Mitől lettél oly idegen, barátom,
oly távoli és meg nem fogható,
oly távoli és kísérteties?
Sok-sok parányi hétköznapiságod,
dohánytól sárga ujjaid, melyek
játékosan az asztalon doboltak,
telt ajkaid, melyek kis félkörű
homályt hagytak a pohár peremén,
nyírt bajszod, melyre tréfásan fagyott
téli reggel a bolyhos zuzmara,
szürke szemed kissé kunkorodó
pillaszőrei, melyek huncutul
rebbentek meg a sakktábla fölött,
ha rosszul léptem s egy-egy tisztemet
letaroltad, jóízű kacagásod,
nyujtózkodásod, kéjes ásitásod,
ezernyi apró hétköznapiságod
mitől kaptak oly hallatlan tekintélyt,
lenyűgöző és fenséges vonást,
hogy már a puszta képzeletre is
feszes vigyázz-ban áll a lelkem és
csöndben borzong és némán tiszteleg?

Ó, vettem észre már hasonlatos
átváltozást közönséges, szelíd
tárgyakon is: a kerti asztalon,
a kéményen, a házunk födelén,
a fákon és a nyári bokrokon
és mindenféle egyéb dolgokon.
Nappal, mikor napfényben fürdenek,
a megszokott, józan világitás
világában, oly meghitt ismerősök,
mosolygósak és engedelmesek,
unalmasak és alázatosak,
mint a napok egyforma, szürke rendje,
a szorzótábla száraz logikája,
a reggel, délelőtt és délután.
Ám éjenként, ha nedves suhogással
a reszkető, hideg, ezüstfehér
holdfény esőzik rájuk: növekednek,
növekednek és egyre növekednek,
valamely ismeretlen őserő
költözködik beléjük, imbolyognak
hallgatagon, puhán, rejtelmesen,
titokzatos, ember-nem járt világnak
megfoghatatlan törvénye szerint.
S égigérő kísértet lesz a fákból,
egymással suttogó és egyetértő
szellemlények a fürtös orgonákból,
a háztető félelmek tánchelye,
a kémény furcsán fölfelé mutat
valami láthatatlan nagy titokra,
figyelmeztetve s hallgatásra intve
s ha elhaladsz az asztal és a szék
mellett, vigyázva, lopva visszanézel:
nem indul-e utánad nesztelen,
gonosz szándékkal - s csend van, iszonyú,
dermedt és őrjítő csend mindenütt
és jól tudod, hogy titkot rejtegetnek
minden tárgyak és minden létezők
s a holdfényben mindennek titka van
és mind tudják az egymás titkait,
csak te nem érted, te nem értheted
ó, lelkem, aki lassan elhaladsz
e reszkető és zajtalan világ
idegen, szörnyű fensége előtt,
feszes léptekkel, félig eszelősen
és jobbra-balra némán tisztelegsz.

Ottkünn fehéren tűz, ragyog a hold,
tárt ablakomon át szobámba lát;
míg én - az élet és a nap fia, -
ülök meg-megreccsenő bútorok közt
és homlokomat símogatva tízszer,
húszszor is elismétlem csöndesen,
roppant csöndesen, hitetlenkedőn
és mosolyogva ezt az egyszerű
kis mondatot, hogy: - Meghaltál, bizony,
egy éve már, hogy meghaltál, barátom.

Elemzések

A vers teológiai szempontból azt az átmenetet mutatja be, ami a hétköznapi tárgyak és jelenségek szigorúsága és az azokkal való szembenállás között történik. Az első részben a költő leírja, hogy a barát hétköznapi tulajdonságai miatt ismerős és megszokott számára. Azonban éjszaka, a holdfényben ezek a tárgyak és jelenségek megváltoznak, és valami titokzatos, meghatározhatatlan erőt fedez fel bennük. Ez a változás és transzcendencia a teológiában a szentség jelenségére utalhat. A hétköznapiság általában szigorú és racionális, míg a szentségben a hétköznapi dolgok egyfajta titkos, fenséges jelentést nyernek.

A bibliatudomány ezt a verset a sárga ujjakkal, dohányozással és nyújtózkodással kapcsolhatja össze. Például a Biblia is beszél a bűnről és bűntudatról, ami elidegenít minket Istentől és tesz bennünket a világtól. A sárga ujjak és dohányzás ezeknek a bűnös cselekedeteknek a jelei lehetnek. Az önmegadás és az önzetlenség, amit a nyújtózkodás jelent, pedig a megtérés és az átadás motívuma lehet.

A patrisztika szempontjából a versben leírt transzcendencia és az ember szívében meglévő vágy a Teremtővel való találkozásra rámutathat a lelki fejlődésre és a test és lélek közötti kapcsolatra. A hétköznapi tárgyak és jelenségek hirtelen fenségesvé válása az emberi tapasztalatokat általánosuló szimbólumrendszerbe illeszkedik, és a Teremtővel való kapcsolatot kereső emberi vágyat jeleníti meg.

A skolasztika nézőpontjában a vers az intellektuális megközelítéssel szállna szembe. A hétköznapi tárgyak megváltozása a transcendentális tapasztalatból ered, és nem csak az emberi észlelés miatt történik. Ezért a skolasztika azt állítaná, hogy nem a tárgyak változnak, hanem az emberi tapasztalatunkban rejlik a változás.

Egy másik megközelítés lehet a szimbolikus értelmezés. A versekben leírt tranzitórius tárgyak és jelenségek a múlandóságra és az idő múlására utalnak. A nap és a hold az idő jelképei, míg a hétköznapi tárgyak a múlandóság és a változás jelképeként jelennek meg. Ezek a szimbólumok a letűnés és az elmúlás témáihoz kapcsolódnak, ami teológiai szempontból a halállal és az örök élet reményével is összekapcsolható.

Összességében, a verse teológiailag a hétköznapi dolgok átalakulását és transzcendenciáját mutatja be a szentség és az emelkedett spirituális tapasztalat fogalmával. Az idő múlásától kezdve a transzcendens élményig, a vers különböző teológiai perspektívákban értelmezhető.

A vers alapvetően a természeti jelenségek és a hétköznapi tárgyak átváltozását, misztikus vonatkozásukat vizsgálja. A modern természettudományos felfedezésekkel összefüggésben érdekes megfigyeléseket tehetünk az alábbiak szerint:

1. Nap és Hold: A vers alapmotívuma a Nap és a Hold, melyek ismerősek és mindennapjaink részévé váltak. A Nap és a Hold mindig is különleges és misztikus vonatkoztatásokkal bírtak, és előtérbe helyezését az asztrofizika és az asztrokémia kapcsolódó kutatási területei is megerősítik. Az új kutatások során arra törekszenek, hogy megértsék a Nap és a Hold működésének alapjait, valamint hogy meghatározzák ezek hatását a Földre és az emberi életre.

2. Misztikus változás: A versben a hétköznapi tárgyak és jelenségek átváltozása misztikusnak és titokzatosnak írható le. Az új természettudományos felfedezések során ismerünk olyan természeti jelenségeket, amelyeknek látható vagy rejtett okai vannak, de nem teljes mértékben értjük a folyamatokat. Például az áramlások bonyolultsága vagy az időjárási változások még mindig sok kérdést felvetnek a kutatók számára.

3. Rejtett erők: A versben megjelenik az a gondolat, hogy az éjjelente ráhulló holdfény hatására az objektumok "növekednek" és valamilyen rejtett erő, lehet ez természeti vagy emberi eredetű, beköltözik beléjük. Ez a megfigyelés kapcsolódik a modern kvantumfizikához vagy a természeti energiák kevésbé ismert hatásaira, amelyek még mindig aktív kutatási terület. Az őserők, amelyek a dolgok és jelenségek mögött rejlenek, még nem teljesen érthetők.

4. Titkok és összefüggések: A versben a tárgyak és az élet jelenségei misztikus titkokkal vannak átitatva. Ez a jelenség tágabb értelemben kapcsolódik az emberi tudás határainak korlátozásához is. A modern természettudományban a kutatók folyamatosan dolgoznak azon, hogy újabb összefüggéseket fedezzenek fel a világban, és megértsék a kevésbé ismert jelenségeket.

5. A tudatlanság és a csodálat: A vers végén az emberi lélek leírása ad egy mélyebb szempontot. Az ember létünk alatt azt tapasztalja, hogy még mindig rengeteg dolog van, amit nem értünk vagy nem tudunk megmagyarázni. Az ismeretlen - legyen az a természet vagy az emberi gondolkodás - megőriz egy titkokkal teli misztikus vonást, ami csodálatot vált ki a lélekből.

Összefoglalva, a vers misztikus hangulata és a természeti jelenségek átfogó ábrázolása kapcsolatba hozható a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel. Az emberi tudás határairól, az ember által még nem teljesen megérthető jelenségekről és rejtett erőkről szólnak, amelyekkel kapcsolatban a kutatók további eredményeket remélnek a jövőben.

A vers elemzése az irodalomtudomány szempontjából a következőkön alapulhat:

1. Verselemzés:
- Struktúra: A vers két összekapcsolódó részből áll, amelyek azonos képi elemeket és hangulatot használnak. Az első rész leírja a barát részleteit és hétköznapi tulajdonságait, míg a második rész a tárgyak transzcendens szerepét elemzi.
- Rím és ritmus: A versben szereplő sorok rímeltek és időnként hasonló ritmussal rendelkeznek, ami segíti a vers folyamatosságát és hangulatát.

2. Képek és metaforák:
- Nap és hold: A nap és a hold motívuma a versben az érzelmi és transzcendens dimenziókat jelképezi. A nap a hétköznapi, ismerős természeti tárgyakhoz és tulajdonságokhoz kapcsolódik, míg a hold misztikus és titokzatos elemeket hordoz.
- Tárgyak: A hétköznapi tárgyak, mint a kerti asztal, a kémény vagy a háztető, a versben metaforikus jelentést kapnak, amikor a holdfényben változásukat és rejtett titkaikat fedik fel.

3. Stílus és nyelvezet:
- Mély érzelmek: A versben a lírai én kifejezi a szeretetét, tiszteletét és meghökkenését a barátja iránt, amint átváltozik a holdfény hatására. Ez az érzelmi tónus adja a vers hangulatát.
- Képzőművészeti elemek: A versben gyakran használnak képzőművészeti elemeket, mint például a színek, a formák vagy a textúrák leírását. Ez erősíti a vizuális hatást és a szöveg festőiségiét.

4. Tematika:
- Identitás és transzcendencia: A versben megjelennek az identitás és a transzcendencia témái, amelyek a hétköznapi tárgyak átváltozásából és misztikus vonásukból fakadnak.
- Ember és természet kapcsolata: A versben felfedezhető a természeti elemek (nap, hold, fák) és az emberi személyek közötti kölcsönhatás, ahol az ember reakciója a természet változásaira jelenik meg.

A vers összefüggése a magyar szépirodalomban:
- Dsida Jenő lírájának sajátosságai: A versben megfigyelhető Dsida Jenő lírai stílusa, amely jellemzően érzéseket, természeti elemeket és hétköznapi tárgyakat kapcsol össze.
- Modernisták hatása: A versben észrevehető a modernista irodalom hatása, ahol a hétköznapi tárgyakat és a természeti elemeket a szimbólumok és metaforák világával helyezik kapcsolatba.

A vers összefüggése a nemzetközi szépirodalomban:
- Szimbolista hatások: A versben a természeti elemek és a mindennapi tárgyak transzcendens jelentést kapnak, ami jellemző az európai szimbolista irodalomra.
- Modernizmus: A versben megmutatkozik a modernista irodalom esztétikai és tartalmi jellegzetessége, ahol a hétköznapi tárgyakat újszerű kontextusba helyezik, és ezáltal új értelmet nyernek.

Összességében ez a vers Dsida Jenő lírai stílusát és a modernista irodalom hatásait mutatja be egy olyan téma körül, ami a hétköznapi és természeti elemek transzcendens átváltozása.