Fekete-kék az éji ég.
Bokrok testőrködnek az útfelen.
A fák megláncolt árnyékai,
mint messzi kutyák, csaholnak.
A világ nagy virágkelyheiben
gyöngyös borként csillog az élet.
Szikár angyalok suhannak:
szivaccsal itatják.
Felvöröslik a hold is az égre,
kisebb, halványabb a tegnapinál.
Kicsi fényt az én szememből is
kiloptak tegnap óta.
Leülök egy kőre az Olajfák hegyén,
könnytelenül, nyugalmasan.
Csak mert nem érdemes úgy sietni
a temető felé.
Dsida Jenő Nocturno című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva több lehetséges összefüggést találhatunk mind a magyar, mind pedig a nemzetközi szépirodalom területén.
1. Tematika:
A versben megjelenik az éjszakai táj, a természet leírása és az élet múlandóságának problémája. Ez a tematika tipikus a romantika és a szimbolizmus korszakára jellemző versekben.
2. Képek és szimbólumok:
A versben több kép és szimbólum is megtalálható. A fekete-kék égi háttér, a bokrok testőrködése és a fák árnyékai képekkel gazdagítják a verset. Az éjszaka, az árnyak és a hold is szimbólumokat rejt magában, amik a múlandóságot és az élet titokzatosságát jelképezik.
3. Stílus:
Dsida Jenő Nocturno című versét a lírai hangvétel jellemzi. Az érzelmes, szubjektív hangnem és az önkifejezés hangsúlyozása a líra műfajának tipikus elemei.
4. Elhelyezkedés a magyar irodalomban:
Dsida Jenő a 20. század elején élt és alkotott. A huszadik század magyar lírikusaiként tartják számon, akik a modernizmus jegyében új keletű versekkel és stíluselemekkel jelentek meg a magyar irodalomban. A Nocturno című versével is hozzájárult a korabeli irodalom fejlődéséhez.
5. Nemzetközi kapcsolatok:
A versben található lírai elemek, a természetleírás és az élet múlandósága nemcsak a magyar irodalomra jellemzők, hanem általában a világirodalomra is. Hasonló témákat és hangnemeket találhatunk például a romantikus vagy szimbolista költészetben. Ezen kívül a lírai önkifejezés és a világ érzékeny megfigyelése szintén jellemző lehet más nemzetek költőire is.
Összességében tehát a Dsida Jenő Nocturno című verse a magyar irodalmon belül a 20. századi lírát képviseli, miközben tematikájában és stílusában is kapcsolódik a romantika és a szimbolizmus védműveihez. Emellett nemzetközi szinten is megtalálhatóak hasonló témájú és stílusú versek.
A Dsida Jenő Nocturno című vers a teológiával is kapcsolatba hozható, különösen a vallásos vagy teológiai élményeket és gondolatokat kifejező versek kategóriájába tartozik. A versben megjelennek az éjjeliség, az ég, a hold, valamint utalás a templomra és a temetőre is, amelyek bibliai és vallási szimbólumok is lehetnek.
A bibliatudomány például az Értekezések a Biblia értelmezésére című művében foglalkozik a bibliai szövegek, történetek és jelképek értelmezésével. A versben megjelenő elemeket a bibliatudomány is megvizsgálná és értelmezési kísérleteket tenne azokkal kapcsolatban. Például az éji ég és az éjszaka sok helyen a bibliai szövegekben Isten iránti bizalom kifejezésére szolgál, a bokrok és fák pedig az élet szimbólumai lehetnek.
A patrisztikus teológia pedig a korai keresztény értelmiségiek, az atyák gondolkodását és tanait vizsgálja. A versben megjelenő angyalok suhanása, illetve a szivaccsal itatás is patrisztikus teológiai elemek lehetnek, amelyek jellemzőek lehetnek az atyák számára is.
A skolasztika pedig a középkori európai teológiai és filozófiai mozgalom, mely a logikai elemzésre és a racionalitásra összpontosított. A versben megjelenő nyugalom és az Olajfák hegyén való ülés is skolasztikus elvekkel kapcsolható össze, hiszen az érvelés és a gondolkodás fókuszában a nyugalom és a csend áll.
Ezen túlmenően, a vers összességében kifejezheti a lélek mélységes elcsendesedését, az elfáradást, a halálhoz való közeledést, a veszteséget vagy az idő múlását. A versben megjelenő vöröslő hold például metaforikusan utalhat az elmúlásra vagy az idő múlására.
Mindezek alapján a Dsida Jenő Nocturno verse teológiai szempontból többféleképpen értelmezhető és kapcsolatba hozható a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival.
A vers természettudományos szempontból is értelmezhető és összekapcsolható a mai természettudomány friss felfedezéseivel. Az első sorban a fekete-kék éjszakai égboltról van szó, ami az exoplaneták felfedezésével kapcsolatban érdekes. Napjainkban folyamatosan felfedeznek új, Földön kívüli bolygókat, amelyeknek az égbolt színeloszlása igen változatos lehet.
A második sorban említett bokrok testőrködése az útfelen szintén érdekes. A modern természettudomány a közösségi viselkedés vizsgálatával foglalkozik, és egyes növényeknek is lehetnek védelmi mechanizmusai vagy kommunikációs rendszerei, amelyek a testőrködéssel összefüggésben lehetnek.
A harmadik sor a fák árnyékairól beszél, melyek hasonlóak a messzi kutyák csaholásához. Az ultrahangos kommunikáció kutatása jelenleg is aktuális és izgalmas terület a természettudományban. Kutatók felfedezték, hogy például bizonyos denevérek ultrahangos hanghullámok segítségével kommunikálnak egymással.
A negyedik bekezdés az élet gyöngyös borként csillogásáról szól. Ez kapcsolható a biolumineszcencia kutatásához, amely az élő szervezetek fénykibocsátásával foglalkozik. A virágok és más élőlények bizonyos részei képesek fényt bocsátani ki, és ez a jelenség a természettudományban mélyebben is vizsgált terület.
Az ötödik bekezdésben a hold vörösödésére utalnak, ami az égboltban előforduló jelenségekre utal. Az optikai és asztrofizikai kutatások számos olyan jelenségre fókuszálnak, mint például az éjféli égbolt színváltozásai vagy a hold különböző fázisai.
Végül, az utolsó bekezdés azt sugallja, hogy az ember nem kell sietni a temető felé, ami egyfajta utalás lehet az élet újraértékelésére és a tudományos haladásra. Az élet és a halál kérdéseivel foglalkozó kutatások, például az élettartam meghosszabbítására irányuló kutatások vagy a betegségek gyógyítására tett előrelépések is részét képezik a természettudomány fejlődésének.