A Dsida Jenő által írt "Nyáresti áhitat" című vers irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
A vers kezdetén megjelenik a "mély varázsa" kifejezés, amely a romantika és a szimbolizmus jegyeit hordozhatja. A romantika az emberi érzelmek megerősítésére és a természet varázsának kiemelésére törekedett, míg a szimbolizmus a megfoghatatlan és misztikus jelentéseket kifejező szimbólumok használatával működött. Ezen kifejezések a magyar irodalom romantikus áramlatait idézhetik.
Az "Ur" megjelenése a versben kétségtelenül vallásos érzelmeket és szálakat hordoz magában. Az isteni jelenlét, az égi hangok, a csodálatos természeti jelenségek mind vallástudományi elemek, amelyek gyakran előfordulnak a vallásos irodalomban, például a Bibliában vagy a misztikus költészetben.
A vers második részében találkozhatunk a rímezésre utaló szavakkal, amelyek a lírai költészet szerkezetére és technikájára utalnak. A zsoltárokban és a klasszikus lírában rendszeresen használták a rímet, és ez az elem jellegzetes lehet a magyar és a nemzetközi szépirodalomban is.
A vers harmadik részében a költő saját tapasztalatáról és érzéseiről beszél, amit úgy fogalmaz meg, hogy "ülök a tiszta csendben, a tiszta küszöbön". Ez a személyes érzet a modernizmus és az avantgárd irodalom jellemzője lehet. Az avantgárd művészek gyakran kifejezték saját élményeiket és érzéseiket a műveikben, és törekedtek arra, hogy kiemeljék az egyéni tapasztalat fontosságát és egyediségét.
A vers végén pedig találkozunk egy tücsökkel, aki "beszél". Ez a természet megjelenítése emberi tulajdonságokkal általában a gyermekirodalomban vagy a szürrealista irodalomban jelenik meg. A gyermekirodalomban a természet szereplőket kap, akik beszélnek és gondolkodnak, míg a szürrealista irodalomban a természetet és az emberek közötti határokat áthidaló álomszerű és csodálatos elemek jellemzőek.
Összességében, a "Nyáresti áhitat" egy olyan vers, amely számos irodalomtudományi összefüggést hordoz magában. A romantika, a szimbolizmus, a vallástudomány, a lírai költészet, a modernizmus, az avantgárd, a gyermekirodalom és a szürrealizmus mind jelen vannak a versben, és hozzájárulnak annak gazdagságához és sokszínűségéhez.