Fáradt-szelíden megy a Szépség -
Felette éhes, sunyi vércsék
és csapja az út sárhabarcsa.
Életet lehel fűnek-fának,
de mint hajdan az Ember fiának:
nincs ahová fejét lehajtsa.
Hideg sírással jön az éjjel -
A vándor tekint szerteszéjjel
s veri zord alvók ajtaját.
Köpenyegét, a bús-kopottat
összehúzza és úgy kopogtat
a szívünkön: szabad-e hát?
1926
A vers első négy sora leírja a Szépség jellemzőit. Fáradt-szelíden megy, ami arra utal, hogy a Szépség egyfajta nyugalommal, eleganciával mozog. Ugyanakkor felette éhes, sunyi vércsék is vannak, ami arra utal, hogy a Szépség körül mindig vannak olyanok, akik megpróbálnak beléharapni, megkeseríteni. Az út sárhabarcsa pedig tovább erősíti ezt a képet, hogy a Szépség nehézségekkel, akadályokkal találkozik útja során.
A következő két sor talán a legérdekesebbek a versben. Azt mondja, hogy a Szépség életet lehel fűnek-fának, de nincs ahová fejét lehajtsa. Ez a mondat egy kettősséget mutat. Egyrészt a Szépség ad az élethez, inspirálja a természetet, másrészt viszont maga nincs hová hajtania a fejét, nincs nyugalmi helye. Ez a kettősség jellemző lehet a művészi életre is, ahol a művész alkotásaival inspirálja másokat, de ugyanakkor egyfajta nyugtalanságot, keresgélést érez.
Az utolsó két sor az éjszaka és a vándor motívumát hozza be. Az éjjel hideg sírással jön, ami egyfajta melankóliát és szomorúságot hoz magával. A vándor pedig megjelenik egyfajta útkeresés, keresgélés képében. Ő szerteszéjjel tekint, üti az alvók ajtaját, ami arra utalhat, hogy a vándor hiábavalóan keres valamit, vagy vágyik valamire.
A vers végén azonban van egy fordulat. A köpenyegét összehúzza és úgy kopogtat a szívünkön: szabad-e hát? Ez a kérdés azt a vágyat és igényt fejezi ki, hogy a Szépség szabadon jelenhessen meg az életünkben. A köpenyeg szimbolikus lehet, egyfajta védőburkot képezve a Szépség köré, de ugyanakkor ezzel korlátozva is azt.
A vers 1926-ban született, ami számunkra kontextust adhat. Ebben az időben a világon sok változás történt, amely befolyásolta a művészeteket és a kulturális életet. Az első világháború utáni időszakban sok író és költő volt a társadalom nyugtalanságával és szorongásával, valamint az új koncepciók és irányzatok keresésével. Ezek a motívumok visszaköszönhetnek a versben is.
Összességében a vers a Szépség és a melankólia közti viszonyra és a művészi életre való utalásokra fókuszál. A képek, metaforák és motívumok segítségével a vers az emberi kereséssel, az élet és a művészi alkotás másik oldalával foglalkozik.
A vers alapvető témája a természetben rejlő szépség és az emberi élet viszonya. A természeti képek és szimbólumok, valamint a verselemek összefüggésbe hozhatók a modern természettudomány kutatási eredményeivel.
Az első sorban a "Szépség" személyifikációval jelenik meg, amely egyfajta természeti erőt jelenthet, amely fáradtan, de csendesen halad. Ezt össze lehet kapcsolni a modern ökológiai kutatásokkal, amelyek a természeti szépség megőrzésére és megóvására összpontosítanak.
A "vércsék" kifejezés a ragadozó madarakra utal, amelyek az út körül surranva éhesek. Ez összefüggésbe hozható a modern ornitológia kutatásaival, amelyek felfedezhetik és meghatározhatják a különböző madárfajtákat és életmódjukat.
A "sárhabarcs" kifejezés a természetben felhalmozódó szennyeződésekre utal, amelyeket a CSapadékvíz Elvezetés (CSE) terén elvégzett modern mérnöki kutatások is vizsgálnak és vizsgálnak.
A második versszakban a "Életet lehel fűnek-fának" kifejezés az élet teremtésére való utalás. A modern biológiai kutatások, például az evolúció és a genetika vizsgálják az élet eredetét és a fajok evolúcióját.
A "nincs ahová fejét lehajtsa" rész arra utal, hogy az ember nincs otthon a világban, és úgy érzi, hogy nincs helye. Ez kapcsolódhat a modern ökológiai válsággal foglalkozó kutatásokhoz, amelyek az emberi tevékenység környezeti hatásaira és az otthontalan érzésre összpontosítanak.
A harmadik versszakban az éjszaka hideg sírással érkezik, ami lehetett hivatkozás a hideg éghajlati viszonyokra, amelyeket a modern meteorológia és klímakutatás vizsgál. Az éjszakai eredetikövető érzése is összeegyeztethető az asztrofizikai kutatással, amely a csillagok és az univerzum működését tanulmányozza.
Végül, a versben említett "szívünkön" kifejezés lehet a modern szív- és érrendszer-kutatásokra is utalás, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban megértsük a szív működését és egészségügyi állapotunkat.
Összességében a vers különböző természeti és életképzavarokkal, illetve az emberi lét otthontalanságával foglalkozik, amelyeket lehet összekapcsolni a mai természettudomány számos területével. A versen keresztülhaladva rávilágít arra, hogy mennyire fontos a természeti környezet megőrzése és megóvása, valamint a tudományos kutatások folytatása a világunk jobb megismeréséhez és megértéséhez.
A vers teológiai szempontból azt sugallja, hogy a Szépség fáradt és szenved, amikor eljön hozzánk. Az első sorban található "Fáradt-szelíden megy a Szépség" kifejezés arra utal, hogy Isten a Szépséggel az emberi életet élteti, azonban ez számára megterhelő folyamat. A versben megjelenik az emberi élet nehézsége és szenvedése is, amelyet a "sunyi vércsék" és az "út sárhabarcsa" szimbolizál.
A második versszakban Dsida Jenő a Biblia teremtéstörténetére utal, amikor a Szépség életet lehel a fűnek és fának. Az "Ember fiára" történő utalás az emberi életre és az emberi létezésre utal, azonban itt is hangsúlyozza, hogy nincs hely, ahová a Szépség vagy Isten fejét lehajthatná. Ez arra utal, hogy nincs igazi otthona a világban, és még az emberiség sem tudja befogadni teljesen.
A következő versszakban az éjjel szimbolizálja a sötétséget, a nehéz időket és a szenvedést, amikor Isten nem olyan feltétlenül jelenik meg, mint amire vágyunk. A "zord alvók ajtaját" veri Isten, vagyis a Szépség, azonban nem mindenkinek nyitják ki az ajtaját vagy fogadják be Őt.
A negyedik versszakban a költő a Szépség köpenyegét kifejezésével továbbra is arra utal, hogy Isten a teremtés szépségében és kegyelmességében jelenik meg számunkra. Az "úgy kopogtat a szívünkön" kifejezés pedig azt sugallja, hogy Isten mindig jelen van bennünk, mindig az ajtónk előtt áll és arra vár, hogy beengedjük Őt.
A vers 1926-ban íródott, így a gondolatokra és a kifejezésekre az akkori kor vallási és teológiai szempontjai is hatással lehetettek. A bibliatudomány a Biblia alapos elemzésével és kritikájával foglalkozik, és lehetőség szerint a Szentírás mögött megtalálható tartalomhoz igyekszik hozzáférni. A versben az emberi élet rendezetlenségét és Isten hiányát hangsúlyozza, ami a hamisítatlan emberi tapasztalatot tükrözi.
A patrisztika a keresztény egyház legkorábbi időszakával, az első néhány évszázaddal foglalkozik. Az egyik leggyakrabban hivatkozott tekintély Augustinus, aki a földi vágyak és a spirituális törekvések közötti ellentmondást járta körül. A versben található fáradt-szelíd Szépség és az emberi élet nehézségeinek bemutatása is kapcsolódik az augustinusi tanításokhoz.
A skolasztika a középkori filozófiai és teológiai iskola, amely a megértést és a racionalitást hangsúlyozza a hit és a vallás terén. A versben megjelenő képek és a Szépség fáradtsága megnyithatja a skolasztikus gondolkodást az emberi tapasztalat és a hit közötti kapcsolat és ellentmondás felfedezésére.