Az ökör ismeri az ő gazdáját,
a szamár is tudja jászla urát,
csak te, Izrael,
nem ismered föl a te Uradat.
Pedig hajnalodik kelet felől.
A mérhetetlen fény és árnyék
itt áll jobbom felől
s vezeti vérembe mártott tollamat.
A siralmak völgyében nyüzsgő tömeg.
A vakok látni akarnak,
a süketek hallani
s a poklosok szája gyógyulásért vonaglik.
Arcom patakzó könnyét
a felkelő nap üstöke letörli
s az elnémult sokaság fölött
a lángrahasadt egekbe kiáltok:
Adonai, tégy csodát!
1928
A Dsida Jenő által írt "Könyörgés csodáért" című vers egy vallásos tematikájú költemény, amely a hittel való kapcsolat és az isteni csodák iránti vágy kifejezésére törekszik. Az alábbi elemzésben a vers verselési szerkezetét, nyelvi és képi megjelenítéseit, valamint a kontextusba helyezését vizsgáljuk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers az első négy sorban a háziállatokhoz hasonlítja az emberiséget, hogy rámutasson arra, mennyire elidegenedett az emberek kapcsolata az Istennel. Ez jellemző a magyar irodalomra, amelyben több vallási és misztikus elem is megjelenik, olyan írók munkáiban, mint Kodolányi János és Ady Endre.
A következő négy sorban a költő a földi világtól elválasztó határra utal, amely mögött az isteni jelenlét várakozik. A keleti irány, amelyből a hajnalra utal, a spirituális megvilágosodást és az isteni irányítást jelképezi. Ez az elem a világ különböző irodalmi hagyományaiban is előfordul, például a keleti vallások spirituális irodalmában és a nyugati irodalomban is, ahol a keleti filozófia és vallásosság hatására jött létre a transzcendentális irodalom.
A következő négy sorban a költő a szenvedők és hibásak tömegét ábrázolja, akik a csodáért imádkoznak. Ez a kép az emberi szenvedésre, a vágyakozásra és a reményre fókuszál, ami gyakran jelenik meg a vallási irodalomban, mint például Dantes Paradicsomában vagy Milton Az elveszett paradicsomban.
Az utolsó két sorban a költő az isteni beavatkozást kéri, csodát vár. Ez a könyörgés és a vágyakozás több irodalmi műben is megjelenik, például a Bibliában és a világirodalomban is, olyan művekben, mint Fjodor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésben vagy Albert Camus A járványban.
"Könyörgés csodáért" Dsida Jenő részéről egy olyan vers, amely vallási és misztikus témával foglalkozik. A vers minden lehetséges összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban, ahol a vallás, a misztika és az Istennel való kapcsolat feldolgozása és ábrázolása gyakran előfordul.
A vers természettudományos szempontból elemezve azt figyelhetjük meg, hogy Dsida Jenő a természeti jelenségekkel és az emberi érzékszervekkel kapcsolatos témákat használja a költeményben.
Az első sorban találkozunk az ökörrel és a szamárral, amelyekről megemlíti, hogy ismerik a gazdáikat és jászlaikat. Ez a sor arra utalhat, hogy az állatoknak is megvannak a maguk természetes ösztöneik és érzékelésük, ami lehetőséget nyújt nekik, hogy felismerjék és megértsék a környezetükben levő dolgokat. Ez összefüggésbe hozható a modern etológia és állati viselkedéstudomány kutatásaival, amelyek azt vizsgálják, hogy az állatok hogyan reagálnak a környezeti ingerekre és hogyan érzékelik a világot.
A vers második részében a költő említi a kelet felől hajnalodó fényt és árnyékot, amely a jobb oldalán állva vezeti tollát. Ez azért fontos, mert a legújabb kutatások rávilágítanak arra, hogy az emberi agy és érzékszervek hogyan érzékelik és feldolgozzák a fényt és az árnyékot. Ezek a felfedezések segítenek megérteni, hogyan működik az emberi látás és hogyan alakul ki az agyban a képanyag, amelyet a toll vezetéséhez használ a költő.
A vers harmadik részében a költő a "siralmak völgyében nyüzsgő tömeg" és a különböző érzékszervi hiányosságokkal élő emberek utal. Megemlíti, hogy a vakok látni akarnak, a süketek hallani és a betegek pedig gyógyulást várnak. Ez összefüggésbe hozható a modern orvostudomány és kutatásokkal, amelyek az érzékszervi hiányosságok továbbfejlesztését és gyógyulását célozzák. Ide tartozik például a támasztott érzékszervek protézis vagy működési zavaraik korrekciója.
A vers utolsó részében a költő maga is csodát kér, amikor azt kiáltja, hogy "Adonai, tégy csodát!". Ez összekapcsolható a vallással és a természettudományban egyre fontosabbá váló transzcendens dimenzióval, ahol a modern tudomány is egyre inkább ráébred arra, hogy az emberi érzékelés és a világ felfogása túlmutat az anyagi világ határain. Így a költő a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésben megemlíti a csodát, ami arra utal, hogy a természettudomány nem zárja ki a csodák és a transzcendencia lehetőségét.
Összességében láthatjuk, hogy a vers számos olyan témát érint, amelyek kapcsolatban állnak a mai természettudománnyal és kutatási területeivel. Ezek közül a témák közül néhány a természetes érzékelés, az állatok viselkedése, a látás és az agyműködés, az érzékszervi hiányosságok kezelése és a transzcendencia.
A költemény teológiai szempontból megfogalmazza az emberi lélek vágyakozását Isten csodája, jelenléte iránt. A vers első sorai az Örként és Szamárként jellemzett állatok ismeretét és elismerését említik, azzal az ellentétben, hogy Izrael, azaz Isten népe nem ismeri fel a saját Uradat. Ezzel arra utal, hogy az embernek van képessége az istenismeretre, de mégis sokszor nem tudja elismerni és elfogadni Isten vezetését az életében.
A vers második része azt sugallja, hogy az ember számára hajnali idők járnak, amikor az Istentől kapott vezetői fény és sötétség egyaránt a jobb oldaláról érkezik, és ez irányítja az általa írt szavakat. Ez arra utal, hogy Isten jelenléte egyben az alkotói, szellemi ihlet személyében is megjelenik az ember életében.
A következő rész arról beszél, hogy sokan vannak a szenvedéssel, siralommal, betegséggel teli völgyben, akik vágyakoznak a gyógyulásra és a csodákra. Ez összefüggésbe hozható a bibliatudományi szemponttal, amelyben számos elbeszélés található a Biblia lapjain, amikor Isten meggyógyított betegeket, vakokat, megszabadított démonoktól. Ezek a történetek bizonyítékként szolgálnak arra, hogy Isten lát és hallja a szükséget szenvedőket, és képes csodákat tenni.
A költemény utolsó része az elnyomott és szenvedő tömeg miatt zajlik, és azt sugallja, hogy a költő imádkozik Vele patakzó könnyével, és a felkelő nap üstökével letörli könnyeit. Ez az ima azt fejezi ki, hogy a költő megtapasztalta a szenvedést és a fájdalmat, de mégis reménykedik az Isteni beavatkozásban és a csodákban.
Ami a patrisztikus és skolasztikus nézőpontokkal való összefüggéseket illeti, a patrisztika korszakában nagy hangsúlyt fektettek az Isten imádatára és a hit szerepére az ember életében. Ez a vers is ezt a nézőpontot tükrözi, amikor azt állítja, hogy az emberek nem ismerik fel Isten jelenlétét és vezetését az életükben. A skolasztikus filozófia arra törekedett, hogy a hitet és az észszerűséget összeegyeztessen, és azt kutatta, hogy milyen logikai érvekkel lehet igazolni az Istent. Ebben a versben is lehet látni ennek a törekvésnek a nyomait, amikor a költő azt kérdi, hogy az emberek miért nem ismerik fel Isten jelenlétét és nem vágyakoznak csodákra.
Az összefüggések mellett egyéb teológiai megközelítések is felmerülhetnek, például az emberi szabad akarat szerepe az istenismeretben és az Isteni csodákban való hitben. Ezen kívül az is megfontolandó, hogy a versben megjelenő "Adonai, tégy csodát!" kiáltás milyen várakozást, reményt ébreszthet a hívőben az Isteni csodákban való hitben.
Összességében a vers teológiai megközelítésű, amely az emberi lélek vágyakozását és az Isteni csodák iránti igényét fejezi ki. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika megközelítéseken keresztül további összefüggéseket és gondolatokat lehet kirajzolni a vers értelmezéséhez.