempontok szerint történhet:

1. Tematika: A vers fő témáját a nyugalom keresése és elérésének vágya jelenti. A folyópart nyugalmát, a vízcsobogás és a sás zizegése által keltett hangulatot a költő folyamatosan hangsúlyozza. Ezen túlmenően a vers egyéb motívumokat is tartalmaz, mint például az álmok, a csillagok, a sellők, a fáraó lánya és a Hold, amelyek további rétegeket adnak a műnek.

2. Formai megoldások: A vers 3 darab hétneves, szabadvers sorból áll, amelyekben az rímek hiányoznak. Ez a forma szabad mozgásteret ad a költőnek a gondolatok és hangulatok kifejezésére. A szótagszám és ritmus változatos, ami hozzájárul a vers lendületességéhez.

3. Nyelvi megoldások: Az egyszerű nyelvezet és a kötetlen szerkezet a lírai hangvétel kialakítását szolgálja. Az oximoronok és képzavarok a játékosság és a megtörtség, a valóság és az álomszerűség közötti kontrasztot erősítik. A szimbólumok (folyó, sás, hold, stb.) és a hasonlatok vizualitással töltik meg a verset.

4. Alkotói kontextus: Dsida Jenő, a 20. század közepén élt magyar költő volt. Ő is részt vett a Nyugat körében zajló irodalmi mozgalomban, és a "Kitéve" is ebben az időben keletkezett. A vers központi témája és lírai hangvétele egyaránt kapcsolható a kortársakhoz, mint például Ady Endre és Babits Mihály, akik szintén foglalkoztak az élet, a halál, az álmodás és a nyugalom kérdéseivel.

5. Nemzetközi összefüggések: A versnek több olyan motívuma van, amely felhasználása és kezelése alapján külföldi szépirodalmi kapcsolatok figyelhetők meg. Például a folyó és víz motívuma, amelyhez hasonló található az angol romantikus költészeti hagyományban is. A latein alapú kifejezések és az ószövetségi motívumok viszont jelzik a versírók klasszikus és bibliai irodalomhoz való viszonyát.

6. Stílus és hangulat: Dsida Jenő verse lírai, reflektív stílusban íródott, a költői én visszahúzódó, álmodozó hangulatot kelt. A hangvételben jellegzetes az intimitás, az érzelmi többlet és a vágyakozás.

7. Interpretációk és értelmezések: A vers nyitott a többféle értelmezésre, és sokrétűen elemezhető. Lehet szembesíteni a költő életútjával, pszichológiai és filozófiai összefüggésekkel, valamint a vallásos és mitikus háttérrel. Ezen túlmenően, a motivikus elemek és a szövegi részletek egyaránt kiindulópontot adhatnak más irodalmi művekkel való párhuzamokra.