(Zólyomi László)

Tüzes, forró szeszéllyel
meglep és fáj az éjjel.

Búsul a kerti hársfa;
mert nincsen néki társa.

Egy bőregérke csendes,
lágy nesszel, ringva repdes.

Egy távol ablak lomha
vággyal néz ablakomba

s házunk megindul arra
bujkálva, port kavarva

s a házak mind kigyúlt, vak
csókokkal összebújnak

és zúgva sír a hársfa,
mert nincsen néki társa.

Az ég nagy csoda-kékség.
Gyűrött az ágyam és ég.

S a nagy sötét lakásban
nekem sincs senki társam.

1929


Elemzések

A vers számos irodalomtudományi összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az alábbiakban felsorolunk néhányat ezek közül:

1. Magyar irodalom: Dsida Jenő verse az 1920-30-as években íródott, ami egy korszakára jellemző érzéseket és hangulatokat fejez ki. Ilyen hangulatokat találunk Ady Endre és József Attila verseiben is, akik kortársak voltak Dsida Jenővel.

2. Szimbolizmus: A versben megfigyelhető a szimbolizmus hatása, ahol az éjszaka, a hársfa, az ég és az ablak mind metaforikus szerepet kapnak. Az ilyen jelképes elemek a szimbolizmusra jellemzők, és hasonló technikákat használnak a franciák szimbolistái, mint Arthur Rimbaud vagy Paul Verlaine.

3. Romantika: A versben megjelenő természeti elemek és érzelmek romantikus hangulatot sugallnak. Az éj fájdalmas és titokzatos hangulata a romantikus költészet jellemzője, és hasonló elemek találhatók például John Keats vagy Lord Byron verseiben is.

4. Expresszionizmus: A versekben megjelenő érzések és hangulatok intenzitása expresszionista elemekre utal. Az expresszionizmusra jellemző, hogy felszínességek helyett a belső érzelmeket és lelkiállapotokat fejezik ki, és ezeket a külső világot mutató tárgyak és szimbólumok segítségével ábrázolják. Hasonló stilisztikai technikákat használtak az élénk és intenzív expresszionista költők, mint Georg Trakl vagy Gottfried Benn.

5. Modernizmus: A vers egy modernista korszakban íródott, amelyet a kísérletezőség, az újítás és a formai szabályok felbomlása jellemez. A vers szerkezete és ritmusa megtör egy hagyományosan lineáris és következetes formát, amely tipikus az avantgárd költők számára, mint T. S. Eliot vagy Ezra Pound.

Ezek csak néhány lehetséges összefüggés a vers irodalomtudományi elemzése során. Ez azt mutatja, hogy a versek sokféle stilisztikai és tematikai kapcsolatot mutathatnak más szerzők és irodalmi irányzatok műveivel.

A vers alapvetően természeti képek és érzelmek kifejezésére épül, így természettudományos szempontokat nem közvetlenül tartalmaz. Azonban néhány elemmel kapcsolatban felfedezések, jelenségek vagy tudományos ismeretek jutnak az eszünkbe.

A vers az éjszakai természeti környezetben játszódik. Az első sorban említett tüzes, forró szeszéllyel kapcsolatban felmerülhet a globális felmelegedés téma, amely az éghajlatváltozással és a fosszilis energiahordozók elégetésével hozható összefüggésbe.

A kerti hársfa búslakodása és hiánya társnak összevethető az állatok közötti társas viselkedéssel, az egyedeikkel való kötődéssel. Az állatok között gyakori a társas kapcsolatok, párzási viselkedés, valamint az egymás elfogadása és védelme. Ez kapcsolatban állhat az állatok természeti viselkedésével, tanulmányozásával és megértésével.

A versben említett bőregérke repdesése és csendessége elsősorban az éjszakai állatokhoz kapcsolható. Az éjszakai ragadozók lágy repdesése a zajmentes szárnyaknak köszönhetően a modern biológia kutatási területe lehet. Az éjszakai ragadozók repülő mozgásának és elmélyült vizsgálatának lehetősége az állatok sok más tulajdonságának megértését és a biomimetikus tervezést is elősegítheti.

Az ablakból néző távoli személy összeköttetése az ablakban álló személlyel, valamint a házak és azok viszonya az emberi társas interakciókra és közösségekre utalhat. Ez arra emlékeztet, hogy az emberek társas lények, és fontos a kapcsolat és a közösség megteremtése és ápolása. Az emberi társas viselkedés, kommunikáció és társas hálózatok kutatása a szociológia és pszichológia területébe tartozik.

Az ég nagy csoda-kékségének leírása érinti a meteorológiát, amely a légköri jelenségek és azok értelmezésének kutatásával foglalkozik. Az ágynak és az égnek a megemlítése a személyes érzésekkel, hangulattal és hangulatváltozással kapcsolható, amelyeket a tudományos területeken is vizsgálnak, mint például a pszichológia és az érzelmi intelligencia.

A versen keresztülvonuló téma az érzés magányra és hiányra. Ennek tudományosan kutatható aspektusai lehetnek az etológia, amely az állatok viselkedését és érzelmeit tanulmányozza, valamint a pszichológia és a kognitív tudomány, amely az emberi érzelmeket és érzékeléseket vizsgálja.

Összességében, bár a vers maga nem terjed ki részletesen a legfrissebb természettudományos felfedezésekre vagy jelenségekre, bizonyos elemek és képek összekapcsolhatóak a tudomány területeihez és a természetben felfedezett jelenségekkel.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, különösen a bibliai és patrisztikus nézőpontok figyelembe vételével.

Bibliai értelmezés:
- A vers elején megjelenő "tüzes, forró szeszél" az ismertetőjegye az Ószövetségben gyakran jelenlévő Isteni jelenlétnek. Ezt a jelenlétet a "támad" és fájdalmat okoz az éjjel személyében, ami arra utalhat Isten ítéletére vagy prófétai figyelmeztetésre.
- A kerti hársfa, amely búsul, mert nincs társa, az emberi magányt és elidegenedést szimbolizálja, amely gyakran szerepel a Bibliában. Az emberi lélek vágyakozik a kapcsolatra Isten és más emberek között.
- A bőregérke repdesése a természet és az állatvilág békéjére utal, amely a Teremtés könyve szerint Isten jóvoltából született meg. Ez az állapot kontrasztban áll az emberi búsulással.
- Az ablakból néző lomha vággyal az emberi vágyakozást és az emberi kapcsolatokat jelképezi, amelyek gyakran tévútra viszik az embert.
- A házak közelítése és összebújása a közösség, a testvériség és az együttérzés jelképe lehet. Ez az emberi vágy erre az értékre.
- A zúgó hársfa újra megjelenik, hogy kihangsúlyozza a magányosság és a társ nélküliség érzését.
- Az ég csoda-kéksége visszautalhat az Isten magasságára, a transzcendensre. Az ágy gyűrött volta és az ég egyben kiemeli az abszolút szemszöget, az emberi tapasztalat szűkülését a nagy sötét lakásban.
- A vers végén a költő kihangsúlyozza magányosságát és társ nélküliségét, ami számos teológiai kontextusban felmerült téma.

Patrisztikus nézőpont:
- A patrisztikus írók, mint például Szent Ágoston, gyakran beszélnek az emberi vágyról és a társ nélküliségről, mint az Istennel való kapcsolat utáni vágyról. A versben megjelenő vágyak és az emberi kapcsolatok hiánya általában a bűn állapotával van összefüggésben, ami az embert a Teremtőjével való kapcsolatból kizárt állapotba hozza.
- A bőregérke és a hársfa példája a Teremtés könyvének, ahol Isten teremtő szeretetét és törődését látjuk az állatok iránt. Az ember számára a természet és az állatok megbékélése jelzi az eredeti állapotot, amit a bűn és az emberi búsulás zavart meg.
- Az emberi vágyakozás és vággyal való küzdelem fontos téma a patrisztikus gondolkodásban. Az embernek mindig hiányzik valami, és csak Istenben találhatja meg a teljességet és a végső társulást.

Skolasztikus nézőpont:
- A skolasztikus teológia hangsúlyozza a hit és az értelem szerepét a teológiában. A versben megjelenő természeti képek és a vágyak érzelmi dimenzióinak elemzése az értelem és a tudomány szerepét hangsúlyozhatja.
- A skolasztikusok, mint például Aquinói Szent Tamás, a természetrend és a természeti törvények fontosságát hangsúlyozzák. Ez a hátteret adja a versben megjelenő természeti képeknek és a természeti rend fragilitásának. Az emberi vágyak és kapcsolatok zavara a természeti rend zavarára is utalhat.
- A skolasztikus teológia hangsúlyozza az ember szabad akaratát és az emberi választás fontosságát. A versben megjelenő az ember személyes búsulása és egyedülléte az emberi választás és az emberi keresés eredményeként jelenik meg. Az ember választásán keresztül alakul ki kapcsolata Istennel és az emberi közösséggel.