Öreg költők, ti őszök fiai,
holt idők sírján hervadt koszorúk,
színesek, szépek, szelíd-szomorúk!
Olyan a ti halkuló dalotok,
mint a lebágyadt, őszi napsugár -
Öreg költők, ti őszök fiai.

Mert nem a nap lesz ősszel hidegebb,
hanem a vén föld el-elbotorkázik -
Mert nem a ti szent dalaitok hűlnek,
hanem a lelkek futnak, menekülnek
messze-jövőbe szárnyas paripán, -
Nem dalotok lesz ősszel hidegebb.

Mi repülünk el szárnyas paripánkon:
ében-sörényen szalagos a vágy,
és lázadt vérünk pihenőt se hágy -
Míg láng dalokkal búcsút intünk,
Ősz fejetekre rózsát hintünk,
s rohanunk, szállunk tüzes paripánkon.

1924. augusztus hó 24-én

Elemzések

Az Öreg költők című vers Dsida Jenőtől természettudományos szempontból is érdekes figyelmet kap, mivel számos olyan elemet tartalmaz, amelyek a friss természettudományi felfedezésekhez kapcsolhatók.

A versben található olyan képek és utalások, amelyek a természet jelenségeire utalnak. Az első versszakban például a költő a hervadó koszorúkkal és a szomorú őszi napsugárral hasonlítja össze az öreg költők halkuló dalát. Ezt a képet az újabb természettudományi felfedezésekkel összekapcsolhatjuk. Az őszi napsugárnak például a nap korongjának általában lehűlési tendenciája van, ahogy az évszakok változnak. Ez a hűlési folyamat lehet kapcsolatban a napenergia termelés lassulásával és a természet által átélt változásokkal.

A második versszakban a költő azt mondja, hogy nem a dalok hűlnek el ősszel, hanem a lelkek menekülnek a messze jövőbe. Ez az utalás a tudományos kutatások és a technológiai fejlődés sebességére utalhat. A mai világban a gyors technikai fejlődés folyamatos változásokat eredményez az életünkben, és a költő talán ezt a változást észleli és leírja a versben. Újabb természettudományi felfedezéseknek köszönhetően ma már korlátlan információs hozzáférésünk van, és a lelkek érdeklődve menekülnek a jövőbe, hogy felfedezzék ezeket az új információkat és technológiákat.

A harmadik versszakban a költő azt mondja, hogy a lázadt vérük nem engedi őket pihenni, mivel szárnyas paripán szállnak és repülnek el. Ezt lehet összekapcsolni a modern légiközlekedés technológiájával, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy repülőn utazva teljesítsenek hosszabb távolságokat. A szárnyas paripa tehát utalhat az ember által létrehozott repülőgépekre, amelyek lehetővé teszik a könnyű és gyors utazást.

A vers dátuma, 1924. augusztus 24. is összekapcsolható a természettudományos felfedezésekkel. Ebben az időben számos jelentős felfedezés történt a fizika, a biológia és más tudományterületeken, és az így nyert ismeretek alapozták meg a mai természettudományos mezőket.

Összességében tehát a versben található képek és utalások kapcsolódnak a friss természettudományos felfedezésekhez és a technológia fejlődéséhez, amelyek nagy hatással vannak a mai világra és életünkre.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggést mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

A vers első részében Dsida Jenő az "öreg költők" képzelt hangján keresztül beszél. Az "őszök fiai" kifejezés egyfajta méltóságot, bölcsességet és tapasztalatot sugall. A "holt idők sírján hervadt koszorúk" a múlt költői alkotásaira utal, amelyek már nem élnek, hanem egyfajta emlékként ott nyugszanak.

Ezután a költő a költői dalokra utalva megállapítja, hogy azok "olyan a ti halkuló dalotok, mint a lebágyadt, őszi napsugár". Ez a kép arra utalhat, hogy a költők dalai idővel vesztik energiájukat és hatásukat. Az "ősz" az idő múlását is jelképezi, amikor az energiák elhalványulnak és az alkotások kövületekké válnak.

Majd a vers második részében a költő arról beszél, hogy nem az a nap lesz hidegebb ősszel, hanem a föld "el-elbotorkázik". Ez jelképezheti az emberi lélek botladozó, meginogó természetét. A költő szerint a szent dalok nem hűlnek ki, hanem a lelkek menekülnek és futnak messze-jövőbe. Az idő múlásával az emberek lelkületei felfelé törekednek, távol a jelen problémáitól és a múlt emlékezeteitől.

A vers harmadik részében a költő arról beszél, hogy ők, mint "öreg költők", szárnyas paripákon repülnek. Ez a kép az igazság keresését jelképezi, amit a költők az alkotásaikkal elindítanak. A "szalagos a vágy" a szellemi éhséget fejezi ki, amely soha nem nyugszik meg. A költői alkotások láng dalokkal búcsút intenek, ami a munkájuk elismerését és beteljesülését jelenti. Az ősz fejekre rózsa hintése pedig egyfajta bölcs szellemi örökség átadását jelképezi.

A vers dátuma, 1924. augusztus hó 24-e, a megírás időpontját jelöli. Ebben az időben a patrisztika hatása már megfakult, és a skolasztika éledt újjá. A versben megjelenő bibliai, teológiai és filozófiai elemek rámutatnak a költő érdeklődésére és tudására a keresztény vallásról és a teológiai gondolatokról.

Összességében a vers teológiai szempontból számos utalást és képi megfogalmazást tartalmaz, amelyek kapcsolódnak a bibliatudományhoz, patrisztikához és skolasztikához. Ez a költő szellemi tudásának és mély vallásosságának köszönhető.

Dsida Jenő "Öreg költők" című versében az öregedő költők állnak a középpontban. A vers megjeleníti a korukat és tapasztalataikat, valamint a költők által közvetített érzelmeket.

A vers első soraiban az "öreg költők, ti őszök fiai" kifejezés utal arra, hogy a költészetben régi korok hagyományaival együtt élő költők. Ez lehet egy utalás a magyar irodalom hagyományaira és a klasszikus költőkre, akik hatással voltak Dsida Jenőre. Ugyanakkor nemzetközi kontextusban is lennének hasonlóan öregedő költők, akik a maguk korában is jelentős műveket alkottak.

A versben megjelenő "holt idők sírján hervadt koszorúk" kép metaforikusan utalhat a múlt irodalmi értékeire és a már elhunyt költők örökségére. Ez a költészet hagyományainak tiszteletét és tiszteletadását jelzi. Ezen a ponton a vers magyar irodalmi hagyományokra koncentrál, de ez a kép összekapcsolható más nemzetközi költők örökségével és a költői hagyományokkal is.

A költők dalait a "halkuló dalotok" kifejezéssel írja le, ami finom, gyengéd érzelmekre utal. Ez a lírai hangulat a magyar szépirodalom hagyományaival kapcsolódik, de hasonló érzelmeket és hangulatot közvetítnek más nemzetközi költők versei is.

A versben megjelenik az "ősz", amely a költők korát jelképezi. Az "ősz" és a hozzá kapcsolódó hidegség metaforája egyetemes lehetőséget kínál, amely az emberi élet ciklusaira és az idő múlására utal. Ez az öregedés és múlás motívuma, amely mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban gyakran megjelenik.

A versben megjelennek olyan szavak és képek, mint "szárnyas paripán", "ében-sörényen szalagos a vágy" és "láng dalokkal búcsút intünk". Ezek a képek és szimbólumok az útra, a vágyra és a költészet erejére utalnak. Ezek az elemek a költői inspirációt és az alkotói folyamatot jelenítik meg, amely a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén is közös lehetőségeket kínál.

A vers 1924-ben íródott, ami azt jelenti, hogy a modernizmus korába esik. Ennek figyelembevételével a vers az idő múlására, a hagyományokra és az újításra való reflexióként is értelmezhető. A modernizmus és a modern költészet korszakának jellemzői mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén megjelennek.

Összességében Dsida Jenő "Öreg költők" című verse sok lehetséges összefüggést és kapcsolódási pontot kínál mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A vers a költészet hagyományaival és a költői inspirációval való kapcsolódásról szól, miközben általánosabb értelemben is megjeleníti az emberi élet és a kor múlásának témáit.