Csillogott aranyfüst-hajad.
Beletűztem egy kis galyat
s lefeküdtem, hol keserü
illatba vont lágy mesefü.
Valami ringató tavon
hevertem, nagy szirom-hadon,
nem tudtam már, de réveteg
voltam és édesen beteg.
A fény muzsikált, majd kevés
üvegpengésü bús csilingelés
zönge-halkan csöppent bele,
mintha aludni kellene...
Csak azt tudom, jó volt: olyan
békésen, olyan komolyan
néztem és vártam, most mi lesz?
Hajamban szellős pici nesz
motoszkált, mintha csodajó
szélben vinne a léghajó
s könnyű lettem habfellegek
vattája, mely le s fellebeg.
Tudtam, lelkem már vetkezik
s mondtam: - Nagyon szeretem őt,
most meghalok lába előtt...
... Hajadban egyre nőtt a galy,
s galy közt csillogott a haj,
nőtt, nőtt, nőtt lomb a Léthe-part
lejtőjén, lassan betakart
s néztem lehúnyt pillámon át
a zöldarany hajtásu fát,
míg homlokom kigyöngyözött,
könnyel, mint nyirkos várfalak
az elítélt rabot - -
Sötét lett és nem láttalak.

1938

Elemzések

A vers legfőbb témája egy nyári kaland, amelyben a költő mesés és álomszerű helyszínen találja magát. A természettudományos szempontból az alábbi elemekre lehet rámutatni:

- A verse elején említett "csillogott aranyfüst-haj" rész természetes lehetőség szerint a költő hajára utal, melyet valószínűleg a napfény arany színére utalva ír le. Ez a megjegyzés azonban kozmetikai termékekkel vagy kémiai eljárásokkal is összefüggésbe hozható, amelyek segítségével az ember módosítja a hajszínét.

- A versben szereplő "ringató tó" lehet egy valós táj vagy egy képzeletbeli helyszín, ahová a költő elkalandozik. Ha a valóság alapján nézzük, akkor a tavak és vizek tanulmányozása a hidrodinamika vagy a hidrogeológia részét képezi. A képzeletbeli tó esetén a költő a természeti környezet és a természet zenéjének szépségét ábrázolja.

- A költő a versben megemlíti a "léghajó" gondolatát, amelyre utalva kifejezi könnyedségét és a széltől való hordozását. Ez kapcsolódhat az aerodinamikához és a légörvények tanulmányozásához.

- A "zöldarany hajtásu fa" megfogalmazás a biológiához és a növénytanhoz kapcsolódhat. A költőnek a fa figyelése közben kicsorduló könnycseppekkel való azonosulása megbújhat az összekapcsolódó ökológiai érzékenységgel.

- A "sötét lett és nem láttalak" sorban a természeti elemek mellett az emberi látás viszonyára lehet gondolni. Ez a sor az optikához, a fény és a szem működéséhez is kapcsolódhat.

Összességében a költő által megfogalmazott mesés és álomszerű környezet a természettudomány számos ágához kapcsolódik. A természettudomány legfrissebb felfedezései és ismeretei pedig segíthetnek megérteni és megmagyarázni azokat a természeti képeket és jelenségeket, amelyek a versben ábrázolásra kerültek.

A vers a magyar líra egyik jelentős alkotása, amelyet Dsida Jenő írt. Az "Nyári kaland" című műben a költő a természet és a szerelmi érzelmek összefonódását ábrázolja. A versben megjelenik egy reális és egy metaforikus szint is.

A vers kezdetén a költő leírja a természet képét: "aranyfüst-hajad" és "keserű illat". Ezzel a természeti képekkel a költő elragadtatottságát fejezi ki, valamint a verse az évszakot is jelzi, ami a nyári időszak. Ez már összekapcsolódik a szerelmi érzelmekkel a következő sorokban, amikor a költő arról beszél, hogy a "ringató tavon" fekszik, és "hever" a "szirom-hadban". Ez a romantikus kép azt sugallja, hogy a költő a szerelmével van együtt, és ezt a szerelmet a természethez kapcsolja.

A versben megjelenik egy vágyakozás a szerelem felé, amikor a költő arról mesél, hogy "Tudtam, lelkem már vetkezik / s mondtam: - Nagyon szeretem őt, / most meghalok lába előtt...". Ebben az idézetben a költő a szerelem és a halál közötti paradoxont állítja fel. Azt is szimbolizálja, hogy a költő minden áron szeretne a szerelme közelében lenni.

A vers sűrűn használ metaforákat és megszemélyesítéseket is. A költő a haját egy "galyt" nevezi, ami további összefüggésre utalhat a versekkel, hiszen a gallyak általában a költészet szimbólumai. A "galy közt csillogott a haj" kifejezés metaforikusan azt jelenti, hogy a költő szerelme és a természet egysége megjelenik a hajnál. A "Léthe-part" kifejezés is metaforikus, és a költő a szerelem állapotát jelképezi vele, amely elveszíti az egyéni identitást, mint az "elítélt rab".

A vers egészében érezhető a romantikus líra hatása, a természet szépségének mély érzelmekre való hatása. A versben megjelenik a vágy, a szerelem, a halál és az átalakulás témája, amelyek gyakori motívumok a romantikus lírában. Az alkotásnak nincs konkrét története vagy szereplői, inkább az érzelmeket és a hangulatot állítja előtérbe.

Az alkotás a saját korában is jelentős volt, és a magyar irodalom modernizmusának egyik kiemelkedő alkotása. Azóta is nagyra értékelik a művészeti és irodalmi kritikusok, és az elmúlt évtizedekben ismét felfedezték és elismerték Dsida Jenő költői tehetségét.

A vers elemzéséhez először is érdemes figyelmet fordítani a versszakok felépítésére és a versenyhangsúlyos versforma használatára. Ez a struktúra és a hangsúlyos ritmus segíti a vers mondanivalójának kiemelését és a hangulat megteremtését.

A vers első sorában található "Csillogott aranyfüst-hajad" kifejezés a kezdetektől utal a személy rejtélyes és gyönyörű megjelenésére. A gondolatot erősíti a második sorban használt "galyat" metafora, amely a szerelmi fájdalom és szenvedély szimbóluma. Ezek az imádott személy gondolatait jelölik, amelyekbe a költő belemerül.

A harmadik sorban található "illatba vont lágy mesefü" kifejezés továbbfejleszti a szerelmes hangulatot és a képzeletbeli helyszín leírását. Ez a sor arra utal, hogy a költő egy álombéli helyzetben találja magát, ahol mesék és valóság keverednek, és egy különleges élményekkel teli világba helyezi magát.

A vers következő részében a költő leírja a nyugalmat és békét, amelyben hagyja magát ringatni. "A fény muzsikált" és "üvegpengésű bús csilingelés" kifejezések a harmónia és a csend képét festik. Ez a rész arra utal, hogy a költő egy olyan helyen találja magát, ahol mindene szellemien és érzelmileg kiegyensúlyozott.

A vers további részében a költő elmondja, hogy valami különleges dolog történik vele. A haja mozog a szellőben, ami a költő belső érzéseit tükrözi. "Tudtam, lelkem már vetkezik / s mondtam: - Nagyon szeretem őt, / most meghalok lába előtt...". Ezek a sorok kifejezik a költő félelmeit és vágyait a szeretett személy iránt.

A vers utolsó részében a költő leírja a látomások elmúlását és a visszatérését a valóságba. A "Sötét lett és nem láttalak" sor kifejezi az elérhetetlen és álomnak tűnő szerelem állapotát, amelyet a költő elhagy.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető. Az illatok, a Léthe-part és a lelkem vetkőzése olyan elemek, amelyek a halál és a megtisztulás állapotára utalnak. A szerelem a menny és a föld közötti kapcsolatot jelenti, és a költő szenvedélye a szerelem iránt a maga isteni jellegét tükrözi.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő ima- és transzcendens elemek, valamint a Léthe-part szimbóluma Krisztus halálára és feltámadására is utalhat. A költő átél valamiféle megtisztulást és megváltást a szerelmi tapasztalatán keresztül.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő haj szimbólum jelentős lehet. A haj hagyományosan női szépség és erő jelképe, és a költőnek a haj megfigyelése és elhelyezése a galyba függőlegesen az isteni rendnek és isteni akaratnak egyfajta elfogadását jelzi.

A skolasztika szempontjából a versben megjelenő álom és valóság közötti határvonal, valamint a test és lélek közötti kapcsolat fontos szerepet játszik. A költő által leírt élmények a belső világára való reflektálás és az emberi tapasztalatok mélyebb megértésére való törekvés. A vers arra készteti a szemlélőt, hogy merüljön el saját belső világában és keresse a valóságot a falak mögött.

Összességében a vers teológiai szempontból az emberi tapasztalatokat és érzelmeket helyezi a vallásos eszmék és képzeteink középpontjába. A szerelmi tapasztalat az isteni érzések és tapasztalatok forrása lehet, és a költő által leírt érzelmek és képek a halál és a megtisztulás spirituális szimbólumait is hordozhatják. A vers egyfajta utazás a valóság és a képzelet határán, és felhív a figyelemre, hogy a költészet és a vallásos hit sok közös elemet oszthat meg.