Mért van, hogy a szivem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.
Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.
Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak mégegyszer jöjj el!
1923. november hó
A vers természettudományos szempontból vizsgálva több érdekes összefüggést találhatunk a ma legfrissebb természettudományos felfedezésekkel. Elsőként azt láthatjuk, hogy a költő megfigyeléseire építve beszél a gyönyörű nyár haláláról. Ez arra utalhat, hogy a költő felismerte az évszakváltozások jelenségét, valamint annak a természeti folyamatnak a lényegét, hogy a nyári virágok és levelek hervadásnak indulnak, majd elhalnak az ősz beköszöntével.
Ezen túlmenően, a versben a költő szomorúságát fejezi ki a hulló levél és a virágok hervadása miatt. A levél elhullása és a virágok elhervadása pedig a természetben végbemenő anyagcserével és térbeli rendeződésével kapcsolatos folyamatokra utalhat. Az anyagcserének köszönhetően a növények elveszítik élő minőségüket, és az anyaguk visszatér a környezetbe.
Egy másik érdekes összefüggés a versben a "csicsergő madárdal" és a "tavaszi virág" említése. Ezek a megemlített természeti jelenségek a madarak életciklusának és a növények újjászületésének a szimbólumai lehetnek. Ez a madarak áttelelésével és az életciklusban a tavaszi virágzás kezdetével kapcsolatos felfedezéseket ismerteti meg velünk.
Következtetésképpen, a versben felbukkanó természeti jelenségek, mint a nyár halála, levélhullás és virághervadás, valamint a madarak életciklusa és a tavaszi virágzás, összefüggést mutathatnak a ma legfrissebb természettudományos felfedezésekkel, például az évszakváltozásokkal és az anyagcsere folyamatokkal. Ezek az összefüggések elősegítik a természettudományos kutatásokat és megfontolásokat, amelyek további ismereteket adnak a természet működéséről és jellegéről.
A versen Dsida Jenő a szív bánatával való szembesülése és az őszi természet elhalványulása közötti összefüggéseket figyelhetjük meg teológiai szempontból. A bánatos szív és a halál képeként megélt nyár vége, levélhullás és virágos rét hervadása jelképesen a teremtett világ elpusztulására, az átmenetiség és az elmúlás érzetére utal.
Bibliatudomány szempontjából a vers egyfajta Istenbe vetett bizalom hiányát tudja érzékeltetni. Az ember szíve tele van bánattal, ami a teremtett világ múlásának és halandóságának víziója miatt lehet jelen. A bánat elsősorban a halálra reflektál, amely megszakítja a nyár csodálatos időszakát. Az emberi lét végessége és mulandósága jelen van az elmúló évadokban, amelyeknek a ciklikus természet is önmagában megfelelő analógia az emberi élet ciklikusságára, a születéstől a halálig.
A patrisztika nézőpontjából a vers azt is kiemeli, hogy az emberi bánat és az elmúlás valójában a bűneset következménye. Az őszi lombhullás és a virágok elhervadása eredetileg a teremtett világ tökéletességének hiányát jelképezi, ami az emberi bűn miatt következett be. A szépség így elveszti az örök értékét és az idő múlásával hervad és pusztul.
Skolasztika nézőpontjából a vers a teremtett világ költői ábrázolásával kapcsolódhat. Az évszakok váltakozása és a természet átalakulása a teremtés rendjét tükrözi, amely az egyes dolgoknak támaszpontját adja. Az elmúlás és a halál valójában a teremtés része, hiszen minden, ami teremtve van, mulandó. Ebben a kontextusban az őszi elhalványulás és a lombhullás nemcsak az emberi mulandóságot, hanem a teremtés rendjét is megmutatja.
Egyéb teológiai megközelítés lehet az eredendő bűn és a megváltás kérdése. Az ember bánata és az elmúlás érzete a bűn következménye lehet, míg a csicsergő madárdal és tavaszi virág a megváltás reményének jele lehet. Ebben az értelemben a vers az emberi élet földi szenvedéseit és a lehetséges, reményteljes megváltást egyszerűen és erőteljesen ábrázolja.
A vers bemutatja a költő érzelmi állapotát, amely egyfajta bánattal van tele. A költő szíve tele van gyászszel és szomorúsággal, amit a nyári időszak halálának nevez. A vers első sorai auxesis(et) használnak, amely a bánat túlzott mértékét fejezi ki. A vers több képzetet is felvonultat, amelyek az elhaló természetet és a múlást állítják középpontba. A hulló levél és a hervadó virág képei az elmúlást, a halált szimbolizálják. A vers vége egyfajta kérés, amelyben a költő arra kéri a tavaszt, hogy újra hozza el a madárdalt és a virágokat.
Az alábbiakban néhány lehetséges összefüggést mutatok be a verssel kapcsolatban mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomterületen:
Magyar irodalom:
- A vers időben az 1920-as években született, amikor a nemzeti irodalom sok változáson ment keresztül. Ebben az időszakban a modernizmus, az avantgárd mozgalmak és a költői expresszionizmus is nagy hatást gyakoroltak a magyar irodalomra. A versben is felfedezhető ezeknek a irányzatoknak a hatása, többek között a túlzott érzelmek kifejezésén keresztül.
- A költő, Dsida Jenő, a 20. századi magyar irodalom egyik jelentős alakja volt. Noha inkább a líra területén tűnt ki, műveiben a társadalompolitikai és társadalmi témák is jelen voltak. A "Ősz" versben is megfigyelhető ez a társadalmi kontextus, amely az idő múlását és az elmúlást hozza szembe a gyönyörű nyárral.
Nemzetközi irodalom:
- A versben megjelenő természeti képek és az elmúlást bemutató motívumok számos nemzetközi irodalmi műben megtalálhatók. Ilyenek például William Shakespeare szonettjei, amelyekben a múlás és a halál állandóan jelen van. A hamleti monológok is hasonló témákat járnak körül.
- Az idő múlásának és az elmúlásnak a témája nagyon gyakori a romantikus költészetben is, például John Keats vagy Percy Bysshe Shelley verseiben. Ezekben a művekben a természet megfigyelése és a szépség élvezete is fontos szerepet játszik, ami a "Ősz" versben is felfedezhető.
Összességében a Dsida Jenő "Ősz" verse többek között a természet elmúlását és a bánatot tükrözi. Bár az összefüggéseket nehéz lenne pontosan meghatározni, de a modernizmus hatását, valamint a múlás és az elmúlás témáit megtalálhatjuk a költő művében, mind a magyar, mind pedig a nemzetközi irodalomban.