Bábel
újra-épülő, szörnyeteg
tornya sötéten áll fel.
Százan
hordják a követ, vasat, márványt,
gőgös, nagyzajú lázban.
Görbe
ásóval őszi udvaron
jeleket írok körbe.
Reszket
az est a tölgyek sudarán,
amikor ásni kezdek.
Mások
minél nagyobb tornyot emelnek,
annál mélyebbre ások.
A vers teológiai szempontból úgy értelmezhető, mint az ember törekvése a magasba, a tökély felé való elmozdulás, amely azonban a bűnbeesés miatt veszélyeket is rejt magában. Az első sorokban a Bábel toronyhoz hasonlítják az épülő világot, amely a gőgös és nagyzajú tevékenységekben mutatkozik meg. Itt megjelenik a Bibliátudomány, amely a Bibliának a történetét, üzenetét és hatását tanulmányozza. Az építők százan vannak, akik a követ, vasat és márványt hozzák, ezáltal azt a keresést jelképezik, hogy az ember anyagi és világi javakat használva próbálja megvalósítani törekvéseit.
A további sorokban a versben a költő, aki Dsida Jenő, tudatosan kiszakad az építkezők közül és a görbe ásóval jeleket ír a őszi udvaron. Ez a rész utalhat a patrisztikára, vagyis a korai keresztény apologetikára és teológiára, amelyek az egyházatyák munkáit tanulmányozzák. A jelképek írása pedig lehetőséget ad a teológiai pontosításokra és a hit mélyebb megértésére.
Az est és a tölgyek sudarának rezdülése pedig a természet és a teremtés szépségét és erőteljes jelenlétét sugallja. Az ásás kezdete pedig a skolasztikára utalhat, amely a középkori filozófia és teológia irányzatát jelenti. Az ásás a tudományos kutatásra és a mélyebb megértésre utal, amellyel az ember igyekszik még mélyebb és átfogóbb tudásra szert tenni.
Végül a vers hangsúlyozza, hogy minél nagyobb tornyot próbálnak emelni az emberek, annál mélyebbre ás az ember. Ez azt jelzi, hogy az emberi erőfeszítéseinek határai vannak, és hogy a valódi tökéletesség csak Istenben található meg. Ez visszautal a teológiai tanításokra és arra, hogy az emberi törekvések végtelenül kifulladnak, ha nincsenek Istenhez, az igazsághoz és a végső célhoz kapcsolódva.
A vers első sorában található "Bábel" szó utalhat a Bábel tornyára, amely a Bibliában található történet szerint a világ első vára volt, amelyet az emberek építettek. A város és a torony építése a technológiai fejlődésre és a mérnöki tudásra utalhat, amelyek az emberi civilizáció korai fejlődésével jártak együtt. A mai természettudomány legfrissebb felfedezései lehetnek például az építőiparban alkalmazott új anyagok vagy technológiák, amelyek lehetővé teszik a magasabb és tartósabb építményeket.
A versben szereplő emberek, akik "hordják a követ, vasat, márványt", és "százban hordják" ezeket az anyagokat, utalhatnak a modern építőiparra és az építőmérnökökre, akik megtervezik és megépítik a struktúrákat. Az "újra-épülő" jelző pedig arra utalhat, hogy az emberek folyamatosan építenek és fejlesztenek újabb és jobb épületeket, technológiákat.
A versben szereplő "görbe ásóval őszi udvaron jeleket írok körbe" sor arra utalhat, hogy az emberi társadalom, a technológia és a természet összekapcsolása révén újabb és újabb felfedezéseket, ismereteket szerezhetünk a világról és annak működéséről. Ez az információ lehetővé teszi számunkra, hogy mélyebb képet kapjunk a természetről és annak törvényszerűségeiről, és lehetőséget ad a fejlődésre és a haladásra.
Az "est a tölgyek sudarán" sorban megjelenő kép arra utalhat, hogy a világ és az emberi tevékenység összekapcsolódása mögött szorosan követi egymást az évszakok változása, az idő múlása és a természet kiegyensúlyozott működése. Az "amikor ásni kezdek" utalhat arra, hogy a természettudományos kutatás és felfedezés az emberi tevékenység eredménye, és az ember azon törekvése, hogy jobban megismerje és megértse a környezetét.
A vers utolsó soraiban az "annál mélyebbre ások" kifejezés a felfedezések folytatására utalhat. Ahogy az emberek ásni kezdenek egyre nagyobb és mélyebb tornyokat, úgy válnak képesek egyre mélyebb és részletesebb ismeretek megszerzésére a természetről és annak működéséről. Ez pedig összefüggésbe hozható a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és fejlődésével, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy egyre mélyebb és alaposabb tudást szerezzünk a világról és a természet törvényeiről.
A vers az irodalomtudomány szempontjából több összefüggést is felvet. Először is, érdemes megvizsgálni a magyar irodalmi hagyományokhoz való kapcsolódást. Dsida Jenő a századforduló utáni időszakban élt és alkotott, ami a modernizmusnak nevezett irányzat kibontakozása idejére esik. Az "újra-épülő, szörnyeteg tornya" motívum az építkezés, az újjáépítés állandó képe az irodalmunkban. Ez rámutathat a korabeli Magyarország átalakulására, a modernizációra való törekvésre, a városok gyors fejlődésére és az építőmunkálatok intenzitására. Ez a motívum továbbá a XX. század eleji avantgárd, absztrakt irányzatokkal is összefüggésbe hozható, ahol a formai kísérletezés és a radikális megújulás hangsúlyos volt.
Ebben a versben a túlzottan nagy tornyok építése és az ásás motívuma is jelen van. Ezek az elemek az emelkedett énábrázolást, a nagyzágást, a hatalomvágyat és az emberiség önteltségét tükrözhetik. Ugyanakkor az ásás, amely egyre mélyebbre halad, az elmélyülésre, az önmagunk felfedezésére, illetve az élet rejtett valóságainak megismerésére utalhat. Ebben az értelemben a vers a spiritualitást és a filozófiát is érinti.
A nemzetközi szépirodalomban is találkozhatunk hasonló motívumokkal. Például, a Bibliát idéző "Bábel tornya" motívum a Biblia aktiv szimbóluma, amely kifejezi az emberi arroganciát és kommunikációs zavart. A "szörnyeteg tornya" és az építkezés képe emlékeztethet J.R.R. Tolkien Hobbittól egész A Gyűrűk Ura trilógiájáig elterjedt fantasy irodalmára, aki gyakran használt hasonló motívumokat a történeteiben, és az építkezés metaforáját alkalmazta az emberi hatalomvágy és a történelem témáinak kifejezésére.
A "Reszket az est a tölgyek sudarán" sor tűnhet ismerősnek a természetlírában, hiszen az őszi hangulat és a rezignáció gyakori témák a lírában. Ugyanakkor az "ásni kezdek" rész képes intenzívebb életre utalni, a földbe való behatolás pedig talajoztatási motívumnak is tekinthető, amelyet számos lírikus alkalmazott a verseiben.
Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a verset a maga teljességében kell értelmezni, hiszen a líra a szubjektív érzések, hangulatok, gondolatok kifejezéséről szól. könnyen alkalmas lehet arra, hogy a befogadóban személyes és szubjektív élményeket és gondolatokat is felidézzen.